Warren Worthington III x mutant!Reader
Szavak száma: 1000
(Y/F/B) = kedvenc bandád neve (srry, ha nincs akkor gondolj csak egy random bandára :D)
(F/S/N) = kedvenc bandád énekesének neve

Dél volt. Épp végeztél az edzéssel Scott-tal es Alexxel és a szobád felé igyekeztél - mindennél jobban vágyva egy zuhanyra - amikor Warren termett előtted a semmiből.

Ez első randitokon aratott sikere óta egyfolytában ezt csinálta, amikor nem volt neki is dolga. Kezdett már eleged lenni belőle, hogy egyfolytában kiijeszti a lelket belőled. Még Kurtnél - a legjobb barátodnál - is rosszabb volt, pedig ő aztán tényleg előreláthatatlan.

- Szia, Warren - mondtad egy ijedt sóhaj után.

- Helló - köszönt ő is, és egy puszit nyomott a szádra. - Figyelj, azon gondolkodtam, öhm...

Hátrébb lépett, és megvakarta a tarkóját.

- Igen? - mentél bele a játékba és közelebb léptél hozzá, mostmár egy mosollyal az ajkadon.

- Nem lenne kedved eljönni velem egy második randira ma este? - hadarta. A lágy szélben megrezzentek a szárnytollai.

Halványan elpirultál, míg ő aggódással a szemében várt a válaszodra.

- Este? Dehát... Este Xavier Professzorral gyakorlunk - nyögted ki, miután rájöttél hogy ez a helyzet.

Ő megnyugodott, hogy csak ez a kifogásod.

- Már megbeszéltem vele.

- Ó. Tényleg?

Warren bólintott.

- Akkor persze. Menjünk - mosolyogtál.

Ő is elvigyorodott, aztán menni készült, de megtorpant.

- Megvan még a bandapólód, amit annyit emlegetsz? - kérdezte hirtelen.

Egyből eszedbe jutott a szekrenyedben lapuló (Y/F/B) pólód.

- Meg. Miért? - értetlenül ráncoltad a szemöldököd.

- Vedd fel estére - válaszolta, és távozott.

A nap többi részében nem is láttad, csak este amikor megjelent a szobád előtt, hogy készen vagy-e már.

- Fél perc! - kiáltottad, gyorsan leellenőrizted magad a tükörben, majd ajtót nyitottál.

- Szia - mosolygott Warren és átnyújtott egy szál vörös rózsát.

- Szia - végignéztél a ruháin. Rajta csak egy sima fekete póló volt fekete nadrággal és bakanccsal, és egy szegecses bőrdzseki. Jól állt neki.

Elvetted a rózsát és gyorsan beraktad vízbe az éjjeliszekrényedre.

Buszra szálltatok az iskola előtt, amin szerencsére alig volt ember. A végállomásig mentetek, aztán sétáltatok egy darabon. Szép környék volt, ahol sohasem jártál és épp ment le a nap.

Az emberek párszor utánatok fordultak de ez most nem érdekelt. Megfogtad Warren kezét, ő pedig tétován elmosolyodott.

Már a tengerparton sétáltatok, amikor megszólalt.

- Figyelj, ezt bonyolult lesz elmondani - szembefordult veled, mindkét kezedet megfogva.

Megszorítottad a kezét, így biztatva hogy mondja csak tovább.

- Bízol bennem? - kérdezte.

- Persze, hogy bízom. De-

A mondatod vége egy halk sikkantásba fulladt, ugyanis Warren az ölébe kapott és elrugaszkodott a földtől. Kapkodva átölelted a nyakát, ezzel biztosítva magadnak hogy nem zuhansz le, bár erősen tartott.

Meg akartad kérdezni hová mentek, de semmi értelme nem lett volna a fületekbe süvítő szél miatt. Épp kezdted kényelmesen érezni magad és megszokni a szelet, amikor óvatosan leereszkedett egy fa majdnem legfelső ágára, egy színpaddal szemben.

A színpad hátsó falán egy zászló hirdette, hogy itt (y/f/b) koncert készülődik. Még csak a dobfelszerelés meg a mikrofonok voltak a helyükön de máris gombóc nőtt a torkodba.

Összeállt a kép. Vagyis akkor ezért kérte, hogy ebben a pólóban gyere.

Mindig is szeretted a (Y/F/B)-t. Hallgattad őket, amióta megalakultak. Arra viszont sohasem gondoltál hogy eljuthatsz egy koncertjükre, főleg a mutáns léted miatt. A képességed ugyanis nagyjából ugyanaz volt mint Scott-é, és a koncertek nagyrészt mindig este vannak. Elég furán jött volna ki, ha napszemüvegben jelensz meg és az emberek körülötted rögtön rájöttek volna hogy mi is vagy, és nem tudtál volna még több utálkozó, rémült vagy megvető, esetleg sajnálkozó pillantást elviselni.

Itt viszont még egy lélek sem volt és elég korán jöttetek ahhoz, hogy senki se lásson meg titeket.

- De Warren... Ez törvénytelen - nyögted ki.

- Na és aztán?

Leült az ágra és intett hogy ülj mellé. Leültél, vigyázva hogy ne ess le mert az azért elég fájdalmas lenne. Nekidöntötted a hátad a fatörzsnek és újra a színpad felé néztél. A lombkorona résein át majdnem az egészet láttad.

Warren keze jelent meg előtted, egy kólát nyújtva feléd.

- Van még egy kis idő a kezdésig. Hoztam enni is, kérsz?

- Persze - néztél rá, ahogy kivett a hátizsákjából egy gyorskajázó logójával ellátott papírtáskát és kivett két pizzaszeletet.

×××

Ahogy megláttad a bandatagokat egyenként bevonulni rögtön ezerrel kezdett verni a szíved, nem beszélve arról, hogy amikor az énekes jött be, majdnem leestél az ágról.

Warren halkan nevetett az izgatottságodon. A gitáros felhangolt, kis idő múlva pedig az egész zenekar próbálni kezdett. Felismerve a számokat halkan dúdoltad magadban a dallamot.

Levonultak, aztán a kapu felől egyre több ember érkezett, mindenki próbált minél közelebb furakodni a kordonokhoz. Korom sötét volt, csak a színpad fényei engedtek látni valamennyit.

Türelmetlenül doboltál az ujjaiddal, amikor még fél óra múlva sem jelent meg egy lélek sem a mikrofonok mögött, csak két ellenőrző emberke, akik a vezetékeket próbálták elegyengetni, hogy nehogy valamelyik tag átessen rajtuk.

- Mikor is kezdődik? - fordultál Warren felé.

- Uhm... Még tíz perc - hangzott a válasz miután megnézte az időt a telefonján.

Hangosan sóhajtottál. Ez a várakozás egy örökkévalóság. Lenéztél. Alattad hangyabolyként mozgolódtak az emberek, minél jobb helyet keresve maguknak a tomboláshoz. Fent a fán legalább jó volt a kilátás.

A melletted ülő nagyot nyújtózott te pedig szórakozottak végigsimítottál a sejmes tollakon, mire ő elvörösödött - már amennyire a sötétben láthattad - , villámgyorsan visszaugrott az előző pozíciójába és lehajtotta a fejét. Te jó ég, iszonyú cuki volt! Nem is értetted, hogy érdemelted meg ezt a srácot.

A mikrofon erőteljes, dobhártyaszaggató hanggal berezonált, mire odakaptad a fejed. (F/S/N) már a színpadon állt, mögötte pedig a dobos elkezdte verni a kezdő ütemeket, és a gitárok is rázendítettek.

×××

Az első pár számot az énekessel és a tömeggel együtt üvöltötted, aztán egy olyan szám kezdődött amit nem ismertél, mert ezen a koncerten mutatták be, ahogy az énekes előtte el is mondta. Így kénytelen voltál csendben maradni. Ezt a lehetőséget használta ki a pasid.

- Fázol? - kérdezte Warren, túlkiabálva a zenét hogy legalább te hallhasd amit mond.

- Egy kicsit, igen - vallottad be, mert így hogy nem ugráltál kezdett hideg lenni.

Nézted ahogy leveszi a szegecses bőrdzsekijét és a válladra teríti. Kicsit nagy volt rád, de rögtön átjárt a kabát melege.

- Köszi - tátogtad és hálásan rámosolyogtál, majd figyelmedet újra a koncert felé fordítottad.

Két újabb szám múlva érezted hogy közelebb húzódik az ágon, és átkarol. Nem néztél rá, ő pedig egy pillanatra a nyakadba temette az arcát és lassan felsóhajtott. Érezted, hogy mosolyog.