-Aggh! Nem hiszem el!-dühöngtem,amint a harmadik nyíl se találta el a célbábút. A mai napból már nagyon elegem van, túl sok minden jött össze, csak épp nem a jó értelemben.

Próbáltam megnyugtatni a légzésem. Koncentrálnom kellett, nem hagyhatom hogy a dühöm elragadjon, kontrollálnom kell. Lehajtottam a fejem, éreztem, ahogy egy izzadság csepp végig fut a homlokomon. A szívem hevesen ver. Meg kell nyugodnom. Ekkor egy kezet éreztem a vállamon. Kifújtam az eddig benntartott levegőmet, amit észre se vettem, hogy eddig benntartottam.

-Hé, kölyök.-szorította meg Clint a vállamat. Lassan felnéztem rá. Láttam a szemében az aggódást. Ez az amit utáltam.

Értem, hogy aggódik, emiatt hálás is vagyok, de néha nem tudom eldönteni engem félt, vagy esetleg a körülöttem lévőket. Ugyanis amikor az érzéseim átveszik a testemen az uralmat, akkor egyszerűen képtelen vagyok kontrollálni az erőmet, amivel megáldtak. Legalábbis anno, mindig ezt mondták nekem az árvaházban, hogy ez egy ajándék. Pff, persze, addig amíg nem a te testedben van ez a különös "áldás". Aztán történt Thanos, ami igazából lehet furán hangzik, de nekem jól jött. Az volt az én lehetőségem. Kiszöktem az árvaházból, és ekkor találkoztam Clinttel. Ő a szárnyai alá vett, és igazából a jelenlegi világba csak egymásra számíthatunk. Clint tudja hogy nekem van ez a különleges képességem, de én amikor elmeséltem, hogy nekem ez van, már akkor közöltem, hogy én el akarom felejteni. Csak kontrollálni, szeretném, de nem használni. Emiatt Clint kitalálta, hogy megtanít az íjjal bánni. Lassan, de kezdek belejönni.

Sóhajtottam egyet, és Clint szemébe néztem.

-Emlékszel Clint, amikor múltkor beszéltünk arról, hogy mik a félelmeim?-kérdően nézett rám, nem értette, hogy ez most, hogy jött ide. Felhúzta az egyik szemöldökét, és lassan bólintott.

-Hazudtam.-lenéztem a földre. Nem szeretek az érzéseimről beszélni. De Clint az egyetlen akiben megbízok, de neki is lassan nyílok meg és ő ezt tiszteletben is tartja. Clint megsimogatta támogatóan a vállam. Lábammal kicsit piszkáltam a földet, majd összeszedtem magam, és végre kinyögtem.-Magamtól félek. Másokat is, féltek magamtól.-néztem bele végül Clint szemébe. Könnyek szöktek a szemembe. A kezemet ökölbe szorítottam, nem szeretem magamat gyengének mutatni.

-Ohh, Kate.-vont bele lassan egy ölelésbe. Ami rettentően meglepett hisz, ezelőtt sose csinált nagyon ilyet. Lassan felengettem, és az eddig ökölbe szorított kezemet a hátára tettem, és közelebb húztam magam hozzá. Majd a könnyeim utat törtek maguknak, és csordogáltak le az arcomon. Az arcomat a mellkasába nyomtam és próbáltam minél halkabban zokogni, hogy ne tudja meg. De küldetésem sikertelennek bizonyult, mert éreztem, hogy szorosabban tartott, és simogatta a hátam. Sőt még egy puszit is adott a hajamba. Annyira jólesett törődése, soha senki nem bánt velem még így. Az árvaházban észre se vették volna, ha majd holttá vertek volna, max egy 3 hét után. De amióta Clint-tel vagyok, sosem unatkozom , mindig kitalálunk valami küldetést, és törődik velem. Azthiszem ilyen érzés, ha van valakinek egy apukája.

Lassan eltoltam magam tőle, és akaratom ellenére is felnevettem. Letöröltem azokat a kósza könnyeket.

-Sajnálom..-nevettem fel, szinte már kínomban.

-Kate nézz rám.-fogta meg mindkét vállamat.-Amíg te velem vagy, addig biztonságban vagy megígérem.

-De mi van, ha téged bántalak?-mondtam szipogva.

-Nem fog ilyen előfordulni, ha mégis kezeljük a helyzetet. Ne aggódj, megoldjuk. Ketten. Ahogy eddig is.- adta hozzá a legőszintébb mosolyt, amit valaha láttam valaki arcán.

-Köszönöm, Clint. De tényleg, nem tudod mennyire hálás vagyok.-ő csak mosolygott rám továbbra is.

Elléptem tőle majd felvettem a földről, a ledobott íjat, és egy nyilat előhúztam. Majd becsuktam a szemem, mélyet lélegeztem, majd koncentráltam a lövésre, célba vettem a bábut, majd kilőttem a nyilat.

-Bumm! Telibe, fejbe!-fordultam lelkesen vissza Clint-hez.

-Egy Bishop-tól nem is rossz.

-Egy Barton-tól tanultam.

Sziasztook!! Huh! Nagyon régen volt rész, és nem is akarok kifogásokat keresni. Nagyon sajnálom, de suli időben nehéz feltöltenem részeket, és sajnos most nagyon elhanyagoltam, de megígérem mostanában igyekszem! Most tényleg csak egy szösszenetet írtam, de remélem tetszett nektek, ugyanúgy kérhettek, puszii 💕