✔️Figyelem a commenteket és siettek a kéréseitekkel!✔️

-Igen, tudom Liza.-nevettem.
-Valahogy mond el neki majd.
-Rendben. Ha haza jött megpróbálom.
-Le kell tennem. Szia Rose!
-Szia!-tettem le a telefont. Volt egy bazi nagy titkom amit nem merek el mondani a drága páromnak. Félek, hogy meg haragszik rám ezért, alapból nem stabil most a kapcsolatunk. Veszekedtünk nagyon sokat ami nem jellemző ránk és még hozzá van, hogy nem is beszélünk egymással. Ezért még jobban félek, hogy el hagy. A gondolataim zakatolnak, vajon mit fog rá mondani, de hiába készülnék fel a legrosszabbra....valljuk be az senkinek nem megy.
Gondolat menetemből a telefon csörgése szakított ki. Meg néztem a ki jelzőt majd fel vettem.
-Hello Stark!
-Azonnal szükség van rád!-mondta én pedig le blokkoltam. Nem mehetek bevetésre, így nem.
-Nem tudok menni é..
-Rose, szed már össze magad és gyere ide!-kiabálta a telefonba majd kinyomta.
Bassza meg!
Össze kaptam magam és a nyomkövetőt be kapcsolva elindultam. New York egyik utcáján küzdöttek egy szervezettel. Gyorsan kapkodtam a lábam és egyre idegessebb voltam.
Mikor oda értem megláttam a Natashát és Wandát az egyik kocsi mögött, amint lapulnak. Még nem figyelt senki oda szaladtam hozzájuk.
-Hali.-bújtam én is le a kocsi mögött.
-Mit keresel itt?!-kérdezte Nat idegesen. Hát igen a két csaj tudják miről van szó.
-Tony lebaszott és ide kellett jönnöm.
-Nem mondtad neki, hogy miért nem tudnál ide jönni?-kérdezte Wanda.
-Egyszerűen nem hagyott szóhoz jutni!
-Megölöm.-mondták egyszerre.
-Pietro!-szólt az adóvevőbe Nat. A fiú azonnal itt termet. -Vidd Roset a toronyba.
-De Nat..
-Semmi de!-szakított félbe. Pietro fel vett majd a toronynál letett.
-Megsérültél?-kérdezte.
-Nem. Csak..-tettem rá a kezemet a hasamra.
-Jézus te...
-Igen. De ne mond senkinek. Menj inkább segíts nekik.-mondtam ő pedig rám mosolygott majd el ment. Le ültem a kanapéra és vártam. Egy és fél óra múlva nyílt a lift ajtaja. Tony amint meglátott elindult felém idegesen. Gyorsan fel álltam és kihúztam magam.
-Te!-mutatot rám.-Meg értem, hogy el lettél kényeztetve Steve mellett, de az, hogy bevetésre sem akarsz jönni, viszont el jössz majd lelépsz, arra nincsenek szavak! -förmedt rám. Steve egyből elém állt, hogy védjen. Vagyis ezt gondoltam.
-Stark hagyd. Nem kell balhézni viszont, Rose megmagyaráznád az egészet.-fordult velem szembe. Ez rohadtul fájt. Föleg amilyen hangnemben mondta.
-Na ide figyeljetek..
-Natasha!-szóltam rá könnyes szemmel és meg ráztam a fejem, hogy ne mondja el. Rá néztem Stevere csalódottan utána ki kerültem őket és elindultam haza. Haza? HM. Talán el kéne mennem egy kis időre otthonról. Annyira fáj ahogy állt a dolgokhoz, olyan flegmán volt a hangneme. Talán én túlzom el a dolgot, de akkor is fájt. Otthon pakolni kezdtem a cuccom sírva. A szekrényen véletlenül elborítottam egy képet. Amint fel állítottam megint síró görcs jött rám. Én és Steve voltunk rajta amint kapok tőle egy csomó rózsát. Becsukva a szekrényajtót, a bőröndömbe dobtam a maradék ruhát majd ki vittem a nappaliba. Beszaladtam még a fürdőbe pár dologért és mikor ki értem a nappaliba a szívem is megállt.
Steve ott állt, nézte a bőröndöt majd rám emelte a tekintetét.
-El küldesz? -kérdezte szomorúan.
-El megyek.-mondtam.
-Mi a baj Rose? Mit rontottam el amiért már el kell menni az egyikünknek?
-Mindketten rontottunk az egészen.
-Hozzuk helyre. Mond el mi a baj.
-Nincs semmi Steve.
-Natasha nem ezt mondta.
-Mit mondott?
-Hogy beszéljek veled mert nem észlelem a problémát.
-Nincs próbléma.-indultam el a bőrönd felé, de Steve elém állt.
-Mond el.-zárta el továbbra is az utamat.
-Nem kell mit mondanom.
-De!
-Engedj!
-Rose!
-Steve!
-Mond el kérlek!
-Már mondtam, hogy nincs mit!
-Ne csináld ezt!
-Steve engedj!
-Rose mond el!!
-Terhes vagyok!
Steve teljesen leblokkolt. Féltem a reakciójától, hogy mit fog válaszolni. Még mindig csendben volt, kezdtem rosszul lenni.
-Mióta?-sutogta.
-Kicsivel több, mint egy hónap. -válaszoltam a földet nézve. Steve fel kapott és be vitt a szobába majd letett az ágyra.
-Miért akarsz el menni?-kérdezte fejét a mellkasomon pihentetve.
-Meg romlott a kapcsolatunk és félek, hogy elhagysz.
-Ezért inkább megelőztél volna. -mondta. Nem válaszoltam neki. Egy ideig csendben voltunk majd újra megszólalt. -Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, Rose. Nagyon szeretlek és amiért ez az egy hónap, így telt attól függetlenül sosem hagynálak el. Szeretlek.
-Nem haragszol? -kérdeztem félve.
-Most hülyéskedsz? Apa leszek!-nevetett a mellkasomba. -Kis lány vagy kis fiú? Mondjuk mindegy mert ugyan úgy szeretném!-támaszkodott meg felettem.
-Steve ilyenkor még nem lehet meg mondani.-nevettem.
-Tudom, csak azt akartam,hogy végre nevess. -nézett rám mosolyogva.
-Szeretlek.-mondtam.
-Szeretlek.-mondta és megcsókolt. -Téged is picur! -piszilta meg a hasam.