Bucky Barnes x Reader
Kérte: EnikoZoeKovats és még páran, ha jól emlékszem😅 Remélem tetszeni fog:)
Szavak száma: 1957
(y/n) = neved

Az életed teljes fordulatot vett. Boldog voltál és örömmel keltél fel reggelente, a napodat pedig beragyogta a csapattársaidtól kapott szeretet, akiket már szinte családodnak tekintettél, és vállvetve harcoltál a világért a Bosszúállókkal. Ezt az életérzést Steve-vel is megoszthattad. A legjobb barátod, és fogalmad sincs hol lennél nélküle.

Ő mentett meg az egyik küldetésén a Hydrától akik már rég óta kísérleteztek rajtad. Steve úgy döntött, magával visz a Toronyba, ahol végre el tudtad fogadni hogy ki vagy, a múltadat, a hibáidat és a képességeidet is. Tudni mi történt, és képesnek lenni rá, hogy együtt élj vele. Ez volt az első lépés a boldog élet felé. És ezt már semmi sem tudta elvenni tőled.

=✪=

Eltelt egy év, és egy új arc csatlakozott a Bosszúállókhoz. A neve Bucky Barnes, a története pedig elég hasonló a tiédhez. Neked ugyan nem volt fémkarod, de sebhelyek és jelek azért bőven akadtak a bőrödön. Bucky nem igazán nyílt meg senki felé a Toronyban, Steve volt az egyetlen kivétel. Hallottad párszor, hogy bíztatja Buckyt, hogy menjen végre és beszéljen veled, de ő nem érezte úgy, hogy valaha bárki mással is szóba tudna elegyedni.

Úgy láttad jónak, ha ő teszi meg az első lépést feléd, így te is tartottad a távolságot és hagytad, hadd csinálja ami neki jól esik. Te is hasonlón estél át amikor ide kerültél és tudtad, milyen nehéz volt megbíznod bárkiben is. Hónapokig tartott, hogy egyáltalán elhagyd a szobádat, azon kívül amikor kimentél enni, vagy konferenciára voltál hivatalos, mert nem akartál kettesben maradni senkivel.

Steve téged is mindig győzködött, hogy menj és beszélj Buckyval, de makacsul tartottad magad ahhoz, hogy teret kell adni neki. Steve ilyenkor mindig nagyot sóhajtott és elment, de aztán mindig visszajött. Milliónyi próbálkozás után, hogy beszélgetni lásson titeket, végre sikerült neki.

=✪=

Épp a garázsban ültél és Steve motorját javítgattad. Kisebb korodban mindig segítettél az apukádnak szereléskor, szóval tudtál pár dolgot. Ami jól jött, mert Steve a világért sem engedte volna Tonyt a járműve közelébe. Azt mondta, nem akarja hogy Tony bármit is fejlesszen rajta. A legutóbbit ami volt neki, Howard Stark babrálta meg, szóval ezt a mostanit szerette volna távol tartani a Stark nevű egyénektől. De ez már egy másik történet, amit most inkább kihagynál.

Hallottad, ahogy kinyílik a garázsajtó, és két pár nehéz bakancs lépéseit hallottad közeledni . Letetted a szerszámaid és sóhajtva letörölted a homlokod. Steve és Bucky sétált be, persze az előbbi boldogabbnak tűnt, hogy itt lehet. Mindkettőjükre rámosolyogtál, de talán a pillantásod kicsit tovább időzött Buckyn.

- Sziasztok, srácok - köszöntötted őket.

- Na, hogy van? - kérdezte Steve melléd térdelve, és végigfuttatta ujjait a fényes vázon.

Félrebillentett fejjel méregetted a profi munkát, az ajkadat harapdálva.

- Jól lesz. Már nem szivárog, és kicseréltem az égőket is. - a fejedet csóválva felnéztél Steve-re, mire ő összeszorított ajkakkal elmosolyodott. - Már csak be kell bikázni. Aztán dolgozhatok is a másik oldalon. Viszont kelleni fog egy új kipufogó cső. De jobban belegondolva, ha a másikat használnád, akkor sem lenne túl sok probléma - mondtad a legnagyobb hozzáértéssel, és visszafordultál a munkádhoz.

