Amerika kapitánynak ma este nehezére esik az alvás. A gondolatai csak úgy kiabálnak, hogy még véletlenül se tudjon aludni, ráadásul még a bűntudat is mardossa belülről amiért gyermekkori barátjával összeveszett. Steve hiába próbál aludni csak forgolódik, ami miatt még a takaró is leesik róla és már a lepedőt is össze gyűrte.
Talán nem kellett volna annyira feldúltnak lenni, hisz azzal, hogy Bucky bevallotta az érzéseit nem csinált semmi rosszat. A kapitánynak be kell vallania magának, hogy ő is szereti a gyerekkori barátját, szerelemből csak félt magának bevallani.
Steve inkább felkelt az ágyából majd a szekrényében kezdet elkutakodni egy felsőért és egy nadrágért. Amint felöltözött kilépett a lakásából és gyalog indult el Bucky lakása felé. Steve meleg arcbőrére egy hideg eső csepp esett, ami miatt kirázta a hideg, de nem zavarta. A gondolatai elszálltak a friss levegő hatására és ő maga is megnyugodott valamennyire. Magát belülről szidja, hogy hogy bánthata meg ennyire Bucky-t, hisz lehetett volna fordítva is a helyzet, ha ő maga lép előbb. Az eső jobban kezdett esni, sőt a végére már annyira, hogy a kapitányból szinte csavarni lehetett volna a vizet.
Kapitány amint Bucky ajtajában állt egy pillanatra, mintha lefagyott volna. Lehet nincs is fent. Lehet nem is akarja látni. Lehet....Steve nem enged az ilyen gondolatoknak, elhessegeti és lassan bekoppog az ajtón. Halk motoszkálás hallatszik bentről majd kinyílik az ajtó, ami mögött a Tél katonája állt. Bucky csak egy fehér pólóban volt, -így rálátást add a fém karjára- és egy melegítőben. Haja kuszán állt a fején és bágyadt tekintette végig mérte a csurron vizes Kapitányt. Steve-re a vizes pólója rátapadt, így a kidolgozott felső teste kirajzolódik mögüle. Szőkés haja homlokára tappad az eső miatt....emiatt a látvány miatt Bucky felébred az előbbi kómás álmából, pupillái kitágulnak, ajkai elnyílnak és próbál Steve gyönyörű íriszein, amik megcsillannak a lakásban fényt adó, lámpának fényében. Mielőtt Buck megkérdezhetné, hogy baj van-e vagy miért van itt, Steve leveszi a cipőjét és rá nézz.
-Bejöhetek?-kérdi a Kapitány mire Buck bólint és elhúzódik az ajtóból. A Kapitány nem megy nagyon beljebb, mert nem akar össze vizezni semmit. Bucky becsukja az ajtót majd elsétál az egyik helységbe. A Kapitány érdeklődve figyeli miért ment el a barátja, aztán már megis tudja mikor Buck egy törölközővel és száraz ruhákkal tér vissza.
-Arra van a fürdő, bent van egy szárító oda kiterítheted a ruháid...persze csak ha gondolod.-nyújtja felé Bucky a cuccokat. A Kapitány most belül szidja magát, hisz mikor összeveszett Bucky-val nagy bunkó volt és mégis segít neki. Steve elment a fürdőbe, kiterítette vizes ruháit majd felvette azokat, amiket kapott, kivéve a pólót. A felsőt csak a vállára dobta és úgy tért vissza Bucky-hoz aki a konyha szekrénynek dőlve gondolkodott. Mikor meglátta a Kapitányt, hatalmasat nyelt és próbált másféle nézni. Steve mellé sétált és ő is neki dőlt a szekrénynek majd csak nézte a nappalit.
-Köszönöm a....ruhákat.-szólalt meg egy kis idő múlva Steve, bár nem ezt szándékozta mondani. Pedig már az elébb összerakta a mondatot a fejében mégsem sikerült neki kimondani.
-Szívesen.-szólal meg Bucky halkan, rekedtes hangján. Buck egyre feszültebb, ami látszik is az izmain, hisz nem tudja miért jött a Kapitány. Világosan megmondta neki, hogy nem akarja látni egy darabig és most mégis itt van. Itt van, itt áll mellette felső nélkül, ez össze zavarja, ahogy az is, hogy elment hozzá és eddig még egy szót sem szólt semmi olyan dologról, mint amin veszekedtek. Bucky élesen szítva be a levegőt a Kapitányra nézett és nagy nehezen megszólalt.
