(T/N): Te neved.

Bucky idegesen állt előtted. Hisz ez az első napja a bosszúállóknál és a nyugodt élet kapujánál. Bucky szinte bele merült a gondolataiba. Néha a kezében lévő hajgumit meg szorította vagy babrálta. Még ő gondolkozott te végig mérted tetőtől-talpig. Haja kócosan súrolta már szinte a vállát. Enyhén borostás az arca, tekintette üveges. Fém karján megcsillan az ablakon beszűrődő nap fénye. Megfogtad a kezét és az ágyhoz húztad majd löktél rajta annyit, hogy éppen üljön az ágyon. Értetlenül nézett rád te pedig csak elmosolyodtál és kivetted a kezéből a hajgumit.
-Szabad?-kérdezted halkan ő pedig csak bólintott. Felmásztál az ágyra és a háta mögé térdeltél. Óvatos mozdulatokkal szedted össze hajtincseit amik az ujjaid közt végig szaladtak. Amint normálisan össze fogtad a kezeddel egy kisebb kontyba kötötted neki össze. Munkádat tanulmányozva itt ott még javítottál rajta majd leszálltál az ágyról és Bucky elé álltál. Furán mosolygót rád amit nem értettél.
-Mi az?-kérdezted mosolyogva.
-Kösz, azt hiszem.-vakarta meg zavartan a tarkóját. Veled jön ki a legjobban Steve után, aminek nagyon örülsz és mindenben próbálsz segíteni neki.
-Menjünk le.-mondtad Buck pedig rád kapta a kissé ideges tekintetét. -Nyugi már. Gyere.-fogtad meg a kezét és húzni kezdted. Lent a nappaliban veszekedés hallatszott. Amint egyre jobban közelítettetek a hangokhoz már társult is a gazdájuk. Steve és Tony már megint. Ahogy leértetek Tony, Stevevel szemben állt és bökdöste a mellkasát. Natasha is ott volt aki próbálta csitítani a fiúkat, de semmi értelme nem volt.
-Min vitáztok már megint?-léptél oda idegesen.
-Ohh csak pár megjegyzést tettem arról ami nekem nem tetszik.-mondta Tony a kapitányra nézve. Natasha csak erre megrázta a fejét.
-Még, hogy emberbarát.-nevetett fel a kapitány.
-Emberbarát vagyok, de azt ne felejtsük el, hogy te nem ember vagy hanem egy kisérleti patkány!-emelte fel a hangját Stark.
-Tony normális vagy!-kiabáltál rá.-Hogy mondhatsz ilyet?!
-Te inkább ebbe ne szólj bele (T/N).-intett le téged.
-Mi az, hogy ne szóljak bele?!-akadtál ki.-Már nem azért, de ti nem unjátok a mindennapi veszeket mert mi már igen! Azt ajánlom, hogy nagyon gyorsan béküljetek ki vagy menjetek el egymás mellett szó nélkül mert hanem akkor..
-Akkor?-fordult feléd Tony.-Neked se legyen nagy szád. (T/N) ne felejtsük, hogy te is kisérleti....-itt elhallgatott.
-Hogy én is kisérleti patkány voltam? Ha ezt a kifejezést használod itt szinte mindenkit megbántasz. Például Bannert vagy az ikreket vagy Buckyt vagy Víziót... Komolyan a csapat felét magadra akarod haragítani? Tudod mi "Kisérleti patkányok" ahogy te mondanád.. simán szét tudnánk verni téged még ha a páncélodban is feszítesz. Inkább örülnöd kéne, hogy te nem élted át azokat a borzalmakat amiket mi. -sóhajtottál fel majd lehunytad a szemed, hogy kicsit megnyugodj.-Tony neked olyan életed van  amiről mi csak álmodni tudunk.-néztél vissza rá.-És nem a pénz vagy a hírnév miatt, nekünk ezekre semmi szükségünk nem lenne ha nyugalomban élhetünk volna és nem lennénk ilyenek. Gondolkozhatnál mielőtt beszélsz.-ezzel ki viharoztál a konyhába. Töltöttél magadnak egy pohár vizet és kortyolgatni kezdted. Elgondolkoztál amikor is eléd állt Tony. Egy ideig csak nézett téged majd lépett egy lépést és ennyi elég volt, hogy szinte a mellkasotok összeérjen.
-Nem akartalak megbántani.-szólalt meg hirtelen.
-Nem csak engem bántottál meg.-kortyoltál bele újra a poharadba.
-Tudom. Már bocsánatot kértem mindenkitől.-sóhajtott nagyot.
-Azta a nagy Tony Stark bocsánatot kért mert megbántott valakit. Amúgy nem mindenkitől.-néztél mélyen a szemébe.
-Igen. Tőled nem, de azért jöttem.-mondta majd hirtelen az ajakadra tapadt. Kicsit meglepődtél, de utána vissza csókoltál. Nyelveitek táncot jártak még levegő hiány miatt el kellett válnotok egymástól.-Bocsánat.-mondta és nyomot a szádra egy gyors puszit.
-Megbocsájtok.-felelted ő pedig a derekadnál fogva közelebb húzott magához és mégegyszer a szádra tapadt.
-Meggondolatlan vagy Tony Stark.-váltál el tőle kuncogva.
-De te azért vagy, hogy észhez téríts.-mondta egy halvány mosoly kíséretében.  -Tényleg nem akartalak megbántani.-fogta meg a kezed és tanulmányozni kezdte.-Én..szóval.. nagyon szeretlek.
Megfogtad az arcát két oldalt és felemelted, hogy a szemedbe nézzen.
-Ezt is át gondoltad?-kérdezted pimaszul.
-Igen. -fogta meg újra a csípőd és magához húzott. -És arra jutottam, hogy szeretlek.-mondta és újra az szádra tapadt.
-Én is.-mondtad enyhén el pirulva. Jót mosolygót rajtad miért kipirultál, de után újra megcsókolt. -Tök fej. -mondtad nevetve.
-De a tied.-nevetett veled.
-Igen. Az enyém.-mosolyodtál és szorosan magadhoz ölelted majd mélyen beszívtad a parfümjének illatát.