Nagyon sajnálom, hogy csak most hoztam SzSara7. Őszinte leszek, elfelejtettem, de kárpótlásul dupla hosszú lett.

T/N- te neved

A szél vadul süvít, ahogy végigkémlelsz a sötét birodalom, egyik por fedte dombjáról. A fekete homokszerű anyag kavarogva takarja a horizontot. Kalandvággyal, bosszúval és félelemmel teli szívvel nézed a kihalt tájat.

- Készen álltok? – kérdezi Thor Jane-re pillantva. Te szemed sarkából Lokit figyeled. Rossz előérzeted van az akcióval kapcsolatban.

- Én igen. – feleli az ifjabbik herceg. Thor rád, majd a domb aljában sorakozó sötét tündérekre tekint. Bólintasz, mire felálltok és a terv kezdetét veszi. Thor leveszi öccséről a bilincset, mire Loki belé döf egy tört, majd lelöki a dombról. Jane-nel rohanva mentek utána.

- Loki! – rohansz oda hozzá, még Jane kedveséhez siet. A herceg csak ellök, majd megragadja Janet és felrángatja Thor mellől. Te a porban elterülve figyeled az eseményeket és vársz a jelre. A szíved hevesen dobog.

- Malekith! Loki vagyok, Jötünheimből! És hoztam egy ajándékot. – veti oda a halandót a sötét elfeknek. – Csak egy dolgot kérek cserébe. – szünetet tart még Malekith rá néz. – Páholyból szeretném nézni Asgard bukását!

A hatalmas szörnyeteg, mely megölte Friggát, mond valamit a vezérnek, de te nem érted. Malekith lassan odasétál a földön fekvő Thorhoz és egy rúgással hátra fordítja.

- Nézz rám! – szólal meg mély orgánumán, majd kezét Jane felé tartja, mire a midgardi lassan a levegőbe emelkedik. Testéből az Aether elkezd kiszivárogni, sötét bordó színe és formátlan alakja, mely folyton változik, csak úgy sugározza a hatalmas erőt és energiát.

Jane a földre rogy, mire Thor jelt ad.

- Loki, most! – kiálltja, majd Loki megszünteti a varázslatot, így Thor magához hívja a pörölyt. Az fiatalabb herceg az elgyengült Jane-re veti magát, hogy testével védje a lányt. A mennydörgés istene villámokat vezet az Aetherbe, mire az apró darabokra törve szóródik szét. Lassú mozdulatokkal felkelsz a porból és a vörös szilánkszerű darabokat figyeled. Malekith széttárja karjait és az újra egyé váló karmazsin hatalom felszívódik a testében. Mindnyájan döbbenten figyelitek a történteket. A sötét elfek vezetője elindul vissza a hajóhoz, amit Thor nem hagy szótlanul. A Mjölnirt meglendítve utána iramodik. Egy feléd száguldó apró tárgyat veszel észre, mely felrobban, ekkor Loki ránt arrébb és a vákuum öt kapja el helyetted.

- Loki! – kiáltasz rémülten, majd megjelenik Thor és megmenti öccsét. Odarohansz hozzájuk. Örülsz, hogy Lokinak nem lett semmi baja, de nincs idő most ezzel foglalkozni. Az idősebb herceg a hatalmas szörnyeteggel kezd csatázni, titeket pedig hat elf fog közre. Egymásra néztek, Loki szeme csillog az elszántságtól. Tőreitek előkapva rontotok neki az ellenségnek.

Miután megölsz két rád támadó elfet, a hercegre pillantasz, aki már csak egyel viaskodik.

- Én megleszek. Vigyázz Jane-re! – kiált, és fegyverét ellenfele gyomrába döfi. Tekinteteddel a halandót keresed, majd mikor meglátod, hogy egy elf közeledik felé, azonnal a segítségére sietsz.

Kegyetlenül metszed el az elf torkát, mire Jane hálásan megölel.

- Neee!- zengi be Thor hangja a tájat. Ijedten kapod oda a fejed, de már csak azt látod, ahogy a hatalmas szörny ellöki Lokit, aki hanyatt esve a porban terül el. Amilyen gyorsan csak tudsz, odarohansz és letérdelsz mellé. A külvilág megszűnik létezni és a szíved összeszorul, ahogy meglátod a jókora véráztatta sebet a herceged mellkasán. Az összes eddig elfojtott és elrejtett érzelmed egyszerre tör elő.

