Loki Laufeyson x Reader
Kérte: anniewinter_
Szavak száma: 1658
(y/n) = neved
Remélem tetszik majd:)

A hó kavarogva szállt a kislány körül, ahogy egyre fáradtabban lépdelt előre. Aludni akart. Túl hideg volt, de már nem is igazán érezte. Fogalma sem volt, hogy került ide, a semmi közepére. Az orráig sem látott, csak a vakító fehérséget fogta fel. Nem voltak emlékei, olyanok legalábbis nem akadtak, amikre emlékezett volna. Semmi. Üres volt az elméje, mint a táj előtte. Kezdett megfagyni, de már rég felhagyott a segítségért kiabálással is. Csak haladt előre, egyre lassabban, egy hely felé, amit elképzelt. Egy meleg helyre, ahol minden békés. Már nem fájtak a karjai sem, bár csuklóin körbefutó sebekből még mindig szivárgott némi vér. Kezdte megadni magát. Kimerülten, érzéketlen kezekkel összébb húzta magán vékony kabátkáját. Azon elmélkedett, mi lesz vele, miután meghal. Vajon a mennybe jut majd? Bágyadtan elmosolyodott a gondolatra, nem tudott róla, csinált-e korábban bármi rosszat. Biztosan oda kerülne. A térde kezdte megadni magát. Ő is feladta, és a puha hóba rogyott. Lehunyta a szemét. Bármilyen morbid is a gondolat, de kezdte megszeretni a hideget. Elfogadta, betakarózott vele és boldogan elmosolyodott, amikor hirtelen egy hangra lett figyelmes.

Mi lehet ez? Talán egy robot?

- Ne... - motyogta halkan a lány, ahogy felszínre tört egy halvány emlék, ahogy a hang közelít a koponyája irányába, amit aztán éles fájdalom követett. Magzatpózba gömbölyödve befogta a fülét, és halkan szipogott.

Nem sokkal később érezte, hogy valaki a karjába veszi. Nem is akarta tudni, hová viszik, így végig csukva tartotta a szemét. Vagy talán elérte volna a halál? Most egy angyal viszi fölfelé? Fedetlen arcát kegyetlenül kaszabolta a szél, míg hordozója le nem rakta valami puha dologra, és egyből meleg vette körül.

Résnyire nyitotta a szemét. Barna szempár nézett vissza rá. Az arcot sötét haj keretezte, amibe most a férfi idegesen beletúrt.

- A mennyben vagyok? - kérdezte suttogva a kislány, tagjait fokozatosan felolvasztotta a meleg, már érezte a végtagjait.

A férfi nevetett, megkönnyebbültnek tűnt.

- Még nem. De nem sok kellett hozzá. Tony vagyok - mondta az ágya mellett térdelő férfi. - Neked mi a neved?

A lány összevonta a szemöldökét. Lázasan kutatott az agyában, Tony pedig türelmesen várt. Szüksége volt néhány percre, de végül megtalálta, és illően bemutatkozott a megmentőjének.

- (Y/n) vagyok.

- ❄️ -

Kezeiddel idegesen játszadozva léptél be a nappaliba. Tony üzent Jarvissal, hogy gyere le, mert hírei vannak. A Bosszúállókkal az imént tértek vissza egy küldetésről.

Tony nevelt fel, kilencéves korod óta éltél vele. Apádként tekintettél rá, ő is a lányaként kezelt. Eddig viszont soha nem volt olyan, hogy nem személyesen ment volna hozzád, ha közölni akart valamit. Nem értetted a helyzetet, kezdtél aggódni miatta. Talán baj történt.

Leültél a kanapén a szokásos helyedre, ott vártad meg, hogy megérkezzenek. A csuklódat bámultad, még mindig látszottak a halvány hegek, amiket - Tony szerint - bilincsek okoztak. Elmondása szerint egy Hydra bázis közelében talált rád, így elképzelhetőnek tartottad, hogy így tartottak fogságban, de továbbra sem emlékeztél semmire, ami a hóvihar előtt történt veled.

Gondolataidból lépések hangja riasztott fel. Rögtön odafordultál. A Bosszúállók csapata lépett be, teljes felszerelésben - Tony kivételével, aki már átöltözött. Felpattantál és átölelted, arra se hagyva időt, hogy bármit is szóljon.

Nevetve szorított magához.

- Szia, kölyök.

Elhúzódtál tőle, és tetőtől talpig végigmérted. Egy karcolás sem látszott rajta.

- Mi történt? - kérdezted.

- Üljünk le előbb - szorította meg a vállad.

- ❄️ -

Mindenki helyet foglalt a nappaliban. Máskor maradt volna még hely, de ez alkalommal tele voltak a kanapék.

A veled szemben ülő hosszú hajú idegent tanulmányoztad, aki Thor mellett ült. Ő is rád függesztette kékeszöld tekintetét.

- Szóval - kezdett bele Tony. - (y/n), ő itt Loki. Thor testvére.

- Mostoha testvére - mormogta közbe Loki.

Tony zavartalanul folytatta.

- Mélységes sajnálatomra közölnöm kell, hogy itt fog lakni, ugyanis számüzték Asgardból, a S.H.I.E.L.D pedig körözi. Ez az egyetlen hely, ahol nem találnak rá.

Fura arckifejezéssel nézhettél vissza Tonyra, mire még mentegetőzve hozzátette:

- Thornak teszek szívességet. Nehogy azt hidd, hogy én akartam.

Valamit motyogtál, hogy érted, és semmi baj. Ezután a Kapitány vette át a szót, és kis híján megfenyegette Lokit, hogy jól viselje magát, mert egyetlen szó, és nem akarja tudni mit tesznek vele, és a többi. Loki végig gúnyosan mosolygott Steve-re.

- ❄️ -

Teltek a hetek a hónapok, és lassan hozzászoktál Loki jelenlétéhez. Csak pár szót beszéltetek, semmiségekről. Ha tehette, nem szólt senkihez, talán veled társalgott a legtöbbet. Kedvelted, a híre ellenére. Ő persze nem mutatott ki semmilyen érzelmet, így fogalmad sem volt, hogy csak elvisel-e, mint mindenki mást.

Loki épp a kanapén ült, egyszerű zöld pólóban. Még mindig fura volt így látni, az első pár hétben ugyanis nem volt hajlandó "a nevetséges midgardi viseletet" hordani, és végig az a szerelés volt rajta, amiben érkezett. Szinte meztelennek tűnt így, hogy csak egy póló meg egy nadrág volt rajta. Semmi extra. De - mint valószínűleg minden - ez is jól állt neki.

Lehuppantál a törzshelyedre a kanapén. Loki vetett rád egy gyors pillantást, de vissza is fordult a tévé felé. Vállat vontál és kinyitottad a magaddal hozott vázlatfüzeted. Előhúztad a füled mögé tűzött grafitod, és az ajkad ütögetve gondolkoztál, mit is kéne rajzolnod. Körbenéztél a helyiségben, hátha támad valami ötleted. Dohányzóasztal. Egy páfrány. Kanapék. Tévé. Lámpák. Szőnyeg.

Semmi izgalmas nem jutott eszedbe róluk, pedig általában kreatív szoktál lenni. Sóhajtottál, aztán a nem sokkal melletted ülő fekete hajú egyénen állapodott meg a tekinteted. Jobb ötleted nem révén a hátad a karfának döntötted, felhúztad a térded, és nekitámasztva a füzetet - hogy modelled még véletlenül se lássa -, belekezdtél a portréba.

Loki elmélyülten nézte a Sötét Lovagot, így volt időd teljesen kidolgozni a rajzot. Időnként felnevetett, és motyogott valamit az "őrült midgardiakról". Ilyenkor azt hitted, észrevette amit csinálsz és megállt benned az ütő, de sosem miattad volt. Tényleg nagyon érdekelhette a film.

- ❄️-

Két órával később már a végső simításokat végezted. Kivételes eset, de ez a rajzod neked is tetszett. Nem tudtad, hogy a "modelled" miatt van-e így... Bár gyanítottad.

Ajkaid összeszorítva koncentráltál, ahogy Loki haját tökéletesítetted. Felpillantottál, hogy még egy pillantást vess a rávetülő fényre.

Lokinak hűlt helye volt. Ijedten a tévére néztél. Ki volt kapcsolva. Észre sem vetted, mikor kapcsolta ki. És hová ment? Elvörösödtél, ahogy arra gondoltál, meglátta amit csinálsz.

- Egész jó lett - jött nem sokkal a füled mögül az ismerős selymes hang.

Ijedten sikkantva csaptad be a füzetet, és kalapáló szívvel felpattantál. Kis híján átestél az asztalon, ahogy hátráltál. Érezted, hogy még jobban lángol az arcod.

Pislogva bámultál a kanapé szélén ücsörgő istenre.

- S-sajnálom - dadogtad, mikor végre meg tudtál szólalni. - Meg kellett volna kérdeznem, de-

- Semmi baj - nevetett Loki.

- ❄️ -

Az eset után többször kereste a társaságod, és egész jól összebarátkoztatok. Te talán kezdtél egy kicsit többet is érezni iránta.

A csapat szokásos módon bevetésre ment, így most is ketten maradtatok a toronyban, mint ezelőtt számos nap.

