Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Average [Tom Holland x Oc]

Ez egy különleges one-shot, Tom Holland 23. szülinapja alkalmából :) jó olvasást!

Az utca forgataga szinte elnyelt, én pedig lábujjhegyre ágaskodva próbáltam kiutat keresni a tömegből. Ötletem sem volt, miért gyűlt össze ennyi ember ezen a helyen, bár főleg csak az érdekelt, hogy ne késsek el a munkából.

- Bunkó - dünnyögtem, amikor egy kapucnis férfi úgy nekem jött, hogy fellökött az összes szatyrommal és táskámmal együtt.

- Bocs, jól vagy? - fordult vissza.

- Szerinted? - kérdeztem még mindig dühösen, majd leporoltam a nadrágod és nagy nehezen feltápászkodtam.

- Véletlen volt - szabadkozott. - Segítsek vinni a cuccaidat?

- Kösz, de megoldom egyedül is - néztem mogyoróbarna szemébe. Világosbarna haja, és az arca valamiért ismerősnek tűnt, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Inkább tovább indultam.

- Hé, várj meg! - jött utánam.

- Téged nem lehet lekoptatni? - fordultam hátra. - A főnököm leszedi a fejem, ha megint kések.

- Akkor add ide valamelyik cuccod, és segítek - ajánlotta fel.

Ez végül is nem hangzott rosszul. Legalább nem szakadok meg a munkahelyedig, és a fiatal férfi is egy kicsit érezheti a törődést, ameddig a cuccomat cipeli.

- Egyébként még be sem mutatkoztál - méregetett.

- Ha mindenképp ragaszkodsz hozzá... - sóhajtottam. - Emeline Vreen vagyok. Te?

- Tom Holland.

Még a neve is ismerősnek tűnt!

- Bocs, de ismerlek? - kérdeztem, minden mindegy alapon.

Megvonta a vállát.

- Előfordulhat. Színész vagyok.

- Ja, rád várt az a sok ember? - mutattam hátra.

- Igen, azt hiszem.

- És nekem meg simán segítesz elvinni a cuccaim? - hitetlenkedtem. Ha tényleg olyan híres, mégis miért beszélget velem?

- Gondoltam, kárpótollak, ha már fellöktelek.

- Borzasztó rendes vagy - forgattam a szemem.

- Most akarod, hogy vigyem a cuccod, vagy sem?

- Jogos - nevettem fel.

Hamarosan megálltunk a munkahelyem előtt.

- Hát, azt hiszem, itt a vége - álltam kínosan egyik lábamról a másikra. - Köszi a segítséget.

- Nincs mit.

- Találkozunk még? - billentettem oldalra a fejem.

- Bármi megeshet - mosolyodik el, int egyet, majd elsétál.

Én pedig képtelen vagyok elfojtani a vigyoromat.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro