Tony Stark x Reader
Kérte: Kisuuchann, de igazából a ficet KisPinguin kapja tőle, szóval boldog szülinapot a nevében is :) Remélem tetszeni fog:)
Szavak száma: 1433
(y/n) = neved

Az első kilenc hónap után rá kellett jönnöd, hogy nem olyan rossz a laborban dolgozni Tonyval és Bruce-szal, mint ahogy azt először gondoltad. A legnagyobb meglepetést mindenek előtt maga Tony jelentette: meg voltál győződve, egy nagyképű milliárdos, akit csak az egója meg a nők érdekelnek, kisebb részben pedig talán a tudomány és az apja öröksége. Előítéleteid voltak irányában, így nem is értetted, miért bólintottál rá az állásra, amit ő ajánlott. Azóta viszont megismerted őt, persze néhány dologban előtte is igazad volt, ellenben azt nem is sejtetted, mennyire önzetlen és önfeláldozó tud lenni. Rengeteg jó tulajdonsága volt, ezért nem volt nehéz az sem, hogy beleszeress. Ezt nehezen ismerted be magadban, és egy kis idő is kellett hozzá mire rájöttél, de így volt. Ellenben... Elég reménytelennek láttad a helyzetet, mert hát... Képben voltál a múltbeli cselekedeteivel.

Bruce is szuper kedves volt. Az utóbbi időben már a legjobb barátodként tekintettél rá. Nem beszélve arról, mennyire zseniális ötletei voltak. Ha rajtad múlt volna, már simán kitüntetést is kapott volna. Viszont, szerencsédre, arra egyáltalán nem jött rá, hogy érzel Tony iránt. Hiába, a szívügyekben egyáltalán nem volt otthon. Pedig annyira szeretted volna már együtt látni őket Nattel... Aki az orrodra kötötte hogy semmi szín alatt ne világosítsd fel.

×××

Elérkezett egy újabb szokásosnak ígérkező nap. Rutin szerint lementél a laborba, közben pedig útba ejtetted a konyhát, hogy magadhoz kapj valami innivalót.

Már az italt szürcsölgetted, amikor beért Bruce, és rád mosolygott. Egyből folytatta az akármit amin dolgozott. Nagyjából délután három felé Tony is benézett, aki felettébb jól nézett ki. Bár a bőrdzsekijében mindig jól festett. Rávigyorogtál, ő pedig viszonozta.

- Jól nézel ki, Tony - nézett fel Bruce (mintha a gondolataid visszhangozta volna) és a szemöldökét ráncolta. - Készülsz valahova?

Tony elszakította a tekintetét rólad.

- Mikor nem nézek ki jól? - kérdezett vissza egyértelműen, költőien. - Egyébként igen, és reméltem - itt jelentőségteljesen visszanézett rád - hogy (y/n) is velem tart majd. Tartok tőle, hogy belefásul a munkába.

- Hogyne - Bruce ismét dolgozni kezdett.

- Szóval, mit mondasz? - lépett közelebb Tony.

Megkerülted az asztalt, ügyelve rá, hogy végig a szemébe nézz. Nekidőltél a szélének, a tenyereddel pedig megtámaszkodtál a lapján. Tony egyre közelebb lépdelt.

- Hová is mennénk? - kérdezted, fontolgatva a lehetőségeket. El nem tudtad képzelni, hová készülhet.

Már olyan közel álltatok, hogy könnyedén meg is érinthetted volna, még a kezedet sem kellett volna kinyújtanod.

- Meglátod - kacsintott.

×××

Nem tartott sokáig, amíg átöltöztél, persze Tony ruhát is hozott az alkalomra, bármi is volt az. Kimondottan a te ízlésed volt, de biztosan drága lehetett. Mondjuk ezen miért is csodálkoznál.

Tíz perc múlva a kedvenc színeidben pompázva ültél be mellé az autóba.

- Csinos vagy - jelentette ki.

Halványan, észrevétlenül, de elpirultál.

- Köszi - mondtad. - Te is jól nézel ki... Bár ezt ma már hallhattad - nevettél zavartan.

Ő csak vigyorgott és a gázra lépett. A szemére tolta a napszemüveget, aztán egész úton meg sem szólalt, csak mosolygott magában. Még csak rádiót sem kapcsolt. Ez egyáltalán nem vallott rá, de annyiban hagytad. Te sem kezdeményeztél beszélgetést, nem tudtad miről kellene társalognatok, tekintve hogy fogalmad sem volt, hová tartotok, de erről sem akartad faggatni.

Nézted a tájat az út mellett, a mellettetek elsuhanó kevéske fát és a gigantikus épületeket.

×××

Már kezdtél volna unatkozni, de megálltatok.

- Ezért majd kárpótollak - szólt Tony-, de muszáj megjelennem. Rhodey kinyír, ha nem.

Majdnem elnevetted magad. Mégis mióta engedelmeskedik bárkinek is?

Tony kiszállt, gyorsan átsétált a te oldaladra, és mire észbe kaptál, már kinyitotta neked az ajtót. Mosolyogva kiszálltál és elfogadtad feléd nyújtott kezét, amit azon nyomban elengedtél, amint becsukódott mögötted az ajtó. Pittyenés hallatszott, Tony lezárta az autót.

Teljesen komoly ábrázattal felkínálta a karját. Belé karoltál, és elindultatok befelé. Fényűző hely volt, és csak meghívott vendégek léphettek be az épületbe. Ezt onnan tudtad, hogy az ajtó előtt egy férfi minden egyes személynél végigbőngészte a kezében tartott hatalmas listát. Meg hogy mindenki ki volt cicomázva. Kezdted kicsit alulöltözöttnek érezni magad, ahogy az oszlopok közötti lépcsősoron lépdeltetek fölfelé. Tony biccentett az ajtóban álló pasinak, ő pedig egyből utat engedett nektek. A kinti világosság ellenére a benti helyiségben a kolosszális csillár minden égője világított. Puccos banda. Ahogy beléptetek, minden szem Tonyra szegeződött - persze főleg a nőké. Néhányan az ajkukat harapdálták, volt aki az irányotokba kacsintgatott. Ösztönösen közelebb húzódtál Tonyhoz, miközben az "ostoba tyúkok" kifejezés futott át az elmédben, isten tudja miért reagáltál így. A melletted haladó szemei viszont egyáltalán nem időztek sokáig egyetlen egyénen sem.

- Nem tart sokáig - ígérte.

×××

Így is volt, nem tartott az örökkévalóságig, de kellemesnek sem mondhattad. Tonynak meg kellett nyitnia egy kiállítást - szinte csak róla, a Vasemberről készült festmények kaptak itt helyet. Kedvelted a művészetet, de rendkívül amatőr művek is akadtak, amik nem igazán kötöttek le.

A kijárat felé tartottatok, közben Tony az emberek behízelgő modoráról mormogott. Még mindig rengetegen voltak. Majdnem kint voltatok, mikor egy női hang Tony teljes nevét sikítva - ez amúgy elég ijesztő volt - felétek rohant. Valószínűleg egy egyéjszakás kaland lehetett. A biztonságiak egyből ott termettek, de azt már nem tudták megakadályozni, hogy ne dobjon felétek egy teli pezsgőspoharat. A kristály szilánkokra robbant az ajtófélfán, épp Tony arca mellett, így neki is kijutott az éles záporból. Tovább ment, látszólag nem is törődve a nővel. Szinte futnod kellett, hogy lépést tarts vele.

Az autóban ülve szemügyre tudtad venni a sérüléseit. Semmi komoly, csak pár szilánk karcolta meg a bőrét, épp annyira, hogy vér szivárogjon belőle.

- Jól vagy? - kérdezted halkan.

- Soha jobban - válaszolt, és egy nem túl őszinte vigyort erőltetett az arcára. - De szerintem jobban lennék, ha kapnék egy gyógypuszit.

- Hogy mi? - felvontad a szemöldököd.

- Gyerünk - mostmár tényleg, igazából mosolygott.

Szemforgatva odahajoltál, és egy óvatos puszit nyomtál az arcára.

×××

Mire a következő állomásotokhoz értetek, kezdett sötétedni. Egy éjszakai klub előtt parkoltatok. Az emberek már szállingóztak befelé, és az ajtó fölött... Rock or bust world tour - AC/DC.

Örömödben majdnem felsikkantottál. Tonyra néztél, ő is vigyorgott.

- Díszvendég vagyok - tárta szét a karját.