-Miért vagy itt Steve?-kérdi halkan. A Kapitány rá nézz, de aztán le a padlóra. Miért van itt? Mert belátta, hogy tévedett, mert ő is ugyan annyira szereti Bucky-t, mint Bucky őt.
-Nem futhatunk el az érzéseink elől, nem igaz?-nézz vissza Steve Buckyra, aki kikerekedett szemekkel próbálja feldolgozni a hallottakat. Jól hallotta egyáltalán? A Kapitány egy mosollyal díjazta Bucky reakcióját majd egy pillanatra elidőzöt a gyönyörű szemein, végül az ajkain.-Kipróbálhatok valamit?-kérdi Steve, mire Bucky bólint mivel sejti, hogy Steve mit akar. A Kapitány közelebb hajolt csak annyira, hogy Bucky ajkai az ő ajkait súrolja. Mind ezalatt a Katona nem mozdult csak várt. Steve nagyon, de nagyon lassan csókolta meg Bucky-t. Kezét a katona haj zuhatagába csúsztatta majd a derekánnál átkarolta a másik kezével. Óvatosan csókolt, hisz ez mindkettőjüknek idegen, de varázslatos. Steve mikor elhúzódott, síri csendben figyelték vagy a padlót vagy egymást.
-Megnézünk egy filmet?-kérdi Steve, mire Buck-nak mosolyra húzódik a szája. Elindulnak be a szobába majd bekapcsolnak egy, számukra modernkori filmet. Egymás mellett ülve, kicsit fesszengve nézik a tv képernyőjét. A Kapitány, úgy dönt, hogy lejebb csúszik és Buck mellkasán pihenteti a fejét. Bucky ezt mosolyogva figyeli majd óvatosan átkarolja barátját. Még álmában sem merte volna ezt gondolni Buck, hogy a Kapitány is, úgy érez iránta és most a karjaiban fekszik. Melegség tölti el és nyugodtság ahogy a Kapitányt is.

***
Reggel Bucky egyedül ébredt az ágyban. Vissza emlékszik a tegnap estére, de az is lehet, hogy álmodta az egészet. Talán még a Kapitány továbbra is gyűlöli és nem volt nála az este. Bucky felkel az ágyból és szétnézz a lákásban, de sehol senki. Elő veszi a telefonját majd beüti Steve számát és tárcsázni kezdi.
-Halló?-hallatszik Steve vidám hangja, amint felveszi a telefont.
-Steve.-mormolja Bucky. Síri csend hallatszik a vonal túlsó végén, ahogy Buckynál is, de ez a csend feszült volt és tele volt idegességel. A vonal megszakadt vagyis Steve kinyomta a telefont. Bucky sóhajtva dobja le maga mellé a készüléket a kanapéra és maga elé mered. Szóval álmodta. A mellkasát szorító érzés fogta el majd a szívét is. Szemei könnybe lábadtak, de nem sírta el magát. Nagyokat sóhajtva figyelt ki a vele szemben lévő ablakon. El se hiszi, hogy csak az elméje szórakozott vele. Mintha most is itt lenne vele Steve, mintha átkarolná a vállát és a fülébe sutogna. Majd megszünek a szavak és az érintések is.
-Bucky!-förmed rá Steve ahogy elé sétál. Talán megint csak az elméje szórakozik vele. -Bucky, baj van?-kérdi a Kapitány, de Buck nem szól semmit. Már most ő sem tudja mi a valóság.-Miért hívtál? Csak a fürdőben voltam.-mondja Steve és leül mellé.
-Ez a valóság?-kérdi Buck maga elé nézve majd lassan a mellette ülöre néz.
-Minden rendben?-kérdi Steve, de Bucky nem reagál ezért megcsókolja a katonát. Buck elgondolkodik. Ez a valóság, a fürdőt meg se nézte és Steve itt van, abban a ruhában amit tegnap adott neki és most meg is csókolta. Ez a valóság.
-Azt hiszem.-mondja Buck miután elváltak egymástól.
-Csináljunk reggelit. Éhen halok.-mondja Steve közben össze kulcsolja a kezüket és a konyhába mennek. Bucky végig a Kapitányt figyelte mosolyogva miközben reggelit csinált ő pedig a pultnak dőlt. Néha közben Steve mindig adott egy puszit neki vagy éppenséggel egy gyors csókot. Bucky el se tudja hinni milyen szerencsés.