A híd párkányán álltam. Késő délután volt,szakadt az eső. Szinte nem láttam semmit az esőfátyoltól,de éreztem a jelenlétét. A forgalom nagy volt,s a dudaszók sem maradtak el. Kívülről úgy tűnhetett,mintha öngyilkos akarnék lenni,de nem ez volt ittlétem oka. Hanem egy különleges személy,akit végre megtaláltam,s épp készült elkövetni egy hatalmas hibát.
Megropogtattam a nyakam,pajzsomat hátamra akasztottam,mély levegőt vettem,s ugrottam. Zuhanás közben a combomhoz nyúltam s fegyvertáskámból előhúztam a beretta m9-esemet. Egy tócsába érkeztem féltérden. Felnéztem,s megláttam őt. Fegyverem megremegett kezemben,szememet ködfátyol takarta. Talán össze is omolhattam volna,abban a percben,ha a férfi nem emeli egy éppen térdelő tizenkétéves fiú fejéhez fegyverét. Nem nézett felém,ami fura volt tekintve,hogy egy pocsolyába érkeztem. Hangtalanul cselekedtem,mikor a hátához értem a fegyvert a tarkójának nyomtam,közben belülről haldokoltam. Sose hittem volna,hogy valaha fegyvert fogok szorítani szerelmem fejéhez. De meg kellett mindkettőnknek tanulni,hogy a háborúban a gyötrődés a lelke mindennek.
-Fegyvert le.-szóltam hozzá. Kezem ismét megremgett. Hetven év után ezt kell neki mondanom.
-Miért tenném?-nyomta még jobban a fiú homlokához a pisztolyt,szegény gyermek remegett,s várta a halált. Kibiztosítottam a berettát,fogamat összeszorítottam, s úgy morogtam felé.
-Ne kelljen megtennem.
Hirtelen fordult meg,kiverte kezemből a fegyvert,s sajátjának a markolatával orrba vágott. Hátra lépdeltem párat,ő zabosan kezdett felém közelíteni. A fiú felé néztem,még mindig ott térdelt,bizonyára sokkos állapotba került. Ráordítottam,ahogy bírtam,hogy fusson. Már csak a kavicsok csattogását hallottam,mert behúzott egyet jelenlegi ellenségem. Elterültem a földön. Mivel nem nagyon volt erő különbség kettőnk között így eléggé megszédültem ütésétől. Mire feleszméltem már emelte lábát,hogy talpával össze taposhassa koponyámat. Ijjedtem kiáltottam fel,s még idejében arrébb gurultam.
-Mocskos HYDRA-s.-morogta felém, majd fém kezét lendítette arcomhoz. Gyorsan a pajzsomért nyúltam,s ki tudtam védeni.
-Mi van?-kiáltottam fel.-Nem HYDRA-s vagyok,hanem S.H.I.E.L.D.-es Bucky.
A pajzzsal elütöttem öklét,majd állásba ugrottam.
-Érted jöttem,haza viszlek.
-Ki vagy te?- tette fel a kérdést,amit mindennél jobban utáltam. Tekintete zavarodott volt,homlokát összeráncolta,ajkait pedig összeszorította. Pár pillanatig megbabonázva néztem arcának minden egyes részét. Úgy hiányzott már,és most itt az esély,hogy visszakapjam őt.
-Ki vagy te?-tette fel a kérdést erélyesebben.
-A nevem Stephanie Rogers. Bucky én vagyok az Steph.
A híd falának vágódtam. A tüdőmben rekedt a levegő,s a nyakamon erős nyomást éreztem,a pajzsot elejtettem.
-Bucky..-nyögtem felé.
-Te nem Steph vagy és nem is vagy S.H.I.E.L.D. ügynök.
-Miről...beszélsz? Én vagyok...az.
-Ne hazudj!-ordított rám,s még jobban a falnak szorított.-Ki vagy te? Ki küldött?
-James!
A hang irányába kaptuk a fejünket. Egy szőke lány lépdelt felénk. Ruhája régies volt,az eredeti korunk beli.
-Stephanie.-nyögte Bucky.
-Micsoda?-kaptam rá a férfira a szemem.
-Ez meg ki?-kérdezte a lány,mikor hozzánk ért.-Ugyanolyan ruhája van, mint nekem.-utalt az egyenruhámra. Arckifejezése megilletődött volt,de a szemei... A szemeiben ravaszság tükröződött. Ficánkolni kezdtem Bucky kezei alatt.
-Azt mondja,hogy ő vagy te.-nézett rám szerelmem.
-De hát én vagyok az Bucky!-kiáltottam fel élesen.-Ez a lány nem én vagyok.
-Drágám!-érintette meg Bucky kezét a nő.
-Félek tőle, ő egy HYDRA katona bizonyára.-a hangja esetlen volt,s a szerelmem úgy nézett rá,mintha a szerelme őt illetné meg. Még erősebben fogta a nyakam,felemelt,majd el dobott maguktól,beleestem a híd alatti tóba. Éles, lüktető fájdalmat éreztem,s körülöttem a víz piros volt. Fejemhez kaptam,s észrevettem,hogy csúnyán megsebesültem. Bizonyára pont egy kőre estem,a felszínre úszva,egy dobhártya szaggató hangra lettem figyelmes. A lendület a folyó fenekére sodort. Hasfalamnál égető fájdalmat észleltem,s rá kellett jönnöm,hogy itt a vége,mert a szerelmem,a vőlegényem akiért közel hetven éve küzdök meglőtt engem.