-Szia!
-Szia édesem! Mikor érsz haza?-kérdezte sunyisággal a hangjában.
-Most állok be a garázsba.
-Akkor gyere mert van egy meglepetésem.-mondta majd lerakta a telefont. Mosolyogva szálltam ki a kocsimból. Vajon Tony Stark mivel drukkol most elő. Sietősen léptem be a lakásban, de senki sem volt ott.
-Tony!-kiáltottam egyet miközben lepakoltam.
-Udvar!-kiáltott vissza. Elindultam a kis udvar féleségünk felé. Kiléptem az ajtón és hirtelen valaki felkapott. Jobban megnéztem ki is áll a dolog mögött. Hát ki más, mint Stark. Ott voltak a többiek is vagyis Stevet és Natashát láttam a hirtelen események miatt.
-Mit művelsz?! Tegyél le!-kiabáltam rá mosolyogva. Amint megláttam mit is akar csinálni letörlődött a mosolyom.-Tony! Tony! Tegyél le!-Kapálóztam jobban.
-Nyugi Babám. Frissülj fel egy picit.-mondta majd bele dobot a medencébe.
Kapálóztam, próbáltam meg nyugodni, de semmi értelme nem volt. Be pánikoltam úgyan is nem tudok úszni. Tony nevetését hallottam majd a kétségbeesett kiáltását miközben a nevemet mondja. A víz elnyelt és süllyedni kezdtem. Hátam már érintette a medence alját. Levegőm elfogyót a tüdőmből én pedig hiába kapkodtam volna utána nem jutott el más a tüdőmig csak a víz. Szóval itt a vége. Ezzel elsötétült minden.

***
Köhögtem, távozott a víz a tüdőmből közben levegőért kapkodtam. Nagyokat szívtam a friss oxigénből. Szóval meghaltam egy pillanatra?
-Lora! Lora, istenem! Úgy sajnálom én..én nem akartam ezt!-szorított magához Tony. Könnyek szöktek ki a szeméből. Nem szoktam sírni látni és most mégis. -Ne haragudj!
Olyan jó volt őt érezni. Arcomat bele fúrtam a mellkasába és ott pihentem egy kicsit.
-Fázom.-nyögtem ki halkan mire felvett a karjába és be vitt a lakásba. Ott egyből felvitt a szobánkba. Letett az ágyra majd elment a szekrényhez és vett belőle ki nekem tiszta, meleg ruhát. Nem éreztem valami jól magam alig bírtam mozdulni és egy picit sokkos állapotban is voltam.
Tony vissza lépet elém és elkezdet engem vetkőztetni.
-Majd én megoldom.-fogtam meg a karját. Kezembe nyomta a ruháimat én meg átcseréltem. Nem érdekelt, hogy végig nézi én csak is a meleg ágyban, száraz ruhában a takaró alatt akartam feküdni. Tony is befeküdt mellém és magához húzott.
-Lori en annyira..
-Semmi baj.-szakítottam félbe.
-Mindig csak napoztál a medence mellett azt akartam végre fürödjünk együtt, nem tudtam, hogy nem tudsz úszni.-hajtotta le a fejét.
-Tony jól vagyok.-mosolyogtam rá.
-Majdnem elvesztettelek az én hülyeségem miatt. Ha bármi történe veled nem élném túl.-csókolta meg a homlokom.
-A többiek?
-Már elmentek.
-Szóval ketten vagyunk?-csókoltam meg.
-Igen.-sutogta.
-Akkor hát..-másztam rá a hasára majd újra megcsókoltam. Viszont borzasztó fáradt lettem. Elváltunk egymástól és fejemet a mellkasára raktam.-Álmos vagyok..bocsi.-mondtam halkan.
-Aludj nyugodtan. Szeretlek.-simogatni kezdte a hátam.
-Tony. Nem haragszom ugye tudod. Lehet, hogy most nem jól cselekedtél, de én attól függetlenül szeretlek.-sutogtam. Tony válaszképpen bele nyomot egy puszit a hajamba. Láttam rajta, hogy nagyon megijedt és bűntudata is van, de én ezt nem akartam. Jó rosszul érintett, hogy kis híján ténylegesen meghalhattam volna, de szeretem. És mindenki követ el hibákat. Mindenki.