Lipcsei eset után, Steve-vel elzárkoztunk a
többiektől és próbáltunk úgy élni, mint egy normális pár, ha ez nem volt lehetséges az elmúlt 3 évben. Vagyis a kapcsolatunk kezdete óta. Steve-vel úgy találkoztunk, hogy én a HYDRA egyik ügynöke voltam és sikerült elkapniuk engem és elvittek a Bosszúállók akkori főhadiszállására, a Stark Toronyba. A HYDRA-sok teljesen átmosták az agyam, azt se tudtam ki voltam, és mindig csak egy cél lebegett a szemem előtt teljesíteni a küldetést. Steve-vel jobban megismertük egymást, és én is magamat: Haley Carter. Igen, Peggy rokona vagyok, de elég távoli, mint ez is kiderült. Csatlakoztam a Bosszúállókhoz is, segítettem kiiktatni a HYDRA bunkereket, és miegymást.
Most éppen Kanadában, egy kis városban tartózkodunk, ahol éljük a kis életünket, semmi HYDRA , semmi űrlények, semmi Bosszúállók.
Steve egy könyvet olvasott a kanapén, én pedig egy bögre teával a kezembe bambultam, utána csak a mellettem ülő férfira meredt a tekintetem.

-Miért nézel így?-kérdezi mosolyogva felnézve a könyvből.
-Tudod, igazából alig volt időnk egymásra. Nem tudtuk élni eddig az életünket.-mondtam miközben kevergettem a teámat a kiskanalammal.
-Tudom.. de most ittvagyunk és használjunk ki minden együtt töltött pillanatot.-mondta és közelebb húzott magához és egy puszit adott a homlokomra.
-Steve..te nem félsz tőlem?-kérdeztem, miközben leraktam a teát, és a szemébe néztem, azokba a gyönyörű kék szemekbe.
-Ugyan, Haley. Ezt már megbeszéltük, én melletted nem félelmet hanem boldogságot, szeretet érzek.-mondta miközben megsimogatta a kezemet.
-Utálom a HYDRA-t, amiért ilyenné tettek.-mondtam keseregve.-A rémálmok még mindig nem hagynak nyugodni.
-Tudom, de én ittvagyok, biztonságban vagy. És már megtanultad kontrolálni az erőd. Nincs mitől aggódnod, nem fogod felgyújtani a házunkat. Különben is, így mégtöbb értelmet ad, ha azt mondom neked, hogy mennyire tüzes vagy.-mondta sunyin mosolyogva, amire én is elmosolyogtam magam. Majd ajkait az enyémnek nyomta. Lágy, érzéki csókba kezdtük el kihívni egymást. Lassan elváltak ajkaink.
-Szeretlek Steve, nélküled nem is tudnám most hol lennék, nagyon hálás vagyok. -mondtam majd kezemet az arcára raktam.
-Én is Haley, és nincs mit köszönnöd ez a te érdemed.
-Hazug.-mondtam mosolyogva, majd újra ajkaink egymáshoz találtak.

Jelenleg semmi probléma és úgy élünk mint egy pár, Steve Rogers és Haley Carter, nem úgy mint Amerika Kapitány és az egykori HYDRA-s ügynök. Minden pillanatot kihasználunk, amíg lehet.

Sziasztok! Remélem tetszett, annyira nem lett jó, de majd hozom a következőt, lehet kérni is, hogy kiről legyen!