(Gyors tisztázás, Hope nem létezik ebben a storyban)

Anno a rendőriskolába jelentkeztem, mert a katonás és a rendőrös dolgok kiskorom óta érdekelnek. Miután sikeresen elvégeztem a sulit kaptam is egy baró ajánlatot az F.B.I.-nál. Azt gondoltam ez rettentő izgalmas munka lesz, tele nyomozós ügyekkel, meg ilyenek, amik a tévékben szoktak menni. Ahha.. ez nagyon nem jött össze. Azt mondták Szövetségi Ügynök leszek és egyből belementem hisz milyen klafa név már? Meg hát azért is elvállaltam, mert csak gondolj bele, ha a haverjaidnak aztmondod vigyázz velem mert F.B.I-os vagyok mekkora már, csakhogy az egész egy dög unalom. Semmi akció, egy izgalmas ügyem sem volt.. eddig. Most kaptam az infót, hogy Lipcsében a Bosszúállók összeugrottak és hogy nekem az egyik szökevényt kell elintéznem vagyis...

-Hogy mi? Háziőrizet, de ez uncsi.-ültem vissza a gurolós székembe, ami majd összeesett alattam. Nem, nem a súlyom miatt, a szék a rozoga.-Nem vagyok én bébiszitter.-mondtam a kollégámnak Joe-nak.
-Sajnálom Cher, de a munka az munka.-erre csak megforgattam a szemem. Hányszor hallottam már ezt. Joe ledobta a papírokat az asztalra, ami nem kis súly, és távozott az irodámból.
Egy hatalmasat sóhajtottam mivel elvileg ezt mind most bekéne tanulnom, mivel ezek az adatok az egyik "bizonyos Bosszúállóról." Könyökömmel támasztottam meg a fejemet és nekiláttam gyorsan átfutni a papírokat.

Szóval, amíg el nem untam az agyamat, annyit tudtam meg, hogy az a szerencsés aki háziőrízetben részesülhet az Scott Lang, másnevén a Hangya. Egy-kettő dolgot még elolvastam, de ma még csak egy kávét ittam, szóval az agyam nem valami fogékony.

Felálltam a szeretett székemből, megfogtam a hatalmas stóc papírokat és mentem védeni az országot ilyen veszélyes emberektől mintpéldául egy.. Hangya. Najó, ez nagyon bénán hangzott.

-Hé, Cher! Ezt itt ne felejtsd!-dobott Joe a papírok tetejére egy bilincsszerűséget. Ó, erről emlékszem amikor tanultunk róla! Ez az a szerkezet ami jelzi nekem ha elhagyja a behatolt területet a tettes. Csak bólintottam egyet köszönésül, majd gyorsan bepakoltam a kocsimba, és énmagam is bepattantam.

Rádiót bekapcsoltam, bepöccintettem a kocsit és már az utamon is voltam és megint egy rettentő izgalmas munka áll előttem. Nem ám Amerika Kapitányt üldözném vagy valami ilyesmi. Igazából azt sem tudom mi ez a Sokoviai Egyezmény ami miatt kitört a balhé.. lehet utána kellett volna járnom a dolgoknak. Késő bánat.

Egy 20 perc kocsikázás után meg is találtam a helyszínt, ahova 2 éven keresztül járhatok minden egyes héten. Király..
A papírokat beleraktam egy mappába, hónaljamhoz csusztattam és kiszálltam a kocsiból és a házhoz gyalogoltam. Sóhajtottam egy nagyot, igazán jól jönne már egy kávé.
Bekopogtam az ajtón és elővettem a jelvényem.

-Öhm.. miben segíthetek biztosúr, vagyis nő khm.. hölgyem?-kérdezte a felettébb érdekesnek tűnő alak, aki nagyvalószínűséggel Scott Lang. Felvontam a szemöldököm, de jó megint egy idiótával van dolgom.
-Cheryl Madison Szövetségi Ügynök vagyok az F.B.I.-tól.-mutattam fel a jelvényem. A férfi arcán nem kis meglepéttség mutatkozott, egyből elhidegült a tekintete. Visszakellett tartanom a röhögést, bakker az arca fergeteges.-Khm..-moderáltam meg magam. Azért mégiscsak én vagyok most a józsaru, vagy a rossz? Áhh, mindegy.-Scott Lang-et keresem.
-Személyesen Madison Ügynök.-baró.-Kérem fáradjon beljebb. -beléptem lakásába, ami nagyon otthonosnak tűnt. Leültünk egy kanapéra és én az ölembe vettem a dokumentumot, ami tartalmazza amit most felkéne olvasnom.

