VÉGJÁTÉK SPOILEREKET TARTALMAZ!!!

-Carolyn, azonnal hagyd el a várost!! Menekülj Washingtonba, a nyaralónkba! Küldünk pénzt, csak kérlek, menj biztonságos helyre! Nagyon vigyázz magadra Kicsim, szeretünk!-hallgattam vissza anyukám hangüzenetét . Anyának nagyon kétségbeesett hangja volt. Amint vége lett az üzenetnek, már át is érkezett a pénz a számlámra.

New York-ot megtámadták. Egy pszhiopata, nem idevalósi, aki miatt már rengeteg ember meghalt. Köztük egy számomra nagyon fontos barátom.. Simon. Ezt  az embert, vagy tudom is én, hogy milyen lényt, Lokinak hívják. A hírek csak róla szólnak és valamilyen Bosszúállókról. Szerencsére én a városnak nem annak a részénél lakom, ahol eddig Loki felbukkant, de már így is lehetetlen felfogni számomra ezt a sok történést.

A szüleim szerencsére nem laknak velem New York-ban. Ők most egy európai körúton vannak, és amikor hallották a híreket már hívtak engem, de sajnos nem vettem észre a hívásukat, mert a barátomat gyászoltam.

Összepakoltam amimet tudtam egy bőröndbe, de így is remegett a kezem. Féltem, mérges voltam és szomorú. Ezek együtt nem a legjobb párosítás.
Megrendeltem az interneten a repülőjegyemet Washington-ba, felkaptam a cuccaimat és hagytam el gyorsan a lakásomat.

Amint kiértem a lakásból, azthittem összesek. A város romokban állt, minden égett.. és valami repülő izék voltak az égen!! Mindenhol sikítozó emberek, és furcsa lényeket is láttam a távolban.
Nem hezitáltam, futottam ahogy tudtam, csak ezzel az volt a baj, nem csak én futottam eszeveszettül. Mindenki lökdösött mindenkit, pánik uralkodott az utcákon. Nem is néztem előre úgy szedtem a lábaim, hirtelen észrevettem, hogy a tömeg egy másik irányba indult. Nem tudtam gyorsan kapcsolni és éreztem, hogy valaminek nekimegyek. De olyan erővel csapódtam az előttem álló dolognak, hogy a földre estem. Amikor felnéztem már időm sem volt, hogy sikítsak, mert egy olyan földönkívülinek rohantam neki, aki épp készült engem leszúrni. Már becsuktam a kezem, reflexszerűen a kezemet az arcom elé tettem, amikor nem jött a várt csapás. Egy lövéshangot hallottam és, hogy valami összeesik. Felnéztem és akkor láttam, hogy a híres Vasember mentett meg éppen. Leszállt mellém, és felsegített.

-Jólvan?-kérdezte, én még a sokk hatása alatt voltam, de megerőltettem magam, hogy válaszoljak.

-I..igen, köszönöm.-néztem rá hálásan.-Mi folyik itt?-pánikoltam újra.

-Nyugodjon meg kérem, nincs időm magyarázkodni, csak menjen biztonságos helyre!-majd elrepült mellőlem. Még figyeltem, ahogy elrepül és felkaptam a bőröndöm és futottam tovább. A cél az volt, hogy találjak egy taxit.

Azthittem hamar elhagyhatom a várost.. na ez nem jött össze. Szerintem sose futottam még ennyit életemben, és az az érzet, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok azok az űrlények által, vagy akár Loki kezei által, nem a legjobb érzés. Rengeteg kóválygás után végre találtam egy szabad taxit, mivel most mindenki menekült, szóval ez sem volt egy könnyű menet, mire találtam egyet.

Beszálltam a taxiba, megmondtam a sofőrnek, gyorsan vigyen a legközelebbi reptérre, ami lehetőleg nem egy csatatér. Elhelyezkedtem kényelmesen és egy hatalmasat sóhajtottam. Ez nem lehet valóság.. ilyen lények nemléteznek! Csak álmodom, tuti álmodom..
Ami aztilleti tényleg elaludtam, de az események mind valósak voltak. A taxis keltett fel, és én hirtelen megugrottam, hisz azthittem ez az egész egy rossz álom, de nem, ez a valóság.
Kifiizettem a taxist, majd indultam gyorsan a reptérre. Ami aztilleti, nemsokára indul a gépem, szóval sietnem kéne.
Kapkodtam, szószerint izzadtam, de szerencsére pont elértem a gépemet. Leültem a helyemre és imádkoztam, hogy ez az egész csak legyen egy rossz álom.

