Y/N = your name (a te neved)

- Szia! - suttogod, amikor meglátod.

Feléd fordul. Bár nem látod, reménykedsz, hogy a maszk alatt felderül az arca.

- Üdvözöllek, Y/N.

Igazán nem érted, mire ez a fennökölt stílus. Hiszen tudod, hogy nem lehet több húsznál.

- Milyen napod volt? - ülsz le a hideg betonra.

- Egészen jó. Megmentettem egy kisfiút attól, hogy romlott cukorkát egyen. - húzza ki magát büszkén.

- Ügyes vagy. - fojtod vissza a nevetésed.

Jól tudod, hogy Pókember még csak a karrierje kezdeténél tart, hiszen alig néhány hete történt vele az a bizonyos dolog, amiről nem igazán tudtad, hogy micsoda.

- Hány ártatlan lánnyal szoktál beszélgetni a tetőn? - kérdezed.

Úgy tűnik, gondolkodik.

- Rajtad kívül eggyel sem. - vallja be végül, mintha szégyellné.

- Akkor különleges vagyok. - mondod, miközben elmosolyodsz.

- Azért annyira ne légy elszállva magától.

- Utállak. - nevetsz.

*****

- Miért nem tudja senki, hogy ki vagy valójában? - kérdezed tőle.

Órák teltek el, és Pókember egyre felszabadultabb volt, de a kérdés kizökkentette.

- A szuperhősök jó részéről lehet tudni, hogy kik valójában. - mondod. - Mindenki tudja, hogy Tony Stark egyenlő Vasemberrel.

- Mr. Stark más, mint én. - szólal meg. - Mi, szuperhősök - ha már így fogalmaztál - mind mások vagyunk. Én nem akarom, hogy mások tudják. Nem akarom veszélyben sodorni a szeretteimet.

- Ez túl bölcsnek hangzott. - fintorogsz. - Hány éves vagy egyáltalán? Eddig azt gondoltam, nem lehetsz több húsznál.

- Talán mégis több vagyok. - felel titokzatoskodva.

Kissé csalódott vagy. Ha húsz fölött van, nyilván semmi esélyed nála.

*****

Teltek a napok. Teltek a hetek. A hónapok.

Pókember nem keresett fel többet.

Bizonyára talált egy másik lányt, aki szebb, okosabb, és menőbb, mint te.

A suliban nagyon rémes volt, és minden Pókembert juttatta eszedbe.

Főleg az, amikor Ned megkérdezte, hogy milyen kapcsolatba kerülnél a "kezéből pókhálókat kilövő sráccal".

Peter Parker pedig egész nap téged bámult, amit azóta sem értesz, mivel mindenki tudja, hogy Peternek Liz tetszik.

Hiányzik neked Pókember. Hiányoznak a beszélgetéseitek. Minden hiányzik, ami ő.

*****

Három hónapnyi átvirrasztott éjjel után, kopogásra ébredtél.

Valaki ablakodat dobálta.

- Hagyj békén, akárki is vagy. - mormogod, és kinyitod az ablakot.

Amint meglátod, ki az, egyből kimegy az álom a szemedből.

- P-Pókember!?

- Szia, Y/N. - vigyorog.

- Te meg mit keresel itt!? A szüleim bármikor felébredhetnek!

- Csak bocsánatot szerettem volna kérni.

- Azért, mert hogy nem kerestél hónapokon át? Igen, haragszom. - mondod, és fejedre húzod a takarót.

- Nézd, Y/N, én...

- Sajnalod, mi? Fontos dolgod volt, nyilván. De tudod azt hittem, barátok vagyunk.

- Barátok vagyunk, Y/N, csak.. - akad el egy pillanatra.

- Nyilván fontosabb dolgod volt - ismétled. - Megértem. De most hagyj békén, Pókember, légy szíves.

A keze megindul feléd, de megáll a levegőben.

- Menj. - mondod.

- Szia, Y/N. - suttogja szomorúan.

******

- Szia. - hallasz egy félénk hangot magad mögül.

- Szia, Peter. - motyogod, miközben tovább pakolsz a szekrényedbe.

- Beszélhetünk?

Sóhajtva felé fordulsz.

- Mondd csak.

- Tudod, lesz ez a bál, és.... - keresi a szavakat, pedig te már érted, hogy hova akar kilyukadni, de véletlenül sem segítesz neki. Nem, hagyd szenvedje ki magából a kérdést. - Arra gondoltam, hogy te meg én, mehetnénk együtt. Szóval... Eljössz velem, Y/N?

- Ó. Hát... A bálok nem igazán nekem valók. Még táncolni sem tudok. - mondod, majd végül nagy levegőt veszel. - Rendben, elmegyek veled.

*******

Suli után a tetőre mentél, hátha ott találod őt.

És ott volt.

Tetőtől talpig végigszemlélted; a piros ruha az aljánál kissé megpörkölődött, de továbbra is a testére feszült. Kezében valamit szorongatott, és azzal szórakozott. Illetve észrevettél rajta még valamit...

Nem volt rajta maszk.

Kilátszódott világosbarna hajkoronája, ami a tarkójánál borzolódott. Te egészen biztos láttad már ezt a hajat...

- Hé, póksrác! - kiáltasz neki, mire megfordul, neked pedig földbegyökerezik a lábad.

- P-peter? - dadogod. - Te vagy Pókember?

A srác megvonja a vállát.

- Bocs, hogy nem mondtam el. Senki sem tudja, csak Mr. Stark meg a többiek... Te vagy az első, aki kívülálló és megtudta.

- A-ha. - bólogatsz. - És ez jó, vagy rossz?

- Azt te döntöd el.

- Basszus, pedig rájöhettem volna. - ülsz le, és a tenyeredbe temeted az arcod. - Hiszen többször beszéltünk suliba is, és a hangot felismerhettem volna...

- Nem baj, hogy nem tetted. Nekem kellett elmondanom. - vonja meg a vállát, majd kinyújtja neked a kezét.

- Mi az? - értetlenkedsz nevetve.

- Azt mondtad, hogy nem tudsz táncolni. Muszáj megtanulnod a bál előtt. - húz fel a földről.

- Ne már, Peter, ezután még a tánc....

- Azért ugye nem vagy nagyon csalódott? - kérdezi, és a homlokodnak dönti az övét.

Vészes közelség, vészes közelség. Mély levegő. Mély levegő.

- Nem hinném. - suttogod, és kicsit közelebb hajolsz.

- Annak örülök. - mondja, és összeérinti ajkaitokat.

Sziasztok, srácok!
Igen, élek. És tudom, tudom, hogy májusban raktam fel utoljára oneshot-ot, de egyszerűen... Nem is tudom. Kedvtelenség, ihlettelenség, időhiány? Mindegy, ez egy kicsit hosszabb lett, mint szokott. Igyekszem hamarosan újat hozni! :)

Eszti