Eddig olvastál, most viszont befejezted a könyvet és unatkoztál. Szóval fogtad a kötetet, és Loki szobája felé vetted az irányt. Tetszett a könyv és jó párszor volt már, hogy ő is elolvasta amit jónak ítéltél. Ezek általában az ő ízlésének is megfeleltek, és az olvasásuk után szerettetek a történetekről, karakterekről beszélgetni.

Az ajtó nyitva állt, így beléptél. Késő délután volt, Lokinál a lámpa is fel volt már kapcsolva, hogy elűzze a kintről jövő félhomályt. Ő egy füzet fölé hajolt, az ágyán ülve. Nem akartad megzavarni, ezért halkan kopogtál az ajtón. Loki felnézett, és meglátta hogy te vagy, enyhén riadt arckifejezést öltött fel. Ez csupán egy pillanatig tartott, aztán visszatért a szokásos nyugodtság álarca. Becsukta a füzetet.

- (y/n)! Gyere csak be - mosolygott.

Mellé ültél az ágyra.

- Gondoltam érdekelne - nyujtottad át neki a könyvet.

Hümmögve lerakta az éjjeli szekrényére.

- Kösz.

- Mit rajzoltál? - érdeklődtél a füzet felé intve.

- Semmit.

Felvontad a szemöldököd.

- Igazán?

Ismét csak hümmögött, ezért inkább ráhagytad. Majd elmondja, ha szeretné.

Kényelmetlen csend telepedett rátok, és ez nem volt jellemző. A takaró ráncait piszkáltad. Loki megint kézbe vette a könyvet és megfordítva azt, a hátulját kezdte olvasni. Nem néztél fel, kicsit bántott, hogy most van először "titka" előtted. Persze eddig sem mondott el mindent, főleg a múltjával kapcsolatban, de egy ilyen semmiség... Mégsem bízik benned, ahogy azt eddig gondoltad? Biztos nem a világ leigázását rajzolgatta olyan bőszen, vagy mégis? Röviden nevettél a gondolatra.

Loki érdeklődő tekintettel munstrált. Nem szólaltál meg. A csend kezdett volna ismét elmélyülni, amikor megtörte.

Láthatólag elég ideje volt gondolkodni rajta, mert így szólt:

- Nézd meg.

Semmit sem tudtál kiszűrni az arckifejezéséből. Bizonytalanul felvetted a füzetet.

Kinyitottad, és szembenéztél... magaddal.

Sokkal jobban kidolgozta, mint te az ő portréját. Nem is gondoltad, hogy ilyen élethűen lehet ábrázolni valakit szénnel.

- Loki... - kezdted halvány pírral az arcodon, de ő az ajkával némított el. Nem vetted észre, mikor került ilyen közel hozzád, egy arasz sem volt köztetek. Főleg, mikor még jobban a testéhez húzott, még mindig lágyan csókolva. Lassan, ráérősen mozgatta hideg ajkait a tiéden.

A hidegről rögtön az a bizonyos nap jutott eszedbe, amit valószínűleg sosem fogsz elfelejteni. A hó ölelése, ahogy a hóvihar kavargott körülötted, meg az a végtelen béke, amit akkor éreztél mikor ott és akkor elfogadtad a sorsod. Egy biztos, soha nem fogsz már ugyanúgy gondolni a hidegre.

Loki hűvös keze a pólód alá siklott, a hátadat simogatta. Egyre jobban elvesztél benne, az idő múlását sem fogtad fel, nem maradt egyetlen gondolatod sem. Örökké ebben a pillanatban akartál maradni, és Loki fejében ugyanez járt. A hajával játszadoztál, mikor a nyakadat kényeztette. Most már szükségtelenek voltak a szavak, mert tudtad, mit érez, mit gondol. Az első alkalom, mikor tudtad. Nem volt több rejtély.

Ijedt sóhaj hallatszott a hátad mögül. Ennek hallatára rögtön felkaptad a fejed. Loki értetlenkedve nézett rád, de aztán ő is rájött, mi a helyzet. Tony állt az ajtóban elkerekedett szemekkel, kezét drámaian a szívére helyezve. Egy darabig csak álldogált, majd két nagy lépéssel átszelte a szobát és fölétek tornyosulva karba tette a kezét. Homlokráncolva nézett Lokira, aztán a nem sokkal mellettetek heverő rajzra.

- Nem - jelentette ki, te pedig csak tátogni tudtál, ide-oda járatva a tekinteted Tony és a melletted ülő férfi között. - Nem, nem és nem. Te még túl kicsi vagy ehhez, nincs csókolózás, megtiltom.

Ezzel felkapott az ágyról és a vállára dobott, mint egy krumplis zsákot. Tehetetlenül kapálóztál és kétségbeesetten pillantottál Lokira, miközben Tony emelt fővel elhagyta veled a szobát.