Peter Parker x Reader
Kérte: GeekFangirlOnline
Szavak száma: 1229
(y/n)=neved
(Azt a dalt ott fent nagyjából 50x meghallgattam miközben írtam. Csak hogy meglegyen a feeling xD)

- Hali - lépett a hátad mögé egy srác, felriasztva a gondolataidból. Épp a világ valaha volt legfantasztikusabb Halálcsillag modelljével szemeztél, ami látszólag senkit sem kötött le annyira mint téged. Legalább 500000 Lego kockából készülhetett és egyszerűen tökéletes volt.

- Szia - köszöntél te is ahogy melléd lépett, aztán újra a műre szegezted a tekinteted.

- Azta - kezdte álmélkodva - ,még a turbólézerek is a helyükön vannak! Ez egyszerűen-

- Tökéletes - fejezted be a mondatát. Végre valaki hasonlóan érez.

Rád nézett, ahogy továbbra is nyálcsorgatva álltál az építmény előtt, teljesen megfeledkezve a tömeg áradásától is mögötted, ami nem volt könnyű. Többen voltak, mint bármelyik előző Geek Weeken.

- P-Peter vagyok. Peter Parker.

- Aham... - motyogtad és elkezdted körbejárni a modellt.

Árnyékként követett.

- Neked mi a neved? - kérdezte eltökélten.

- (y/n) - zavartan ránéztél. Kócos barna haja volt, izgatottan csillogó barna szemei rád szegeződtek.

- Örülök - kezet fogtatok. - Hihetetlen hogy manapság valaki még értékeli ezeket. Ez a hely is már csak a Bosszúállók rajongóival van tele. Voltál már a felső szinten? Kész téboly.

- Ja - éretettél egyet. - Bár én nem utálom őket sem. Például nézd csak meg Thort. Tök jófej hogy isten létére velünk is foglalkozik - utaltál itt az emberiségre. Azt viszont már nem mondtad neki hogy járnál a villámok urával. Mondjuk nem ő volt az egyetlen lehetetlen személy aki tetszett.

- De a Póksrác se semmi - mondta vigyorogva. - Őt is bírod?

- Persze - vágtad rá. - Az új ruhája is nagyon ott van. A neten egy csomó teóriát olvastam a működéséről. Egyesek azon a véleményen vannak hogy Tony Stark csinálta neki de ha engem kérdezel ő egy egoista bájgúnár és nem hiszem hogy megtenne neki egy ekkora szivességet-

- Mr. Stark nem mindig csak az egójával van elfoglalva... - vágott a szavadba, de elharapta a mondatot.

Kérdőn néztél rá. Honnan tudja ezt? Talán ismeri?

- Mennem kell - mondta hirtelen, és menetirányba fordult - volna, ha nem kapod el a hátizsákjánál fogva, ami elég bénán lehetett becipzározva, mert azonnal kinyílt, felfedve értékes tartalmát.

Nem jutottál szóhoz.

- Peter, te...

Elkerekedett szemekkel nézett rád és gyorsan lekapta a válláról a táskát, visszarángatva a cipzárt.

- É--én - hebegett, és beletúrt a hajába. - Ez csak a cosplayem. Tanulmányozom a ruhát, és... - nagy levegőt vett, te meg csak néztél rá. - Tudod mit? Hagyjuk. Délután hívj fel.

Ezzel a kezedbe nyomott egy papirfecnit és már ott sem volt.

- Te jó ég - motyogtad, és hirtelen már nem is érdekelt annyira a Halálcsillag.

~🕷~

Amint hazaértél megpróbáltad felhívni Petert, de csak a hangposta válaszolt. Egy idő után beleuntál a "Hali, Peter vagyok. Parker. Most biztos fontosabb dolgom van, vagy végre Bosszúálló lettem. Vagy elraboltak és valami másik bolygón kötöttem ki, ugyanis ritkán vagyok elfoglalt. Ha nem épp tanulok. Bár akkor is fel tudnám venni. Öhm... na mindegy. Hagyj üzenetet." monológba, ami után minden alkalommal megsüketültél a sípszótól, hagytad a fenébe. Pedig valami nagyon fura volt vele, és nem tagadhattad, hogy érdekelt az a ruha, még ha csak egy cosplay is, mert baromi jól nézett ki. Már csak az a kis anyagrészlet is, amit láttál belőle.

A délutánod további része úgy telt mint minden délutánod. Sorozat maratont tartottál. Eseménytelenül. Egyetlen egy hívásod sem volt hiába nézegetted a telefonod minden második percben. Semmi.

Kedvtelenül hajtottad le a laptopod és bújtál ágyba. Mi dolga lehet?

Végtére is beletörődtél a sorsodba hogy elfelejtett, vagy direkt nem veszi fel vagy ilyesmi. Folytattad a szürke és egyhangú életed, mígnem két héttel később váratlan hangüzenetet kaptál a sráctól. Pár óráig dacból meg sem nyitottad, mert hát hogy mer ennyi idő után csak egy hangüzenettel jelt adni magáról? De egy idő után már nem bírtad tovább és leállítva az epizódot a tizenvalahanyadik percénél, megnyitottad a fájlt.