- Loki. – kezd el patakokban folyni a könnyed.

- Sajnálom, sajnálom. – mondja elcsukló hangon. A bőre fakulni kezd és érzed, ahogy remeg. Megfogod a kezét és homlokod övének döntöd, belenézel csodás zöld szemeibe.

- Kérlek, maradj velem! Szeretlek. – mondod ki, amit már régóta akartál, de nem merted megtenni. Féltél, hogy nem viszonozza, hogy kinevet majd, hogy tönkre menne a barátságotok.

- Én is szeretlek T/N. – mosolyodik el halványan és lágy csókot lehel ajkaidra. Becsukod a szemed és visszacsókolsz. Az ajkai kihűlnek és mozdulatlanul pihennek. Kinyitod a szemed, és övéibe nézel, melyek élettelenül merednek előre. Ráborulva kitör belőled a zokogás. Bűntudat, fájdalom, harag és bosszú áztatja a szíved. A legfontosabb személyt az életedben, most vesztetted el. Thor kezét érzed a válladon, de képtelen vagy abbahagyni a sírást. Felé fordulva látod, hogy a szemeit könnyfátyol homályosítja. Felemeli tekintetét halott testvéréről és rád néz, majd szorosan a karjaiba zár. Ő mindig is olyan volt a számodra, mintha a bátyád lenne. A keserű fájdalom méregként szívódik a szívedbe. Bosszút akarsz, hogy a szerelmed halála ne legyen hiábavaló.

Pár órával később:

Thorral Asgard folyosóin sétáltok. Sikerült legyőzni Malekithet és a sötét tündéreket. Nem mintha ez változtatna a lelkedben tátongó űrön. Thor is nagyon le van törve, hisz elvesztette a testvérét és lehet, hogy a kedveséhez sem mehet vissza. Tudjátok, hogy Odin nem fogja megengedni, hogy egy halandóval legyen.

Csizmáitok kopogása minden lépésnél visszaverődik az aranyozott falakról, ahogy befordultok a trónterembe. Odin tiszteletet követelő alakja magasodik a trónon. Fél térdre ereszkedtek és illőn köszöntitek Asgard királyát.

- Azt mondtad, nincsen bölcsebb király nálam, de tévedtél. A konvergencia egyesítette a birodalmakat. Látták, hogy mindketten az életetek kockáztattátok értük. Mit kíván az új király cserébe Asgardtól? – zeng Odin trónjáról.

- Az életét. Apám, nem lehetek Asgard királya. – áll fel Thor. – Megvédem Asgardot és a többi birodalmat, az utolsó leheletemig, de nem vagyok rá képes a trónon ülve. Loki minden hibája ellenére úgy értett az uralkodáshoz, ahogy én sosem fogok. – hallod, hogy megremeg a hangja. – Az erőszak, az áldozatok, megváltoztattak. Inkább leszek jó ember, mint nagy király.

- Vajon a fiam beszél, vagy a nő, akit szeret? – Odin hangja lágynak hangzik.

- Mikor te beszélsz nem hallom anyámat. – feleli Thor halvány mosollyal. Odin egy sóhaj kíséretében hallgatja tovább. – Nem Jane miatt teszem apám. Ő nem tudja, hogy miről beszélünk. Megtilthatod, hogy lássam, megengedheted, hogy nőül vegyem, az mindegy.

- Az egyik fiam túlságosan akarta a trónt, a másik visszautasítja. Ez az örökségem. – igazat adsz Odinnak, hiszen Thoron kívül más már nem uralkodhat.

- Loki becsülettel halt meg. – a szíved összeszorul. – Én becsülettel akarok élni. Ez nem elég örökség?

- Nem adhatom áldásom rád, nem kívánhatok sok boldogságot. – kissé meglep Odin válasza, hisz ez nem vall rá. De örülsz, hogy Thor boldog lehet.

- Tudom. – a hercegen is látszik, hogy örül. Megfordulva már indulna is ki, de apja utána szól.

- Ha büszke lennék a férfira, aki a fiamból lett, akkor sem mondhatnám. – megvárja, még Thor visszafordul – Csakis a szívem érezhetné. Menj, fiam! – Thor mosolyogva pillant rád, majd megölel, amit viszonzol is.

- Köszönöm apám! – pillant a királyra, majd indul vissza Midgardra. A Odin int, hogy elmehetsz, így meghajolsz előtte, majd a szobád felé veszed az irányt.

Elhagyva a tróntermet eszedbe jut, hogy beszélni akartál Odinnal. Szeretnéd, ha Loki méltó megemlékezést kapna, így sietve visszamész, de ami ott fogad lesokkol. A trónon már nem Odint, hanem Lokit látod. Mikor észrevesz, megfeszül, majd odarohan hozzád és megragadva a karodat, elhúz egy szobáig és belök. Te még mindig lefagyva állsz. A szíved hevesen dobog és a sírás lassan rád tör. Pár perc néma csend után Loki megszólal.

- T/N tudom, hazudtam neked, becsaptalak, de amit mondtam, komolyan gondoltam. Szóval lehetsz mérges, ordibálj velem, csak végre szólalj már meg! – néz rád kétségbeesetten, de te nem tudsz megszólalni. Nem tudod, mit mondhatnál. – Kérlek. – a könnyeid utat törnek maguknak.

- Barom! – arcon csapod, majd megcsókolod. Beletúrsz puha, hollófekete hajába, mire derekadnál fogva közelebb húz magához, még egy leheletnyi hely sem marad köztetek. Megvárja, még megnyugszol, majd kissé eltol magától. Mosolyogva megsimítja az arcod és egy puszit nyom a homlokodra.

- Miért? – nézel fel rá könnyes szemekkel – Azt hittem meghaltál, hogy örökre elveszítettelek.

- Sajnálom. –hajtja le a fejét – Így megszerezhettem a trónt. De nem maradhatsz itt.

- Miért? Loki, már te vagy a király. – hajolsz hozzá, de eltol magától.

- Thor vissza fog térni, és ha megtudja, hogy nem Odin ül a trónon... - nem kellet befejeznie, így is tudod, hogy ez katasztrófával járhat.

- Akkor menjünk el ketten! – tudod, hogy Loki csak meg akar védeni, de képtelen vagy elfogadni, hogy szétváljatok.

- Nem. T/N te is tudod, hogy ez lehetetlen. Végre megkaptam a trónt! – A szavai fájnak.

- A trón fontosabb számodra? – a kérdés csakúgy kibukik belőled.

- Szeretlek és ezen, semmi sem változtathat, de mindig is vágytam a hatalomra. Ez a véremben van! – Loki tudja, hogy ezzel ellök magától, de érzi, hogy muszáj megtennie. Fél az uralkodástól, hiszen elég egy rossz döntés és háború törhet ki, melynek a kellős közepén lennél. Meg akar védeni, a saját hibáitól, még ha fájdalmas is.

- Maradok! – jelented ki határozottan. Eltökélted, hogy a szerelmed mellet állsz, bármi történjen is.

- T/N, kérlek... - kezdi, de beléfojtod a szót.

- Nem Loki! Itt maradok, veled! Tudom, hogy Thor és még sok más adódhat, de nem foglak magadra hagyni! – Loki megrázza a fejét és szomorúan a szemeidbe néz. – Együtt megoldjuk! – smaragdzöldjei fájdalmasan csillognak.

Érzi, hogy ez rossz döntés, de képtelen elengedni téged. Nem vágyik másra, csak hogy örökké maga mellett tudhasson, hogy érezze a szereteted, a csókod, az ölelésed.

Óráknak tűnő percek után hozzád lép és ajkait tiédhez nyomja.

- Szeretlek, és azt akarom, hogy te tegyél a királyném. – suttogja a csókba. Kezed nyaka köré fonod, és olyan közel húzod magadhoz, amennyire csak lehet. Lassan nekinyom a falnak és egyre szenvedélyesebben csókol. Vágytól fűtve adjátok át magatok egymásnak, még testetek egybeolvad.