Nagyjából 2 órás repülő út után sikeresen elhagytam New York-ot. Hatalmasat fellélegeztem, amikor elhagytam a repteret. Lehetetlen felfogni számomra, bármelyik pillanatban meghalhattam volna, sőt ha Vasember nincs, már nem is lehetnék itt.
Siettem, csak a nyaralónkba akartam érni. Szerencsémre a reptérhez közel volt szóval gyalogszerrel tudtam közlekedni. Szedtem a lábaimat, a gondolataimmal voltam elfoglalva, de az előbbiekből tanulva most figyeltem a lábam elé. Nem volt előttem senki, pont rezgett a telefonom, elővettem , amikor éreztem, hogy valami keménynek, pontosabban valakinek újra nekimentem. Pedig esküszöm, hogy előbb senki nem volt előttem! A telefonom kiesett a kezemből, gyorsan felvettem a földről, és nem volt szerencsém, betört a kijelzőm. De amikor megláttam kinek mentem neki, a telefonom újra a földön kötött ki. Leblokkoltam, nem tudtam megmozdulni, félelem tört rám.
Előttem tápázkodott fel a földről, bilincsben és egy furcsa szájzárral, teljes páncélzatban és egy kék kockával a kezében, az, aki miatt menekültem el a városomból. Az aki miatt meghalt a legjobb barátom, rengeteg ember és majdnem én is. Egy hang nem jött ki a torkomon, sikítani nem tudtam. Nem tudtam, hogyan kéne reagálnom. Elfutni nem tudok, legyökereztek a lábaim, különben is szerintem semmi esélyem..
Segítségért akartam kiabálni, amikor megfogta a bilincselt kezeivel a karomat és a valami behúzott minket.
Ekkor a nyaralónkba voltunk. Mégis mi a fészkes fene folyik itt?! 

-Mi a..-szólaltam meg először.-Ezt.. hogy.. mi, mi történik?!-pánikoltam. Nagyon féltem, úgygondoltam, most fognak engem megölni.
Ránéztem Lokira, furcsamódon ő is hasonló helyzetben volt, mint én. A tekintetéből azt tudtam leszűrni ő sem tudja mi történik. Ekkor rámnézett. Én lassan hátrafele lépegettem, de ez sajnos nem volt véges, mivel a hátam ütközött a fallal. Lerakta a kék kockát az asztalra, majd elkezdett felém sétálni. A szívem hevesen vert, lehet bilincsben volt, de tudtam így is végem.
Megállt. Egy zöld fény kíséretében lekerült róla a szájzár és a bilincs. Megdörzsölte a kezét, majd egy nagyot sóhajtott, és rámnézett.

-Félsz, halandó?-nézett rám egy nagyon ilyesztő mosoly keretében. Ez az ember őrült. Közelebb lépett hozzám. -Megtettem igaz?- kérdezte, amikor már túlságosan is közel volt hozzám. Felszegtem a fejemet a falhoz, nemtudtam miről beszél, a szívem majd kiugrott a helyéről. Hátrafordult majd ellépett tőlem, majd visszafordult felém, hogy válaszoljak.

-Nem tudom miről beszél..-nyögtem ki nagy nehezen.

-Midgardról. Leigáztam?-ez mégis miről beszél, próbáltam nagyjából rájönni és egy aprót bólintottam csak válaszként. Egy hatalmasat nyeltem, és kifújtam a benntartott levegőt.

-Mit mondasz, ha azt mondom ami történt itt a bolygódon, aztmondom nem én tettem?-szegezte felém a kérdést mire én hirtelen a szemébe néztem.

-Nem.. tudom. Kérem hagyjon békén! Nem ártottam önnek!-kezdtem el könyörögni.

-Hallgass ide!-szólt rám. Majd elindult újra felém.-New York. Nem én voltam! Irányítás alatt voltam, semmit nem tudtam csinálni, hogy ellenkezzek! Nem akartam én idejönni a halandókhoz! Miért is akartam volna?-emelte föl a hangját. Megint túl közel volt hozzám. Már fölém tornyosult. Meglepetten néztem rá. Higyjek e neki? Ennek a gyilkosnak?

-Megölte a legjobb barátom.-jelentettem ki hidegen. Ekkor megragadta az arcomat és idegesen nézett rám.

-Az nem én voltam!-majd ellökte a kezét a fejemtől.-Nem.. nem..nem! Ez nem történhetett volna meg.-kezdett körbe-körbe járkálni. Ami aztilleti kezdtem hinni neki. Próbálta az erőset mutatni, de félelem volt a szemében és még egy kis bűnbánat is.

-Carolyn.-mondtam ki egy idő után, mikor elég bátorságot vettem, hogy megszólaljak.

-Mi?-nézett rám értetlenül.

-Így hívnak, Carolyn. Te pedig ha nem tévedek, márpedig ebben kötvehiszek, te Loki vagy.-egyet biccentett, annak jeléül, hogy jól mondtam az állításom.