Nem vetted észre, ahogy Bucky téged bámul, miközben a motort bütykölöd. Steve sóhajtott és megcsóválta a fejét, az előbbi mondatodra nem is válaszolva. Felállt mellőled, és csípőre tette a kezét. Egyből mosolyra húzódott a szája, mikor Buckyról rád nézett, követve legjobb barátja pillantását.

- Talán majd Bucky motorját is megcsinálhatnád - javasolta Steve, mire elejtetted a szerszámaid.

Hangos csilingeléssel értek földet. Vágtál egy fájdalmas grimaszt. Bucky motorjára néztél. Gyanús szögben állt a hátsó lámpája, volt pár karc is az oldalán, és tudtad, hogy a motorját is meg kell majd vizsgálnod. Talán a hűtőrendszerét is. Nem bántad volna, ha megcsinálhatod, sőt szívesen tetted volna, de nem tudtad hogy Bucky szeretné-e hogy a dolgait piszkálják.

Finoman bólintottál, Steve és Bucky felé fordulva, közben halványan el is pirultál.

- P-Persze, megcsinálhatom, de csak akkor, ha te is szeretnéd - mondtad óvatosan Buckynak. Ő rád nézett, hasonlóan vöröslő arccal. Steve vigyorogva nézett titeket.

- N-nem bánom. Ha meg tudod... Ha szeretnéd... Érted - hadarta Bucky és idegesen zsebre dugta a kezét.

Mosolyogva visszafordultál Steve motorjához.

- Akkor hát, én magatokra is hagylak titeket - mondta gyorsan Steve és gyakorlatilag kiviharzott a garázsból.

A fejedet csóváltad, tudva hogy csak ezért hozta ide Buckyt, hogy végre egymáshoz szóljatok. Bucky kicsit feszengve álldogált, a kijárat felé tekintgetve. Biztosan azt fontolgatta, mivel bosszulja meg ezt a barátjának. Elmosolyodtál a gondolatra.

- Leülhetsz a székemre, ha szeretnél - ajánlottad fel, Bucky pedig végignézett a környezetedben uralkodó rendetlenségen.

Végül bólintott, kihúzta a széket és leült. Visszafordultál és folytattad a szerelést.

- Ki tanított meg erre? - kérdezte halkan Bucky.

Halvány mosollyal felé fordultál.

- Az apukám - mondad, és nézted ahogy Bucky bólint.

A garázsra ismét csend telepedett, ahogy újra belemerültél a munkába, ő pedig téged nézett. Mint később kiderült, Steve egész végig mosolyogva kísérte végig az eseményeket a biztonsági kamerákon.

Munka közben Bucky itt-ott feltett még pár kérdést, amikre boldogan válaszoltál is.

=✪=

Hetekig mentek így a dolgok. Steve a garázsba ment Buckyval, aztán gyanúsan hamar kimentette magát és kettesben hagyott titeket. Aztán már az egyik küldetésen is párba állított titeket. Nem volt ez annyira szörnyű, mint ahogy először gondoltad. Közelebb kerültél Buckyhoz, és mindketten koncentráltatok is, mígnem elsütöttél egy viccet - persze rossz időben, és majdnem lelőttek titeket, de jó volt látni Buckyt, ahogy nevet. Persze Steve is hallotta a történteket a quinjeten, magában pedig ő is elfolytott egy mosolyt.

Később viszont még több őr megtalált meg titeket, a dobozok mögött rejtőzve és tüzelni kezdtek.  Mindketten nyertetek és elhoztátok amit kellett, viszont így sem úsztátok meg a szokásos sérülések nélkül. Be kellett ismerned, kezdtél beleszeretni Buckyba, és már többként tekintettél rá, mint barátra.

Véresen és sérülten visszaértetek a bázisra. Steve rögtön elétek sietett - kissé túl lelkesen és széles vigyorral közeledett. Gyanakodva méregetted. Bárhol felosmerted volna ezt az arckifejezést. Készül valamire. A hazafelé útnak is enyhén szólva túl boldogan indult neki.

Amint hazaértetek félrevontad a Kapitányt, lehetőleg Bucky hallótávolságán kívülre.

- Steve, mire készülsz? - szegezted neki a kérdést.

