Bucky Barnes x Reader
Kérte: Szofiiis
Szavak száma: 1200
((y/n) = neved)
Remélem tetszeni fog:)

Félig nyers, barna szeplős, koromfekete, rongyosra szagatott és végleg ehetetlen palacsinták áradata.

- Tessék, ez itt talán fogyasztható - vigyorgott Wanda, ahogy lerakott eléd a pultra egy közepesen átsült, alig égett darabot.

Mindenesetre - nagyjából - finom illat terjengett a konyhában, így kora délelőtt. A bögre körül összefűzött ujjaid fölött, összevont szemöldökkel tanulmányoztad az ételt, aztán Vízióra néztél: szinte mindenhol palacsintatészta borította, de próbált kitartani. Hatalmas összpontosítással egy mozdulattal megfordította következő áldozatát. Nyüszítésszerű hangot hallatott. Wanda a válla fölött átnézve újfent nevetésben tört ki.

- Vízió, ehhez már tehetség kell. Ezt mégis hogy csináltad? - kérdezte, majd egy pillanatra feléd tartotta a serpenyőt, hogy te is megcsodálhasd.  

A széle persze megint teljesen égett volt, nem is azt kellett látni, de a közepén felfedezni véltél egy áramütött, vigyorgó Tonyra hajazó arcot. Igyekezted elnyomni a feltörő kuncogást, mert Vízió ezalatt mélységesen szenvedő, segélykérő pillantásokat vetett rád. 

- Ments meg... - tátogta hangtalanul. 

Könyörgő szemeiről rögtön a pasid jutott eszedbe - minden alkalommal így nézett, mikor Steve-vel edzeni mentek, és el kellett válnia tőled. Talán egy kicsit túlságosan is ragaszkodó volt, de te személy szerint egyáltalán nem bántad. Nem úgy a többiek, főleg Sam, aki amikor csak tehette, cukkolta őt ezzel. Bucky válaszul mindig tagadta ezt, és még véletlenül sem vallotta volna be magának, hogy esetleg igaza lehet... ééés, ismét a falra festetted az angyalod. Kezdtél arra gondolni, hogy ennyi közelség után telepatikusan is működtök.

- Nem találtalak... - panaszolta álmos hangon Bucky, és hátulról köréd fonta a karjait. A nyakad és a vállad találkozásához hajtotta a fejét, ismét biztonságra lelve hunyta be a szemét, belélegezve az illatod. 

Mellkasának dőlve túrtál bele kócos hajába. - Korábban keltem. Nem akartalak felébreszteni - mosolyogtál, és a fejedet oldalra döntve arcon pusziltad. Sóhajtott, és szorosabban ölelt, még közelebb húzva magához, így a szívverését is érezted. Épp kezdted volna kényelmesen érezni magad, mikor Sam szinte berobbant a konyhába.

- Jaj már, Barnes, hogy lehetsz ilyen tapadós? - kezdett bele. Oda sem nézve felkapott egy palacsintát és egészben a szájába tömte. A szemedet forgattad, részben azon, hogy úgy eszik mint valami vadállat. Ezt persze már megszokhattad volna. Egy pillanatra megszakította a rágást, párszor megforgatta a szájában az ételt, majd elkerekedett szemekkel lenyelte. - Mi az, amit eszem? - A többi palacsintára nézett. - Jesszus, ezek-

- Kiváló áfonyás és almás palacsinták, köszönöm kérdésed - vágott a szavába Wanda, és átkarolta Vízió derekát, aki időközben már befejezte a sütést, és bocsánatkérésre nyitotta a száját, de ekkor Tony és Clint is megérkeztek. Clint a hűtőt rohamozta meg, és kikapva a tejet, egyenesen a dobozból kezdett el inni.

- Bucky egyáltalán nem tapadós - szálltál Sammel a szokásos vitába.

- De, egy kicsit az - szólt bele Clint, letörölve a tejbajszát. 

Ha a pillantással ölni lehetne...

- Vehetnél egy tehenet, Barton. Vagy menj le te tejért minden második nap - dörrent rá Tony. Clint horkantott és a pultnak támaszkodott. Wandáék és Sam felől halk nevetés hallatszódott, érezted hogy Buck is nevet. 

Közelebb fészkelődtél hozzá, már egy milliméter sem volt köztetek.

- Tony, mondd meg Samnek és Clintnek, hogy Bucky nem tapadós - fordultál hozzá segítségért.

- Hát, egy kicsit tényleg az - vont vállat, és a reggeliféleség felé vette az irányt. -  Ez egyáltalán nem vicces - emelte vádlón azt a bizonyos palacsintát Vízió felé. Wandán látszott, nehezére esik megtartania pókerarcát, te ugyanígy voltál, míg az android mintha kicsit erősebb vörös színt öltött volna fel.  

Tony szemügyre vett titeket. 

- Ó, a fenét kicsit, abszolút tapadós - szögezte le vigyorogva. 

- Nem vagyok - mormogta a válladba az álomszuszék; te csak a fejed csóváltad.

