T/N- te neved

A munkádból tartasz hazafelé. A nap fényét borús, sötét felhők takarják. Az esőcseppek egyre sűrűbben potyognak, majd halk koppanás kíséretében eltűnnek az úton. Lépteidet szaporázva haladsz utcáról utcára. Egy nagy dörgés visszhangja hallatszik és a villámlás fénye vakuként villan. Ijedtedben összerezzensz.

- Thor csillapodj! – motyogod ingerülten. Halk kétségbeesett nyávogást hallasz az egyik kocsi alól. Megtorpanva veszed szemügyre az ázott, fehér szőrpamacsot. Tudod, hogy sietned kéne, de nem bírod otthagyni, hisz olyan kicsi.

- Gyere cica. – próbálod kicsalogatni.

Öt perc próbálkozás után sikerült annyit elérned, hogy közelebb jöjjön, így amint lehetőséged esik, megragadod és sietve indulsz ismét hazafelé. Szegény csöppség remegve bújik hozzád. A viharban teljesen elázott.

Idegesen túrsz bele a táskádba, kikapva a kulcsod azonnal nyitod az ajtót és lépsz be a meleg házba. Az ajtót becsukva leguggolsz, hogy lerakhasd a kezedben gubbasztó kiscicát. Vizes kabátodat levéve sietsz a cicával a fürdőbe. Amint beérsz a macsekot belecsavarod egy törölközőbe. Dörzsölgetve próbálod felmelegíteni reszkető tagjait.

A szőrmók felmelegítését sikeresen elvégezted, így most a konyhában, egy tálban vizet teszel le a csöppség elé, aki hálásan nyávog egyet majd nekilát. Te visszasétálsz a fürdőbe és a vizes ruháidtól megszabadulva beállsz a zuhany alá. Csak most jössz rá, mennyire átfagytál, így a meleg víz jólesően hat.

Már az öltözésnél tartasz, mikor nyílik az ajtó és megpillantod szerelmed.

- Szia T/N. Megkérdezhetném, hogy ez mit keres itt? – emeli fel a macskát.

- Szia Bucky. Kint kószált. Nem hagyhattam ott, ebben az időben. – válaszolod és elveszed tőle a cicust. Bucky sosem volt oda az állatokért. Otthonra meg végképp nem akart egyet.

- Ezt megértem, de nem marathat itt! – fordít maga felé karodnál fogva. – Amint vége a viharnak repül!

- De Bucky! – kérleled és az arcod mellé rakva a cicát boci szemekkel nézel a férfira. Ő azonban közömbös tekintettel mered vissza rád.

- Nem. – jelenti ki egyszerűen. Csalódottan teszed le a macskát és se szó se beszéd bevonulsz a konyhába. Már zuhany közben eldöntötted, hogy pizzát fogsz csinálni vacsira, így neki is kezdesz. A félkész ételt kiveszed a fagyasztóból és a pultra teszed, mikor két kezet érzel a derekadon.

- T/N – suttogja Bucky és apró csókokkal árasztja el a nyakad. Kezeit a karodra csúsztatva maga felé fordít. Mélyen szomorú szemeidbe néz. Te mindig is szerettél volna egy házi kedvencet.

- Ne nézz rám ilyen szemekkel. – fonja köréd karjait. Közelebb hajol, hogy megcsókoljon, te viszont elhúzódsz. - Rendben, átgondolom. – adja be a derekát mire elmosolyodsz, és hálásan megcsókolod.

- Köszönöm. – suttogod ajkaira, majd ismét megcsókolod. Idilli pillanatotokat a lábadnál dörgölőző szőrmók zavarja meg.

- Máris nem kedvelem. – néz le rá sóhajtva Bucky, mire felnevetsz.

- Menj, ismerkedj össze vele! Én addig megcsinálom a vacsit. – tolod Buckyt az ajtó felé.

Negyed óra múlva a pizzát már beraktad a sütőbe így gondoltad megnézed, hogy megy a barátkozás. Amint beérsz a nappaliba az arcodra hatalmas mosoly kúszik. Bucky a szőnyegen feküdve egy madzagot húzogat, amit a kiscica ugrándozva követ. Órákig tudnád figyelni, ahogy játszanak. A sütő csippanása ránt vissza a jelenbe.

Percekkel később két tányérral a kezedben térsz vissza a nappaliba. A páros akkor már a kanapén fekszik. Pontosabban Bucky fekszik a kanapén a cirmák pedig a hasán.

- Annyira aranyosak vagytok így! – állsz meg mellettük, a tányérokat pedig lerakod a dohányzóasztalra. Szerelmed mosolyogva pillant rád.

- Bevallom tévedtem. – ül fel, így te is le tudsz ülni mellé.

- Megtarthatjuk? – kérdezed csillogó szemekkel.

- Igen. – te boldogan öleld át és ajkaitok egybeforrnak.

- Szeretlek Bucky. – suttogod.

- Én is szeretlek T/N. – ölel át szorosan.