-Ne, kérem! Ne!-kiabáltam egy eszközre kötve-Mit csinálnak velem?!
-Ne aggódj drága, csak tökéletessé teszünk.-nevetett gonoszan egy férfi.
Sok csövet kötöttek hozzám és egy kék folyadékot eresztettek bele.
-Ez mi? Mi történik?!-csuklott el a hangom a fájdalomtól. A kék folyadék lassan belecsorgadozott az ereimbe.
-Undorító mutáns....--hallottam mielőtt elájultam.
Egy sötét cellában ébredtem. Egy velem egykorú fiú és egy lány nézett rám a cella másik feléből. Próbáltam felülni az ágynak nem nevezhető dologról amin feküdtem, de a fájdalmam csak erősebb lett. A fehér hajú fiú egy másodperc alatt mellém került, mondjuk azt nem tudom hogyan.
-Wanda nézd, felkelt.-hajolt oda hozzám.
-Pietro, hagyd már, még csak most tért magához és nincs is túl jó bőrben.
-De...
-Csak várj tíz percet kérlek.-fogta a fejét ezek szerint Wanda.
-Láttad a szemeit?-suttogta a fehér hajú.-Fehérek!
-Pi... Mindenkit megváltoztat a szérum. Valószínűleg ez is csak annak a hatása. Már csak az a kérdés, hogy milyen képessége van.
Pár perc elteltével végre sikerült felülnöm, bármilyen fájdalmas is volt.
-Ti kik vagytok?-kérdeztem megszeppenve.
-Én Wanda vagyok, ő az ikertestvérem, Pietro. Te ki vagy?
-Camilla. Hol vagyok?-kérdeztem már az előbbinél nyugodtabban.
-Egy bázison. Te is kaptál a szérumból?
-I-igen, azt hiszem...de miért?
-Itt évek óta próbálják előállítani azt a szuper-szérumot amit még Amerika Kapitány kapott. A prototípusokat rajtunk tesztelik. Sokan meghalnak benne. Mi is kaptunk belőle. Pietro szupergyors, én pedig képes vagyok a telekinézisre és a telepátiára. Az a feladatunk hogy rájöjjünk,hogy te mit kaptál.
-Nekem is van képességem?-kérdeztem elképedve. El sem hiszem hogy képesek ezt tenni ennyi emberrel. Ezek szerint az elmúlt években az összes eltűnt ember ide került volna?-Hogyan jöhetnénk rá a képességemre?
-Majd idővel kitudódik.

1 héttel később

Idő közben nagyon jól összebarátkoztam Wandával. És habár Pietro olyan mint egy 8 éves, attól még őszintén, nagyon megkedveltem.

-Na most velünk jössz te kis féreg. Látom az ikrek nem jöttek rá mit is tudsz. Szóval ha a következő pár órában nem jövünk rá akkor sajnos ki kell végeznünk.-mosolyodott el a nagy termetű tetovált férfi, aki éppen egy folyosón rángatott végig.
Egy percen belül hallottam a zár kattanását és egy vastag fém ajtó tárult ki előttünk. A helyiség, ahova beléptünk nem volt szobának nevezhető, sokkal inkább kínzó kamra. Ahogy körbe néztem elkapott a rettegés.
-Na jól van kis mutáns, először víz alatt foglak tartani, azután a szenvedést csak fokozni fogom.-nevetett fel.
Pár másodperccel később a víz alatt találtam magamat. Kezdett fogyni a levegőm és elkezdtem fulladozni. De semmi. A képességem nem jött elő. Kihúztak a vízből, de nem éreztem megkönnyebbülést. Tudtam hogy most csak rosszabb jöhet. Teljes mértékben igazam volt. A kínzásom folytatódott.
Már úgy látszott, hogy semmi sem fog hatni. Nyakig vízbe raktak és valami eszközzel a víz elkezdett megfagyni. . Azt hiszem soha többé nem láthatom Wandát. Na meg persze Pietro-t. Bármit megtennék hogy újra láthassam az óceánkék szemeit, hogy hallgathassam a gyerekes beszólásait és utána a nevetését. Ezek a gondolatok beindítottak bennem valamit. Olyan volt mintha valami belülről feszítene szét. A tenyerem elkezdett lángolni, a szemem fehéren világított és abban a pillanatban rátámadtam a fogvatartómra. Megégettem az arcát és egy jég tüskét szúrtam a testébe. Megöltem...megöltem egy embert... De nem volt időm ezzel foglalkozni mert több egyenruhás férfi jött és próbált elkapni. Felgyújtottam az egész szobát és a legközelebbi ablakon kimásztam. Olyan messze mentem ahogy csak tudtam. Ahogy futottam még hallottam pár kiáltást.
-Megszökött!
-Elkapni!
-A Bosszúállók! Itt vannak!
A Bosszúállók? Ők mit keresnek itt?
Este egy fa alatt letáboroztam. Végre volt időm gondolkodni. Vajon mi van Pietroval... és Wanda-val? Remélem nem sérültek meg a tűzben. A Bosszúállók hogy kerültek oda? És fény derült a képességemre... Én irányítom a tüzet és a vizet. Ez a képességem nagyban megkönnyíti a túlélésem.

Másnap

Sokovia utcáin sétáltam és meglepő módon senki nem keresett engem, vagy próbált elfogni. Ekkor a föld megremegett alattam és elkezdett...emelkedni? Körbenéztem és láttam ahogy pár robot közeledik, rám szegezett fegyverrel. Gyorsan megfagyasztottam őket. Találtam egy nagyobb vasdarabot. Ez megteszi fegyvernek... Erősen hozzávágtam a vasat a megfagyott robotokhoz, amik azonnal darabjaikra estek. Akármerre néztem, káoszt láttam. Sorra fagyasztottam meg és égettem fel a robotokat. Láttam hogy már kiürült a város mindenki egy óriási repülőn van. Ekkor megláttam egy vadászgépet amint éppen Sólyomszem felé megy. Minden maradék erőmet bevetve egy tűzgömbbel felrobbantottam a repülőt. Odanéztem hogy sikerült-e megmentenem Sólyomszemet és a kisfiút aki a kezében volt.
-Pietro?-mondtam félhangosan, ahogy egy kék fény csíkot láttam. Gyorsan odaszaladtam.
-Pietro!-öleltem át az alakot miután megbizonyosodtam, hogy ő az.- Annyira féltem hogy elveszítettelek...hogy soha nem láthatlak többé.-szorítottam magamhoz és éreztem ahogy a könnyeim lassan végigfolytak az arcomon.
-Camilla? Azt hittem meghaltál.
-Wanda? Hol van?
-A hajón vár. Gyere!
Amint megláttam Wandát odafutottam és szorosan a kezeim közé zártam.
A hajón minden eseményt megbeszéltünk ami az elmúlt napon történt. Mint kiderült az ikrek már a Bosszúállók tagjai.
-Én most elmegyek.-mondta Wanda.
-Hová? Csak nem ahhoz a kenyérpirító Vízióhoz?- kérdezte Pietro. Ezek szerint a piros robot lesz Vízió.
-Mi? Ne-Nem.
-Nem tudsz nekem hazudni Wanda.-mosolyodott el sunyin a fehérhajú. Wanda csak egyszerűen hátat fordított és elment. Kettesben maradtam Pietroval.
-Szóval te gyújtottad fel a bázist?
-Ki más?-kérdeztem mosolyogva
-Nagyon aggódtunk érted.
-De főleg Pietro!-hallottuk Wanda kiáltását.
-Tényleg?-vontam fel a szemöldököm egy félmosollyal.
-Hé! Azt hittem meghaltál.- mondta durcásan, amire kitört belőlem a nevetés. Ekkor egy szempillantás alatt átkerült a másik oldalamra és amikor odanéztem két óceán kék szemmel találtam magam szemben. Mire feleszmélhettem volna, Pietro hozzányomta az ajkait az enyémekhez.
A hazautat kettesben töltöttük és pár hét alatt beilleszkedtem én is a Bosszúállókhoz.

Bocsánat ha egy kicsit hasonló lett ez a rész a másik Pietroshoz, de szerettem volna az Ultron kora idejében megírni. Remélem tetszett.💛