-Asgard nem megoldás. Itt sem maradhatok, mihez kezdjek?-gondolkodott hangosan. Én csak értetlenül néztem rá. Fogalmam sincs miről beszélt. Ekkor felém fordult.-Carolyn.-mondta ki a nevem, amitől kirázott a hideg. Gyorsan odakaptam a tekintetemet felé.-Hinned kell nekem. Akaratom ellenére cselekedtem. Egy óriási hatalommal bíró titán, vont az irányításom alá. Thanos! Ő az aki miatt ez történt!-emelte fel újra a hangját. Félt, kétségbeesett és nem tudta mihez kezdjen. Szerintem nekem elment az eszem, de hittem neki. Fogalmam sincs ki az a Thanos, mi az az Asgard, Midgard. De annyira valósak az érzései, amit kimutat és valami azt sugallta hinnem kell neki.

-Hiszek neked.-mondtam ki halkan. Ekkor meglepetten kapta felém a fejét. Hálásan nézett rám. Elléptem a faltól, kicsit felszabadultabbnak éreztem magam. Elmúlt kissé a félelemérzet. Körbénéztem, hogy mégis felfogjam a történéseket. A bőröndöm és a telefonom! -Baszki!-ekkor Loki furcsa tekintettel nézett rám.- A bőröndöm.-csaptam a homlokomra. Loki megforgatta a szemeit, majd szószerint varázsütésre mellettem termett a bőröndöm, és rajta a telefonom. -K..köszönöm.

Nagynehezen teltek a napok. Miután a feszültség abbamaradt Loki mindent elmagyarázott, ki is ő, honna jött és, hogy ki ez a Thanos alak. Ami aztilleti, a félelmem, teljesen elmúlt, ahogy telt az idő. Loki nálam húzodott meg, az ő szavaival élve halandó ruhákat hordott, viszont így se mozdult ki nagyon, nehogy felismerjék. Furcsa érezni, hogy igazából világszerte körözött embert bújtatok a házamba, ami mégfurcsább ő nem egy ember, hanem egy komplett isten! Elmagyarázta a varázslatait, a tudását és kicsit mesélt a kilenc világról. Nagyon homályosan beszélt magáról, ami nem zavar, én sem fogom neki elmesélni a komplett életem. Közben sajnáltam is, ha igazat mond és tényleg irányítás alatt volt, akkor szörnyű lehetett ezt mind átélni. Én magamról nagyon semmit nem meséltem, nem is kérdezte, nem is baj.

-Köszönöm.-szólalt fel Loki, amikor a kanapén ült és maga elé bambult. Én a tv-t néztem, de egyből felé kaptam a fejem. Nagyon meglepődtem. -Ez nem sokszor csúszik ki a számon, szóval úgy becsüld meg.-mosolygott mellé, majd rámnézett. Én is elmosolyodtam.

-Hát, mondanám, hogy semmiség, de ez azért elég nagy dolog.-nevettem el magam.-Szépen beilleszkedtél a "Midgardi" szokásokhoz. Igaz néha a tv, meg a pirítós kifog rajtad, de sokat feljődtél. Kinn meg nem kell aggódni, csak nem ismernek fel olyan könnyen, hiszen mindig csuklyát hordasz.-mosolyodott el Loki.

Egyre jobban teltek a hónapok és be kell valljam, idegesítő, igazából élősködő, de mivel nagyobb az ereje és simán kinyiffant, elviselem, de kezdtem megkedvelni. Vannak csúnya beszólásai, de nem hagyom magam, és meglepetésemre egyre jobban nyílik meg. Sokszor vannak rémalmai, leginkább Thanos-szal kapcsolatban, de azok is javulnak. Ő is elkezdett úgymond emberi módon beszélgetni velem és érdeklődött felőlem és  elkezdtem énis megnyílni neki. Én eddig abban a tudatban éltem, őfelsége nagyképe alatt nincsen semmi érzelem, hiszen legtöbbször mindig rejtegette, de tévedtem. Rengeteg érzelem van benne, félelem, törődés, és amint a múltjáról is mesélt harag és féltékenység. Elmesélte követett el hibákat, de elmondta miért történtek ezek, és viszonylag egyetértettem vele. Mesélt arról, hogy ő volt mindig az árnyék és egyedüli támasza az anyja, akit valószínüleg soha többé nem lát. Meséltem neki az anyukámról és, hogy nekem ő nagyon sokat számít, azt nem említettem, hogy amiért Lokira bébicsőszködöm, már nem láthatom, de már beletörődtem. Egy idő után kialakult egy kölcsönös bizalom is köztünk, most miért ne ismerhetnénk egymást, ha úgyis csak mi vagyunk egymásnak.

Loki egy megtört lélek, akinek szüksége van, hogy helyrerakják a szívét. Azthiszem ez a feladat rám nehezkedett.

Sziasztok! Remélem tetszett az újabb rész! Még előfordulhat, hogy lesz egy-kettő rész ami  kapcsolódik a Végjátékhoz!