-Még egy kávé? Aludnod kellene Janet.
-De nem akarok aludni Steve.
-Janet.-ejtette ki aggódóan a nevemet.
-Te kérsz?-tereltem el a szót. Majd fel ültem a szekrényre. Haja csapzottan állt össze vissza. Fehér pólója tökéletesen feszült izmain. Attól tartottam,hogy szétszakad szinte rajta. Arcán egy vágás éktelenkedett. Az a seb eszembe jutatta a mai bevetést,amin csúnyán elbuktam,s a gyomrom szinte azonnal görcsbe rándult.
-Nem kérek. Ami ma történt,amiatt nem kéne rágódnod.
-Steve nem egy kőben estem el, hanem a quinjetet robbantottam fel.
-Használtad az erődet,ez ezzel jár.
-Mégcsak nem is oda céloztam.
-Janet.
-Nem ezt te nem érted. Én vagyok itt a legjelentéktelenebb "szuperhős".-rajzoltam idézőjelet kezeimmel.
-Akkor fejleszd magad. Ne csak ülj itt és kávézgass.
-Most azt kéne mondanod,hogy ez nem igaz.
-Minek? Te ezt már eldöntötted magadban.
-Igazad lehet.-bólintottam egyetértően.-De csak holnap kezdem el,ma túl fáradt vagyok hozzá. Durva bevetés volt.-mondtam,majd belekortyoltam a kávémba.
-Igen az volt. Ha már itt tartunk, mi van Hankkel?-dőlt a hűtőnek összefont karokkal.
Félrenyeltem a kávét Hank neve hallatán.Fulladozva tettem le a csészét.
-Mi lenne vele?
-Mindig együtt jösztök,ha segítség kell. Darázs és Hangya. Hol van?
A kérdés felettébb nyugtalanított. Rettentően hiányzott a férfi jelenléte mellőlem,ezt az űrt pedig a Bosszúállókkal töltött idővel töltöttem be. S bár dühös voltam Hankra,mert szó nélkül lépett le, de neki még ezt is elnéztem volna,ha nem lépett volna közbe maga Steve Rogers,aki..
-Jan!-szólongatott.
-Öhhm...miről is volt szó? - kaptam fel a fejem.
-Hankről beszéltünk.
-Á tényleg! -csettintettem egyet ujjaimmal.-Nos, ő épp Wakandában van. Egy kutatás miatt,bár nem avatott be a részletekbe.-kortyoltam bele a kávémba,kerülve a szőke férfi igéző tekintetét. Csend állt be közénk,bár engem nem zavart. Nyugodtan ittam ki az utolsó csepp nedüt a csészéből. Pironkodva vettem észre,hogy a kávéba tett tejszínhab miatt bajusz képződött ajkaim felé. Felkaptam rá a tekintetem,mintha valami rossz dolgot tettem volna. Sose felejtem el azt a gyönyörű ködös tekintetet,amellyel soha egy férfi sem nézett rám. Felemeltem a kezem,hogy letöröljem szégyenem tárgyát,amikor is Steve közelebb lépett,s lefogta kezem.
-Mégis kérnék abból a kávéból.-suttogta rekedtes hangján,majd ajkait a felső ajkamhoz érintette. Apró érintés volt,amely talán engedély kérés lehetett. Visszahúzódott,de csak annyira,hogy épp ne érjen össze a szánk.
-Jan.-lehelte nevemet.-Szabad?
Mosolyogva ragadtam meg pólóját,s húztam magamhoz egy vad szenvedélyes csókra.