{18+}

Sóhajtva sétáltam ki a liftből, és egy megkönnyebbült mosoly kúszott az arcomra. Végre, végeztem a mai nappal is, amit nem is bánok.
Besétáltam a konyhába, hogy elpakoljam a megvásárolt cuccokat a szatyrokból, közben figyeltem, hátha megpillantom az én jó madaram.

– Péntek! Nem tudod, hogy hol van Tony? – kérdeztem az utolsó dolgot is a helyére téve.

– Mr.Stark egy újabb projekten dolgozik, lent a műhelyben. – jött kérdésemre a válasz. Fej rázva indultam meg le, és már magamban el is képzeltem, hogy hogyan is fogom leszidni, amiért állandóan csak ott van. Rég éreztem már, hogy több időt fordít rám, mint a szerkezeteire.
Morogva léptem be az üveg ajtón, amin az elébb ütöttem be a megfelelő kódot. Bent nem láttam semmit, de egy nagyobb fém darab mögül zajokat hallottam.

– Már meg se lepődök. – sétáltam az asztalához, amire felülve néztem körbe. Mérges vagyok? Talán. Tony óvatosan kidugta a fejét, felmérve, hogy ki is hatolt be a birodalmába. Amint megpillantott, letette a szerszámot és álló helyzetbe tornázta magát.

– Szia édes. – sétált felém. Meg állva előttem, ajkaival egy forró csókban akart részesíteni, de mivel fejemet dacosan elfordítottam, így egy arcra puszi lett belőle. Pedig mennyire kívánom a puha ajkait. – Hű. – mondta szemöldökeit összevonva. – Haragszol. – támasztotta meg magát a két oldalamon. Egyből leesett neki, amit reméltem is.

– Miért? – néztem rá felháborodva, de ő csak értetlenül összeráncolta a szemöldökét. – Mond.. Ezek itt.. – mutattam a gépekre. – Miért fontosabbak, mint én? Miért kapnak több figyelmet, mint én?

– Féltékeny vagy a gépeimre? – kérdezte, és pont ekkor gurult mellénk egy, egy poroltóval. – Menj innen! – szólt rá Tony. Csak furcsálva néztem az egész helyzetet.

– Rá különösebben. – biccentettem a tovább guruló robot felé. – Elég a hülyéskedésből. – komolyodtam el. – Vedd észre, hogy alig vagy velem. Miért? Annyira hiányzol, és mindeközben mégis a közelemben vagy. – motyogtam. Tony barna íriszeivel az enyémekbe mélyet majd hirtelen a nyakhajlatomba temette a fejét. – Távolságtartó lettél velem szemben. Miért? – kérdeztem és kezeimet elkellett szorítanom magam mellé, hisz késztetést éreztem, hogy a sötét hajszálak közé túrjak, közben a másikkal kemény hátát simogassam.

– Emlékszel a jó múltkori "incidensünkre"? – motyogta a vállamba. Persze, hogy emlékszem. Azt hittem terhes vagyok és miután tesztet csináltam kiderült, hogy téves riasztás volt az egész. Ekkor Tony megkönnyebbülten, kissé hangosan hálát adott Istennek, amiért megszóltam, mert rosszul esett. De persze megértettem őt, hisz nem is olyan régóta vagyunk együtt, hogy az összeköltözésen kívül, máson is gondolkodjunk. – Azt hittem, hogy megutáltál, hogy már csak úgy megszokásból vagy velem. – mondta, de nem nézett fel.

– Annyira egy idióta vagy. – mondtam mérgesen, egyben hevesen. Persze haragudtam, de nem tartott sokáig, hisz félre értelmeztem őt, akkor. – Nem utállak, épp ellenkezőleg. Nagyon szeretlek, és csak pár napig voltam mérges még felnem fogtam, hogy mi is történt.

Tony lassan felemelte a fejét, így egy ideig fürkészet felvont szemöldökkel majd olyan közel hajolt, hogy az orrunk összeérjen.
– Szóval nem vagy mérges? – kérdezte, így egy apró mosoly elterült a száján. Ennyivel nem úsztad meg Stark.