Bent még csak az előzenekar játszott. A kísérőd italt hozott. Mosolyogva adta át.

- Elég gáz lett volna, ha nem fogadod el a meghívást - mondta. - Lehet, hogy belehaltam volna az imént elszenvedett sérüléseimbe. - Színpadiasan az arcához emelte a kezét és megtapogatta a karcolásokat.

Fejcsóválva nevettél. Tony egy ideig csak nézett, de aztán újra megszólalt.

- Mondtam már, milyen sokat jelentesz nekem? - érdeklődött.

Leolvadt a mosolyod. Gyanakodva néztél rá.

- Mit tettél ezúttal, Tony? - keresztbe tetted a kezed.

- Semmit. Miért nem hihető, ha csak úgy kimondom? Tudtam, hogy nem így kellett volna - motyogta.

Közelebb léptél hozzá, és a szemébe néztél. Viszonozta a pillantásod.

- Komolyan mondtad - állapítottad meg. - Bármilyen szándék nélkül.

A két kezébe fogta az arcodat.

- Igen - jelentette ki. Nem érdekelte, hányan bámultak titeket - elég sokan egyébként, néhányan még fényképeztek is - , megpuszilta az ajkad.

Semmi többet nem tett. Ezután kézen fogott, és bevezetett a tömeg közepébe. Tökéletes helyet talált, mindent láttál innen, amit szerettél volna, mikor az ajtón szinte berobbant a banda.

×××

- Nem állt szándékomban-

- Persze, hogy nem. Miután bevallod az érzéseidet, Mr. B-

A hazafelé lenyúlt lufit forgatta a kezében.

- Igazán nem értem, miért nem világos - szakított félbe. - A nő jött oda hozzám. Eszem ágában sem volt...

Nagyot sóhajtottál, és hátat fodítottál neki. A szád szélét kezdted harapdálni. Buta, ideges szokás. Nem tudtad, mit láttál és hogyan történt, de mire odanéztél, a nő már az egész testével Tonyhoz dörgölőzött. Nem tűnt úgy, hogy ő is élvezi, de nem is nagyon tett ellene semmit.

- Ne haragudj! - kérlelt, és közelebb jött. Levegő áramlását vélted hallani, mintha valaki túl élesen vette volna. - Tudod, hogy szeretlek - mondta, immár teljesen elvékonyodott hangon.

Hátra fordultál, és kitört belőled a nevetés. Tony mosolygott.

- Naaa! Ne hariiii! - folytatta, továbbra is héliumtól elváltozott hangon. Még mindig nevettél, annyira fura volt így hallani a hangját.

Nem tudtál tovább mérgesnek lenni rá. Mi tagadás, eléggé túlreagáltad az egészet, hiszen még alig voltatok együtt.

Összepréselted az ajkaid, hogy nehogy megint elnevesd magad. Odaálltál elé, ő pedig megint készenlétbe emelte a lufit. Szótlanul megfogtad a karját, amiben a tárgy volt, és eltoltad az ajkától.

- Mondd ki újra - kérted. - Segédeszközök nélkül - mosolyogtál le a léggömbre.

Összevont szemöldökkel nézett rád.

- Tényleg sajnálom - mondta.

Nem pont erre gondoltál, de elfogadtad. Legalább már tudtad, hogy igaz.

- Rendben. Semmi baj.

Tony fülig érő vigyorral megcsókolt.

Az estét egy közös filmezéssel zártátok. Péntek meghívta az összes Bosszúállót. Nem mintha ezzel megkönnyítette volna a filmválasztás dolgát. Végül egy akciófilm mellett döntöttetek. Tony a film alatt végig azt magyarázta, hogy minden mennyire lehetetlen benne, például mikor a teljesen átlagos autó egyik épület tetejéről a nagyjából tőle ötven méterre lévő másikra ugratott. Persze te is tudtad a dolgokat, amiket elmondott. Nagyrészt. De hagytad kiokoskodni magát. A mellettetek lévő kanapén Nat közelebb fészkelte magát Bruce oldalához. Ez is sikerült. Találkozott a tekintetetek, Bruce-ra mosolyogtál. A film végeztével Tony a szobádba kísért, és egy jó éjt puszival búcsúzott. És ez tökéletesen elég volt.