Lenézett rád, és a hüvelykujjával gyengéden letörölte az egyik vágásból szivárgó vért az arcodról.

- Mégis mire készülnék? - kérdezett vissza, ártatlanságot tettetve.

Lassan eltoltad a kezét.

- Rávetted Buckyt, hogy nyíljon meg előttem. Miért? - vontad fel a szemöldököd.

Steve sóhajtva az említettre nézett. Bucky a falnak dőlve állt, épp valami túlértékelt filmet nézett a tévében. Korábban mondta, hogy veled együtt szeretne elmenni Bruce-hoz, szóval most rád várt.

Steve ellágyult pillantással nézett vissza rád.

- Már nagyon rég óta nem nevetett, (y/n). Te képes voltál megnevettetni. Ráadásul a küldetés közepén - magyarázta Steve, egyre szélesebb vigyorra húzva a száját. - Töléletesek lennétek egymásnak - tette hozzá óvatosan.

Egy darabig csak álltál ott, mérlegelve amit Steve mondott.

- Szóval azt akarod, hogy mi... Együtt legyünk - feltételezted szemöldökráncolva.

Steve bólintott, te pedig elpirultál.

- Steve, lehet, hogy ő még egyáltalán nem áll készen ilyesmire - hadartad suttogva, a gyomrod pedig bukfencet vetett, minél tovább gondolkoztál azon, hogy egy pár legyetek.

Steve végigsimított a karodon és biztatóan megszorította, vigyázva hogy ne érjen egy sérülésedhez sem, amivel esetleg fájdalmat okozhatna.

- Láttam, hogy viselkedtek egymás közelében. Már az első napon is láttam. Én vagyok a legjobb barátja, és a tiéd is. Tudom, mit szeretne, akkor is ha ő még nem ismerte be. De biztos vagyok benne, hogy megteszi.

Steve továbbra is mosolygott. Szemforgatva még jobban elvörösödtél, de igazából nagyon tetszett, amit mondott neked.

=✪=

Eltelt pár nap, ezalatt pedig még közelebb kerültetek egymáshoz és még jobban megismertétek egymás  jellemét. Mostmár magától is kereste a társaságod, sokkal többet mosolygott és kicsit védelmező is lett irányodban a többiekkel szemben. Volt, hogy órákat is beszélgettetek mindenféle dologról, ilyenkor csak  egymásra koncentráltatok. Kelletlenül tudatosult benned, hogy egyre jobban akarod azt a kapcsolat dolgot. Az övé akartál lenni. De nem tettél semmit az ügyben, mert még mindig az aggasztott, hogy talán nem áll készen rá vagy nem szeretné. Valami ilyesmi.

Egy újabb küldetés alkalmával Bucky összetörte a motorját. Azóta azon dolgoztál. Szerencsére nem lett totálkáros. Steve és Bucky nem sokkal távolabb állt, nézték ahogy dolgozol. Nem vetted észre őket, fülhallgatóval a füledben elég nehéz is lett volna. Mivel mögötted álltak, nem is láthattad őket. Így aztán nyugodtan tudtak beszélgetni bármiről, tudva hogy amúgy sem hallod.

- Kedveled őt? - kérdezte Steve.

Bucky mosolyogva továbbra is a mozdulataidat követte.

- Nagyon is. Csodálatos lány. Tartozom neked, Steve. - Nézett végül a barátjára.

- Már miért tartoznál? - ráncolta a homlokát a Kapitány.

Buckyt csak egy kicsi választotta el attól, hogy prüszkölve felnevessen, miközben válaszolt.

- Te vettél rá, hogy vonszoljam ide a seggem. Nélküled nem ismertem volna meg.

Steve is elvigyorodott.

- Hát igen, ez végül is igaz. - Tartott egy kis szünetet, majd folytatta. - Sok közös van bennetek, még ha nem is jó dolgok. Sikerült kiharcolnia a bizalmadat és sokkal többet nevetsz, ha vele vagy. Megérdemled, hogy boldog légy, Buck. Látom, hogy nézel rá - intett feléd Steve.

Épp egy csavarkulccsal a szádban ügyködtél valamit, a motort a lábaddal kitámasztva. Látszólag nem akart összejönni. Mormogtál egy sort, amit persze nem lehetett érteni, de nagyon úgy hangzott, mintha szitkozódtál volna. Steve és Bucky a hátad mögött nevettek.