" (Y/n), el sem hinnéd mi történt velem! Nem ezzel kellene kezdenem, öhm... Sajnálom hogy nem hívtalak vissza aznap, de elhalaszthatatlan probléma adódott, aztán May néni szobafogságra ítélt, és elvette a telóm, szóval... Biztos baromi mérges vagy rám. Megértem. Én is az lennék. Viszont... segítened kellene. Elkezdtem építeni a Millennium Falcont, lehetetlen értelmezni ezt az útmutatót, és Ned sem nagyon bírt vele szóval... Jó lenne ha átjönnél. És ígérem mindent elmagyarázok." hadarta, majd megadott egy címet és ennyi volt.

Annyira átlátszó volt ez a kifogás. De komolyan. Méghogy szobafogság. Mindemellett kíváncsi voltál a "magyarázatára". Meg hát... Millennium Falcon. Ezzel eldöntötted hogy másnap elmész. Amúgyis szombat, és semmi programod nem volt. Azon kattogtál hogy valami jó kifogással álljon elő, mert szerettél volna neki megbocsájtani.

~🕷~

Nagynehezen megtaláltad a lakást - kétszer is rossz helyen szálltál le a metróról, mondjuk ez rád vall -, nagy levegőt vettél és bekopogtál. Egy negyvenes nő nyitott ajtót, és kíváncsian mért végig tetőtől talpig.

- Peter, asszem téged keresnek! - kiáltotta a háta mögé, amint tekintete megállapodott a pólódon, amin a "Trust me, I'm a Jedi" felirat volt olvasható.

Hatalmas csattanás és szitkozódás következtében Peter meglepett arca jelent meg a nő mögött. A haja ha lehet még kócosabb volt, mint előző alkalommal.

- Azt hiszem megyek és kettesben hagylak titeket - még egyszer végignézett rajtad, majd egy bólintás kíséretében elvonult.

- Szia - köszönt bizonytalanul Peter.

- Szia. Itt fogunk álldogálni, vagy...?

- Nem, dehogy, gyere be - állt félre.

Levetted a cipőd aztán követted Petert a szobájába, ami tökéletesen úgy festett, mint ahogy azt elképzelted. És tökéletesen Peter-illat volt.

Ledobtad a táskád a fal tövébe és az ágyra huppantál. Közben észrevetted az íróasztalán nagyon csábítóan álldogáló félkész Millennium Falcon modellt. Viszont a srác magyarázatára most kíváncsibb voltál - ilyen sem fordult elő veled gyakran. Általában nem érdekeltek a valódi emberek.

Peter is letelepedett melletted egy gondterhelt sóhaj kíséretében.

- Azt hittem nem jössz el - kezdte a padlóhoz beszélve.

- Mégis itt vagyok. Szóval mondd amit akartál.

- Igen. Szóval... Na jó. Valami oknál fogva bízom benned. Ennyire. De esküdj meg hogy nem mondod el senkinek. Főleg ne May néninek-

- Ő volt aki ajtót nyitott? - következtettél.

- Igen. És ha megtudja, kiborul. És ha ő kiborul én is kiborulok. Esküdj meg, hogy nem mondod el senkinek.

- Persze, oké. Cserkészbecsszó vagy mi...

- Így görbülj meg? - nyújtotta Peter a kisujját, feléd fordulva és a szemedbe fúrva a tekintetét.

- Öhm, igen - a kisujjadat az övébe akasztottad, ezzel esküt téve neki. - De nem értem miről beszélsz.

Ismét sóhajtott, és egy "Mr. Stark ezért meg fog ölni" mormogás kíséretében lehúzta a pulcsija cipzárját, felfedve ezzel a tökéletesen illeszkedő vörös-kék anyagot. Várakozón nézett rád.

- Igen..? Szóval azt nem szabad elmondanom, hogy egy őrült cosplayes vagy, aki Pókember-megszállott..?

Röviden felnevetett, aztán felemelte a kezét és egy jó adag pókhálót lőtt a szoba felső sarkába.

- PETER MI A F-

Befogta a szád, de nem időben mert May néni már trappolt is a lépcsőn felfelé.

- Minden rendben odabent? - kiáltott be a csukott ajtón keresztül.

- Persze, semmiség, csak a modell útmutatója egy kicsit sokkolóan bonyolult, ez minden - válaszolt gyorsan Peter könyörgő pillantást vetve rád.

May könnyed nevetése hallatszott kintről.

- Értem. Szóljatok ha kértek valamit - a lépcsőn már lefelé trappoltak a léptek, míg végül elhaltak a földszinten.

Peter egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében elvette a kezét, és mindketten egy szó nélkül meredtetek egymásra.

- Akkor gondolom rájöttél - vakarta meg a tarkóját.

Bólintottál.

- Ne haragudj, de ez kicsit hirtelen jött. És asszem ezzel meg is magyaráztad hogy miért nem vetted fel a telefont.

- Reméltem.

Persze ezután el kellett magyaráznia a ruhája összes funkcióját - az instant gyilkosság módot roppant érdekesnek találtad. Addig könyörögtél míg ki nem próbálhattad a hálóvetőjét, gyarapítva ezzel a hálók számát a szobában. May biztos nagyon el lesz ragadtatva.

És te még ezt hitted semmi nem lesz itt érdekesebb a Millennium Falconnál!

Arra viszont nem is mertél volna gondolni, hogy miután hazakísért - nehogy eltévedj ismét - , egy csókkal fog búcsúzni.

~🕷~