-Szóval Mr. Lang, mint tudja a lipcsei kis incidense után Amerika Kapitánnyal, megszegte a..- gyorsan átolvastam mégis miről hablatyolok. Majd unottan nekiálltam a sablon dumának.- Sokoviai Egyezmény 16. cikkének harmadik bejegyzését.-vontam fel a szemöldököm. Uramatyám, nem lehetett volna ezt úgy leírni, hogy megszegte a törvényt és le van csukva? Ahogy látom Mr. Lang igen értetlen fejet vágott.-Röviden, megszegte a törvényt Mr. Lang.
-Kérem, nem vagyok öreg. Hívjon csak Scott-nak.
-Rendben.. Scott.-hangsúlyoztam ki a nevét, amire ő csak önelégülten elmosolyodott.-Mivel a törvény az törvény és a Bizottság úgy döntött, hogy mivel ön és Amerika Kapitány egymás oldalán voltak ezért 2 év háziőrizetre fogom magát.-na itt már gyorsan lehervadt a mosoly a szájáról. Ekkor tovább olvastam a dokumentumot.- A Hangya ruhája is az államé és Hank Pym-mel sem veheti fel többet a kapcsolatot.-szegény srác. Ez már kicsit durva. Alapból szerencsétlennek tiszta ártatlan kinézete van. Ahh.. most rosszzsarunak érzem magam. Kicsit el is húztam a számat, de azthiszem ezt Scott észrevette.
-Hát.. ezt megszívtam.-túrt bele idegesen a hajába.
-Sajnálom nem én találtam ki ezeket. Apropó.-ekkor felém kapta a fejét.-A ruháját, most kéne odaadni.-mintha hezitált volna, de aztán szólásra nyitotta száját.
-Megsemmisült.
-Tessék?
-A csata után. Túl sok terhelést kapott... és tudja ilyenkor túlterhelődik.
-Na ne mondja.
-De.. és felrobbant!-lehet nem vagyok profi, de hülye sem.
-Ide a ruhával.
-Maga szerintem nem is igazi zsaru.-ohó, ezt most nagyon megbánja.
-Ó igen, akkor ön szerint mi vagyok, Scott?-hangsúlyoztam ki megint a nevét.
-Nem tűnik valami lelkesnek, mintha valami unott robot úgy darálta a szövegét. Tudja.-ekkor robot hangokat adott ki és utánozta a robot mozgásokat. Ez az ember komplett őrült. Nem tudtam segíteni, de elröhögtem magam.
-Tudja, nem valami izgi ez a munka. Azthinné az ember tiszta akció. De nem, szóval..-ekkor rátettem a lábára a háziőrizetet.
-Ez mi? Most.. most mitcsinált, mit tett rám?
-Ez a szerkezet jelez nekem, ha elhagyja a ház területét, és akkor velem együtt kijön még rengeteg zsaru és átkutatjuk a házat. Szóval kérem, könnyítse meg a dolgom és ne kelljen másodpercenként jönnöm, így is hetente kell hogy ellenőrizzem, hogy nehogy megszökjön vagy épp Kapival dumcsizzon.
-Én is Kapinak hívom!-vigyorgott lelkesen, én csak a szememet forgattam. Ez nagyon de nagyon hosszú 2 év lesz.
-Most pedig Scott. Kérem a ruhát.
-Nincs nálam, okés? Elbaltáztam. Túl kicsire zsugorítottam, szóval... kiesett a zsebemből.
-A zsebéből?-vontam fel a szemöldököm.
-Igen, tudom elég hihetetlennek hangzik, de eléggé siettem, mivel Cassie-nek, a lányomnak volt a sulis kiállítása és mire hazaértem, puff elveszett. Nézze, Miss Madison, Cheryl. Hívhatom Cheryl-nek?
-Nem.
-Cher-nek?
-Fejezze be.-forgattam meg a szemeim.
-Cher.-komolyan kinyírom.-A lányom megint egy szerencsétlen, lúzernek tart.-ekkor egyetértően bólintottam egyet. Ő csak unottan nézett rám és megint elnevettem magam.- Ó, azthiszi ez vicces?
-Hú, de nagyon is.-nem bírtam magammal, szó szerint szakadtam.-Itt vagyok megállítom a Hangyát.-mutogattam a kezeimmel is, de közben nagyokat nevettem.-Kérem, ne vegye sértésnek de ez fergeteges.-próbáltam lenyugtatni magam, Scott meg unott fejjel nézett rám és én is ránéztem mélyen a szemébe. Fél perc sem kellett és Scott is elröhögte magát.
-Miért nem lehet minden zsaru ilyen jófej? Anno a börtönben tiszta szigorfejek voltak.
-Börtönbe? Ohh, odáig még nem jutottam el.-jól esett amit mondott, hah tényleg  lehetne mindenki ilyen jófej zsaru, mint én. Scott csak felnevetett azon, hogy nem olvastam el. De mintha valami rémlene. -Várj, nem te voltál az aki mindig rabolt, de sose bántott senkit?
-Dede.-vigyorgott önelégülten.
-Én azért nem lennék büszke magamra.
-Tudom, tudom. De már soha többet nem csinálok ilyet.
-Akkor szerinted miért vagyok itt?-tettem karba a kezem. Scott-nak csak nyitva maradt a szája.
-Jó, ez igaz.. de, nem raboltam. Én azóta tényleg jó ember vagyok. Amerika Kapitány hívott, hogy menjek, én meg gondoltam mekkora dolog már, hogy segíthetek neki.. és most itt kötöttem ki.-vakarta meg a fejét és húzta el a szájat. Én meg csak mosolyogva ráztam a fejem. Talán mégsem annyira gázos a fickó, tuti feldobja majd a szürke mindennapjaim. Felálltam a kanapéról mert gondoltam ideje menni. Scott is így tett.

-Ideje távoznom.-mondtam ő meg csak bólogatott.-Ha elhagyja a ház területét többszöri alkalommal, vagy szökni akar a börtönbe végzi megint, ügye tudja Scott?
-Persze.. persze.-sóhajtott nagyot.
-Sajnálom, én tényleg nem csinálnám ezt, jófej srácnak tűnik Scott, kicsit szerencsétlen de-Scott egyetértően bólintott.-Így alakult.-vontam vállat, majd rámosolygtam. Nem annyira gázos a srác.
-Hát.. igen. Elbaltáztam megint.
-Látogatni, látogathatnak, de Amerika Kapitányékkal és se Hank Pym-mel nem veheti fel a kapcsolatot.-mondtam miközben odasétáltunk az ajtóhoz.
-És magával, Madison Ügynök?-kérdezte vigyorogva. Szemforgatva mosolyogtam. Hihetetlen ez a pasas.
-Viszlát Scott, jövőhéten találkozunk, ne kelljen előbb jönnöm!-ráztam vele kezet.
-Jövőhéten, Cher.-mosolygott rám, és viszonoztam, majd kiléptem az ajtón, de még visszafordultam.
-Ja, és ha kérdezik, a ruháját megsemmisítette, jobb storyt is kitalálhatott volna.-mondtam vigyorogva. Ő, meg hirtelen olyan arcott vágott, mint aki lebukott, de majd megkönnyebülten elmosolyodott, majd intett egyet és becsukta az ajtót.

Hát, rosszabbra számítottam. Jó, igen nagyon szeleburdi, de vicces, olyan mint egy nagyra nőtt kisgyerek, de aranyos formában. Nem lesz ez annyira vészes.

Egy hónap múlva

Kedd van ami azt jelenti, hogy ma kell megnéznem, hogy Scott nem unta halálra magát. Kezdek hozzászokni a társaságához, és mindig feldobja a napjaim. Itt benn az irodában szinte senkivel nem lehet poénkodni, pedig bennem van bőven. Scott mindig megnevettet, a baromságaival és kezdem egyre közelebb érezni magamhoz.

Leparkoltam a kocsimmal a háza előtt, és bekopogtam az ajtaján. Mivel senki nem válaszolt gondoltam alszik, de azért bementem, bármi történhetett.

-Hé, Scott megjöttem!-kiáltottam el egy nagyot, de semmi válasz. Körbenéztem, de sehol senki. Felmentem az emeletre hátha valahol fenn van, és random benyitogattam az ajtókba. Amikor a 2. ajtóba benyitottam, akkor a fürdőbe találtam magamra, ahol rányitottam egy majdnem meztelen Scott-ra aki épp most tekert a törölközőt a dereka köré. Köszönöm Istenem, hogy feltalálta a törölközőt.

-Cher?!-ijedt meg Scott velem együtt.
-Jézusom, Scott!-sikkantottam fel egy nagyot ijedségemben, de még kicsit meg is ugrottam és amilyen szerencsés vagyok a vízes padlón elcsúztam és a fejem, egy hatalmasat koppant a szép fehér és azt ki ne felejtsük, hogy rohadt kemény márvány járólapon.
-Cher, uramatyám, jól vagy?-térdelt le hozzám Scott, és fogta meg a vállam.
-Baszki.-nyögtem. Tuti agyrázkódásom lett. Megnéztem nem-e vérzik, de szerencsére nem.-A fejem.-szorítottam össze a szememet. Nagyon hasogatott.
-Nagyon sajnálom! F-fel tudsz állni?-aggódott Scott. Lassan megpróbáltam feltápázkodni, de végül Scott segített felállni. Bekísért valami szobába és utána éreztem, hogy csukódik le a szemem.