=✪=

Steve már rég nem volt a garázsban, amikor Bucky észrevette az olajfoltokat a kezeiden, amivel most megtörölted a homlokod, jókora fekete csíkot hagyva ezzel. Ez volt az a pillanat, amikor James Buchanan Barnes még jobban beléd szeretett, és már nem járt más a fejében... Csak te, és az hogy magának akart. Nem viselte volna el, ha más szerez meg. Veled úgy érezte, újra a régi lehet. Nem bírta tovább, több akart lenni számodra.

Steve mondata futott végig az elméjében újra és újra, miközben megtette feléd az első lépéseket. Megérdemled, hogy boldog légy... Ezt még mindig nem hitte el, de úgy gondolta, segíthetsz neki. Elhitetni magával hogy igenis ér valamit, és már nem az a könyörtelen gyilkos, akivé a Hydra tette.

Még mindig a munkába és a zenébe merülve ültél. A lábaddal doboltad a ritmust a basszusra, amit ő is hallott. Nagyon édesnek találta ezt a jelenetet. Egy pillanatra meg is állt. Nem akart zavarni, de egyszerűen muszáj volt, hogy elmondja...

Óvatosan lehajolt, és hozzáért a válladhoz. Ösztöneidtől vezérelve rögtön felpattantál, lehetséges támadód felé lendítve a csavarkulcsot, a lábadat pedig beakasztottad a veled szemben állóba, hogy minél hamarabb ártalmatlaníthasd, ha esetleg...

Bucky áldotta a reflexeit. Szerencsére még időben el tudta kapni a csuklód, máskülönben búcsút mondhatott volna az orra épségének. A lábadat azonban nem vette észre, így nem is tudta megállítani. Fájdalmas csattanással landoltatok, egymásba gabalyodva a garázs hideg kövén.

Halkan még hallottad a fülhallgatódból kiszűrődő zenét, a dulakodás közben ugyanis messzire repült a telefonod, jó két méterre lehetett tőletek. A mellkasán ülve némán bámultál Buckyra. Gyorsan hátrafordultál, ellenőrizve a motorja épségét, ami szerencsére nem borult fel. A férfi alattad féloldalasan elmosolyodott.

Azonnal felpattantál a földről, és bűntudattal teli pillantással néztél le rá.

- É-én annyira sajnálom... - kezdted volna, de Bucky kisebb nyögés kíséretében már feltápászkodott és az ujját az ajkaidra téve elnémított. Egy fél másodperc múlva el is vette onnan, zavartan nevetve.

- Semmi baj. Számíthattam volna rá - vakarta meg a tarkóját. - De azért nem szép dolog így rátámadni egy százéves emberre.

Kitört belőled a nevetés, ami aztán Buckyra is átragadt. Végigsimította az arcod. Kérdőn néztél rá. Kicsit bátortalanul a füled mögé tűrt egy elszabadult hajtincset.

- El szeretnék mondani valamit - fogott bele - ,de nem tudom, hogy is mondhatnám ki, szóval...

Közelebb hajolt hozzád és behunyta a szemét. Átfogta a derekad, és megpuszilt. A szádon. Tényleg csak egy puszi volt, mert meg akarta nézni, hogyan reagálsz. Várakozón nézett rád, kezdett kicsit elszomorodni mikor jó pár másodperc elteltével még mindig elvörösödve pislogtál. Aztán felbátorodva lassan a nyaka köré fontad a karod. El sem hitted, hogy ez történik.

Bucky úgy érezte, felrobban a szíve, amikor megcsókoltad.

=✪=

A tetőn üldögélve néztétek a csillagokat. Ma elképesztően tiszta volt az ég, minden égitest ragyogott. Összekulcsolt ujjaitokra néztél. Szeretted volna, ha ez a pillanat örökké tartana. Bucky vállára hajtottad a fejed. Elmosolyodva homlokon puszilt.

- Hogy lehetek ilyen szerencsés? - kérdezted halkan, olyan halkan, hogy azt hitted nem is fogja meghallani.

- Én vagyok a szerencsés, (y/n) - jelentette ki Bucky.