Sam és Clint összeesküvő vigyort váltottak. 

- Ne - figyelmeztette őket Wanda, aki már előre látta, mi fog történni. De már késő volt. A srácok akcióba lendültek.

- Szóóóóval, (y/n), arra gondoltam, edzhetnénk délután. Csak mi ketten - mondta Sam, és ivott egy korty narancslevet, kihívóan húzogatva a szemöldökét feléd, majd lustán Buckyra siklatta a szemét, akinek már a mondat elején felpattantak a szemei, és villámokat szórva meredtek a beszélőre.

- Biztosíthatlak róla, hogy semmiképpen sem fogtok. (Y/n) velem edz, hogy tudjam, nem esik közben baja - jelentette ki, egy pillanatra sem engedve ki karjai öleléséből. A neved is valahogy másként hangzott, mikor ő mondta ki. Mintha nála biztonságban lenne.

Szemforgatva sóhajtottál, nevetségesnek tartottad, ahogy húzzák Buckyt. A három férfi együtt röhögött a reakción. 

- Komolyan nem tűnik fel neki? - tette fel költői kérdését Tony. Ezzel betelt nálad a pohár, és felpattantál, kitépve magad az oltalmazó karok közül. 

- Elég már! Egyáltalán nem az, aminek mondjátok! És még ha az is lenne... titeket miért zavar? - ezzel megragadtad Bucky karját, otthagyva mindenkit megkövülten a konyhában. Senki sem próbált megállítani.

Magad után húztad őt a folyosón, vissza a szobátokba, ahol az ágyatok még bevetetlenül árulkodott róla, még közel sem kezdődött el a nap. 

- Sajnálom - suttogta Bucky, amint becsukódott mögöttetek az ajtó. Szinte alig hallottad, de mégis ott volt... Felé fordultál.

- Nincs mit- Buck, ők csak... csak idiótán viselkednek - megfogtad mindkét kezét, a fém hidegen simult a tenyeredbe. Lenézett összekulcsolt ujjaitokra. 

- Szeretek veled lenni - a szavai ismét halkan, gyengéden hatottak - , csak erről van szó.

Érzelmekkel teli szemeibe néztél, és lábujjhegyre állva megcsókoltad. Az ujjai megfeszültek, ahogy beleolvadt a csókba.

=✪=

Délután a küldetésetekről visszatérve ismét a konyhában kötöttetek ki. Épp senki sem tartózkodott itt, ezt nyugodtan vetted tudomásul.

- Hadd nézzem meg - vezetted Buckyt a mosogatóhoz, és gyorsan kezet mostál fertőtlenítés céljából. 

- Tényleg csak egy karcolás, tudod hogy volt már rosszabb is - kötötte az ebet a karóhoz ő, ettől függetlenül levette a dzsekit és a pólóját is, hogy rálátást nyerj a sebre. Tényleg csak egy karcolás volt, végig az egyik bordája mentén. Lágyan szivárgott a vér, de nem volt komoly. 

A felső szekrényből elsősegélydobozt vettél elő, Bucky mosolyogva nézte. 

Sam a semmiből tűnt elő, kézfejét a szeme előtt tartva felkapott egy üveg vizet, és már ment is, de ezúttal sem mulasztott el megjegyzést tenni.

- Barnes, értem én, hogy nektek nem tűnik fel, de mások esznek azon a pulton - ezzel ott sem volt. 

Összepréselt ajkakkal szinkronban sóhajtottatok. 

- Ne is törődj vele. Az fontosabb, hogy felfogd végre: nem kell az összes irányomba tartó golyó elé ugranod. Kicsit sem hősies, ha meghalsz miattam - ütötted meg szeretettel a mellkasát. 

Látszólag elgondolkodott a hallottakon és a történteken, kék szemei valahová mögéd révedtek. Közben lekezelted a horzsolást és gézt helyeztél rá, amit kötszerrel rögzítettél. Bucky csak ezután szólalt meg újra. 

- Tényleg távol maradhatnék néha.

Folytatást vártál, de nem jött.

- Inkább legyünk közel egymáshoz, mint túl távol, Buck.

- Szóval téged nem zavar, ha... 

- Tudod, hogy nem.

Bucky mosolygott, átkarolta a derekad és magához húzott, hogy puszit adhasson a homlokodra. Csupasz mellkasához bújtál. 

- De a golyók elé ugrással igazán leállhatnál - nevetés futott végig a testén. - Vagy használd ezt - kopogtattad meg a fémkarját. Felnéztél az arcára.

- Mindenképp észben tartom. De nem kockáztathatom, hogy elveszítelek-

- Nem fogsz - helyezted egy ujjad a szájára, hogy elhallgattasd. 

Végigsimított a karodon és emberi kezébe vette a tiédet, közelebb vonva magához, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnél.

- Itt ragadtál velem. Sosem szabadulsz - vigyorogtál rá.

- És ez tökéletesen megfelel nekem - vigyorgott vissza, és lehajolt egy csókért.