Egy nagyon puha valamiben ébredtem. Egy ágyban. Hirtelen nem tudtam hol vagyok, aztán leesett, mégis mi történt. Elcsúsztam és valószínüleg agyrázkódásom lett. Egy hideg valamit is éreztem a fejemnél. Odanyúltam és rájöttem, hogy jég van a fejemnél. Amikor mocorogtam, akkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Scott odajött az ágyhoz, majd letérdelt, én meg felültem az ágyon, de még mindig szédültem. Scott, tenyerét ráhelyezte a térdemre, majd gyengéden elmosolyodott, én kicsit zavarban éreztem magam. Meg alapból, most valószínüleg Scott ágyában fekszem.

-Na, kire is kell felügyelni?-vonta fel a szemét, játszadozva.
-Pofa be Scott.-morogtam csak, de tudta Scott is, hogy nem haragszom rá.-Azt a törölközőt áldom most a legjobban. Elég ciki volt.-húztam össze a nyakam. Scott csak felnevetett. A keze ekkor megfogta kicsit félénken az én kezemet. Nagyon meglepődtem a cselekedetén, és próbáltam normálisan viselkedni, így is elég gáz, hogy szegény Scott-ra rányitottam és meg el is csúztam. Rámragadt a szerencsétlensége.
-Hé, jól vagy?-eddig a kezünket néztem, de ekkor belenéztem a szemébe. A szívem majd kiugrott a helyéről úgy dobogott. Ekkor furcsa érzések törtek rám, és egyre jobban kezdtem rájönni, hogy Scott mégiscsak nem néz ki olyan rosszul.. és jól érzem magam mellette. Hirtelen el is felejtettem, hogy igazából ő úgymond a foglyom haha, és én nekem kell rá ügyelnem. Csak a szemébe néztem bele jó mélyen, és ekkor esett le, hogy igazából kérdeztek tőlem valamit. Kicsit visszarázódtam, de el is pirultam és gyorsan megbontottam a szemkontaktust és lefele néztem zavaromba.

-Öhm.. p-persze.-dadogtam zavaromba. Bakker, de utálok zavarba lenni és még az csak fokozta, hogy Scott úgy nézett rám szó szerint, mint egy kölyökkutyus. -Khm.. sajnálom, hogy rádnyitottam, nem tudtam, hogy ott vagy és- ekkor nem tudtam befejezni a mondandómat
mert már szólásra akartam volna nyitni számat, de Scott lecsapott ajkaimra. Najó! Előbb, az a húzása lepett meg nagyon, hogy megfogta a kezem, de ez! Fel sem fogom mi történik.. nem mintha nem élvezném, de akkor is! Gondoltam miért ne érezhetném egyszer jól magamat, főleg, hogy mindennapjaim szinte csak papírmunkából állnak, és ilyenkor Scott mindig feldobja a napomat.
Kezeimmel átkulcsoltam a nyakát tarkójánál simogattam a fejét. Scott kezei pedig a derakamra vándoroltak. Azthittem amilyen kétballábas még csókolni sem tud, de tévedtem, mekkorát!

Scott végül elvált az ajkaimtól, de még mindig nagyon közel volt hozzám. Ekkor egy kicsit félve nézett rám.
-Lehet, hogy most csináltam életem legnagyobb hülyeségét, mivelhogy te egy zsaru vagy aki nem mellesleg a-ekkor már nem bírtam hallgatni a hülyeségeit. Elnevettem magam, kis aranyos amikor magyaráz és magyaráz.
-Hé, nyugi.-simogattam meg az arcát.-Lehet, hogy zsaru vagyok, méghozzá F.B.I.-os.-mondtam vigyorogva, Scott meg csak megfogatta a szemeit én meg csak elnevettem magam.-De, én is ember vagyok, és valljuk, ez már nem az első hülyeséged.. én meg most ebbe belementem.-szorítottam össze ajkaimat és úgy néztem rá, Scott-nak ekkor megcsillant a szeme, és támadta meg újra ajkaimat, de ekkor nem lepődtem meg és egyből viszonyoztam gesztusát.

Három hónap múlva

-Scotty,  nagyon izgulok! Mivan ha nem fog kedvelni.-mentem oda Scott mellé, aki csak megfogta két kezemet és egy puszit adott a homlokomra. Végre ma találkozok Scott lányával, Cassie-vel. Scotty egyfolytában róla beszél, és nagyon akarok végre találkozni vele, és ma ez megtörténik. Itt alszik, és Scott is rávett, hogy én is addig aludjak itt. De rettentően izgulok.
-Ne aggódj, Cher! Cassie egy tündér, és amilyen humoros vagy és dumás -ekkor csak elvigyorogtam.- Jól kifogtok jönni hidd el.-adtam egy gyors puszit a szájára mivel már csöngettek is az ajtón. -Oh, ez biztos Maggie!-kinyitotta az ajtót, és én is követtem és odamentem.
-Scott!-ölelte meg Maggie, Scott volt felesége.-Ó, szia! Bizonyára te vagy Cheryl, Maggie vagyok, Cassie anyukája.-rázott kezem velem Maggie.
-Üdv, örülök, hogy találkozhatunk.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Apu!-szólt egy tündéri hang és rohant is Scott-hoz és jó szorosan megölelte.
-Szevasz, Tücsök.-ölelte vissza, és egy puszit adott a hajába. El kellett mosolyodnom ettől a jelenettől, hisz nagyon aranyosak együtt. Scott rettentően imádja a lányát. Mikor elengedte Cassie az apukáját, felém fordult én meg leggugoltam hozzá.
-Szia, Cassie!-mosolyogtam rá. Nagyon édes ez a kislány.-Cher vagyok, apukád bébicsősze.-nevettem el magam, és erre Cassie is fel nevetett.
-Ha, ha ha. Nagyon vicces vagy, Cheryl.-mondta szarkasztikusan Scott.
-Akkor ha nem baj, én megyek! Ha bármi kell hívjatok, szia Kincsem!-adott egy puszit Maggie a kislánya fejére.-Sziasztok!
-Szia!-köszöntünk el egyszerre , és Maggie becsukta az ajtót.
-Cassie, Cher a barátnőm, de vigyázz fele zsaru! Sőt F.B.I.-os!
-Tehát.. ő csukatott le téged?-bakker.
-Nem, nem Kicsim.-simogatta meg a vállát, én meg csak kínosan álltam.-Vagyis, de.-nevette el magát Scott.-De Cher-nek ez a munkája és így legalább megismerkedhettünk.-fogta meg a kezemet Scotty, és édesen rámmosolygott.
-Szóval, Cher?-nézett felém Cassie.
-Igen?
-Apukámat nem engedheted szabadon?
-Sajnálom, Cassie. Hidd el, én már az első pillanattól kezdve el sem jöttem volna ide, tudod milyen sokat kellet betanulnom?-grimaszoltam az arcommal, mire Cassie felnevetett.-Én elengedném apukádat, de a szabály az szabály.-húztam el a számat.
-Unalmas a munkád akkor?-akkor odamentem Cassie mellé.
-El sem tudod képzelni mennyire. Sose menj annak aminek én. Én rendőr akartam lenni, lőni a rossz fiúkat. Puff, puff!-csináltam úgy mintha lelőttem volna Scott-ot. Erre Scotty meg színészi tehetségével, kinyújtotta a nyelvét és kinyúlt a földön. Cassie-vel csak nagyot nevettünk.

Egész nap csak játszadoztunk. Nagyon úgy tűnt Cassie bír engem, sőt Scotty már kezdett féltékeny is lenni. Nagyon jó napom volt, rég szórakoztam ilyen jól.

-Na, megérte izgulni?-kérdezte Scott mellettem feküdve. Ekkor felém fordult, hogy szemembe nézhezzesen.
-Cassie, tényleg egy tündér. -néztem elmosolyodva Scotty-ra.
-Lehet csipáz téged.
-Lehet? Kisanyám, szó szerint te már féltékeny voltál! Itt nő uralom van.-nevettem el magam, és Scott is velem nevetett. Csillogott a szeme miközben rámnézett, kezével megsimogatta a z arcom.
-Szeretlek, Cher.
-Én is, Scott.-csókoltam meg érzelmesen.-Olyan vagy mint egy maci.-mondtam mikor szorosan átöleltem, Scott meg csak lágyan nevetett.-Joéjt, Scotty.
-Joéjt, Cher.-mondta ki Scott, és egyre jobban csukódtak le a szemeim, és így összebújva aludtunk el. Sose gondoltam volna, hogy így fog alakulni az életem, de semmiért sem cserélném el.

Sziasztok! Remélem tetszett az új rész, nyugodtan kérhettek, hogy ki legyen a következő! Puszi <3