– De. – hajoltam hátrébb. – Tony Stark megvonási tüneteim vannak miattad. Teljes szeretett hiányban szenvedek. – drámáztam rá, de ő is tudja, hogy a vége már csak incselkedés.

– Szóval. – nyúlt át karjaival, megfogva barna hajam. Ilyen közelről megéreztem szédítő parfümjét, amiből előrébb hajolva nagyot szippantottam. Hajamat bal vállamra helyezte, így a jobb oldalam szabad pálya lett neki. – Mit szeretne a hölgy? – kérdezte, ajkait végig dörzsölve az enyéimen, de nem csókolt meg és mikor én próbáltam, incselkedve elhajolt előlem. Ajkaival végig dörzsölte arc bőröm, egyenesen a fülcimpámig. Behunytam a szemem, az érzékeny pontom megharapásánál. Egyáltalán nem állt meg, továbbra is végig égette forró szájával a nyakamhoz vezető utatt. Végig nyalt rajta, majd egy apró csókot lehelt rá. Feleslegesnek tartottam kinyitni a szemeim, hisz az apró élvezetektől a fejem magától cselekedve hajlott hátra, nagyobb teret adva a férfinak. Még behintette pár csókkal, ezután egyből a kulcscsontom támadta meg, ami a gyenge pontom, és ő ezt nagyon jól tudja.
Ajkaival dörzsöni kezdte, mintha csak játszana velem. Már le akartam volna nézni rá, mire hirtelen rá harapott, ezután szívni kezdte a vékony bőr felületet. Egy sóhaj szakadt ki a torkomon.

– Nem hallottam a választ. – mondta, majd nyelvével körözött párat és újra beleharapot. Kábulva vezettem rá, barna íriszeim.

– Téged. – feleltem, mire egy nyerő mosoly terült el az arcán és Ajkaival végre az enyémekre tapadt, amiken végig nyalt bejutást kérve, amit egyből megis adtam. Lassan kezdet el csókolni, én pedig megpróbáltam gyorsítani, de csak azt értem el vele, hogy eltávolodott tőlem.

– Hova sietsz? – kérdezte kajánul mosolyogva. Szórakozik velem.

– Tony. – mondtam mérgesen, mire újra felém hajolt de nem csókolt meg. Viszont én megpróbáltam, de kudarcba fulladt a müveletem.

– Azta! Türelmetlen va..
Nem tudta befejezni a mondandóját, mert olyan szúrósan néztem rá, ahogy eddig még sosem. – Hát jó. – csókolt meg, de most sokkal hevesebben, érzelmekkel telien. Lábaim dereka köré kulcscsoltam és közelebb húztam magamhoz. Tudtam, hogy csak játszadozik, mivel megéreztem a keményédését nadrágon keresztül is. Ő is épp úgy akarta itt és most, mint én.
Elszakadt a számtól és a nyakam vette kezelésbe még kezével a fehér ingemmet kezdte el kigombolni, amitől elég gyorsan megszabadított és  a földre lökte. Csókjaival lejjebb haladt még ujjait a nyakam köré fonta és úgy nyomott le az asztalára. Nagyot sóhajtottam, mikor nőiességemhez közeli ponton csókolt meg, amibe szorító érzés kúszott. Mindeközben egy kézzel megszabadított a melltartómtól. Ujjaim a pólójának az aljába akasztottam és fél húztam rajta ameddig tudtam, a többit ő megoldotta. Végig simitottam enyhén kidolgozott hasán. Kezét felcsúsztatta a bal mellemre, amit ingerelni kezdett a másikat pedig szájával ostromolja. Kéjes, halk nyögések szakadtak fel belőlem és már nem tudtam, hogy meddig bírom tűrtőztetni magam, de azért megpróbáltam ki várni.
Nyomó , egyben dörzsölő érzést fedeztem fel a csiklómnál. Lenézve Tonyra, láttam ahogyan szabad keze a lenge szoknyám alatt babrál. Sokkal erőteljesebb nyögések szakadtak fel belőlem. Arcom kezdet kipirulni, ahogy az alsóneműm már nem állt az útjában. Viszont a feszítő érzés nem szűnt meg, és Tony mintha tudta volna, belém helyezte egy ujját, amivel egyenletes tempóval kezdett el kényeztetni, majd még eggyel.

– Ezt szeretted volna? – hajolt az arcomhoz. Piros arccal, halk nyögdécselések közt rá vezettem a bágyadt szemeim. Hatalmas elégedett mosoly jelent meg az arcán, amit egy csípős beszólással letöröltem volna, de jelenleg minden ködösen állt előttem.

– Többet. – ejtettem ki, néha néha nyögve egyet.

– Hogy mondod? – állt le ujjaival. Mérgesen néztem fel rá, miközben a felkaromra tornázta fel magam. Észrevettem, hogy már rajta nincs nadrág se alsógatya, amiket nem tudom időközben hova tűntetett el.

– Miért játszol? – kérdeztem, miközben a szabad kezével letépte rólam a szoknyám és a földre dobta.

– Játszanék? – hajolt közel az arcomhoz, ekkor éreztem, hogy ujjait kihúzza belőlem. Mosolyával az arcomba mászott, amit kérdően néztem, viszont ekkor olyan nagy nyögés szökött fel belőlem, mint még soha. Semmi figyelmeztetés nélkül hatolt belém. – Igen. Ez a hang. Ez lesz a csengőhangom. – felelte, miközben visszahanyatlottam az asztalra, ő pedig egyenletesen kezdett el mozogni bennem. – Ne szoríts. – szűrte fogai között. Észre se vettem, hogy szorítom, így rendezni kezdtem az izmaim. Tony gyorsított majd egy idő után újra megszólalt. – Hallani akarom azokat az erőteljes nyögéseid.

Nem értettem mire mondja, hisz így is elég hangos vagyok, amitől zavarba is jöttem, de amint egyik lábam a vállára helyezte, megtudtam. A másik lábammal még mindig őt szorítottam magamhoz, mire hirtelen combjaim megfogva jobban magára húzott. Ezzel a pozícióval egy olyan pontot ért el, ami azokat az erőteljes nyögéseket generálta, amit elébb Tony mondott. Levegőt kapkodtam és mindegyes lökésnél szinte már sikítani tudtam volna. Lassan megéreztem azt a görcsös érzést, aki jelezte, hogy nem sok van hátra.

– T..tony éh-n – jeleztem neki nagy nehezen. Lehajol hozzám egy rövid csókra majd szemeit ő is összeszorította.

– Igeh-n én ih-s. – felelte, viszont ekkor Péntek megszólalt.

– Mr.Stark, a Kapitány megérkezett.

Mikor Tony lelassult a keze után kaptam.
– Abba ne hagyd. – förmedtem rá, mire újra felvette a gyors tempóját. Pár pillanat múlva , mindketten hangosan felnyögtünk és lihegve fújtuk ki magunkat. Tony a mellkasomra feküdt, eközben én a tincseit babráltam. Hirtelen felnézet bágyadt szemeivel, mire kíváncsian figyeltem.

– Mi az? – kérdeztem mosolyogva.

– Ez más volt. – válaszolta, mire együtt értően bólintottam. Egyik se volt még ilyen kívánatos, mély mint a mostani. – Még nem hallottalak így nyögni. – mondta, mire egyből zavarba jöttem, ezt pedig egy szemforgatással próbáltam elrejteni. – Este is akarom hallani. – csókolt meg. – Sőt..mindennap, mindenpercben. – csókolt újra meg ekkor viszont valaki becsörtetett az ajtón.

– Öhm.. Semmit nem láttam. – hallottuk meg Steve hangját, majd távolodó lépteit.

– Tudják, mikor kell megjelenni. – morogtam, Tony pedig újra megcsókolt.

– Később ismétlünk. – húzódott ki belőlem és elkezdte magára kapkodni a ruháit. – Várj rám édes. – mondta egy hosszú csók után, majd egyedül maradtam a mühelyben. Sóhajtottam és szálltam volna le az asztalról, mikor Tony robotja megjelent mellettem még mindig a poroltót tartva.

– Le ne merj fújni azzal. – mondtam, mire arrébb gurult, eközben felkapkodtam a ruháim és én is elhagytam a helységet.