• _____________________ •

Telefonról írva.
Helyesírási hibák
előfordulnak.
• ______________________ •

A nappaliba érve megpillantottad Pietrot a kanapén ülve. A tv képernyőjére tapasztotta tekintetét észre sem véve téged ahogy leülsz mellé.  Megmosolyogtat, de egy kicsit bánt amiért nem figyel rád.  Továbbra is ott ülsz arcát kémlelve, ő pedig továbbra is Ms.Tv-t stíröli.  Feszülten felsóhajtasz, hisz vágysz a figyelmére, de őt most más köti le. Mindig is az a figyelemre vágyó,  bújos csaj voltál,  ha Pietro közelében vagy és ezt ő is jól tudja. Imádja benned ezt.  De most vetély társad akadt. 
– Pietro. – bököd vállon, mire csak hümmög egyet.  – Zavarok? – kérdezted és ő erre csak elhümmögöt egy nem-et. *Most komolyan?* nézéssel néztél rá és kissé mérgesen.  Mivel semmit nem reagált megfogtad magad és bele másztál az ölébe.  Pietro meglepődve nézett le rád, mire csak elmosolyodtál, de ezek után újra a tv-t nézte.  Ennyi nem volt elég neked. Sóhajtva másztál ki az öléből és ültél be a háta mögé,  lábaddal közre fogva csípőjét. Arcod a hátába fúrtad és két kezed a karjai alatt átvezetve a hasa előtt összekulcsoltad.  Pietro simogatni kezdte az ölében pihenő lábad, de nem sokáig mert figyelmét újra elterelte a masina. Kimászol mögüle, aminek Pietro nem nagyon örül,  hisz mióta megjöttél szegényt nem hagyod békén.  Megálltál csípőre rakott kézzel és szerelmedre néztél, aki rád sem hedrített csak kényelmesen hátra dőlt a kanapé háttámlájának. 
– Pietro! – szólsz rá, mire megint csak hümmög.  Felsóhajtasz és a konyhába sétálsz.  Kitöltől magadnak egy pohár vizet, ami kortyolgatni kezdesz.  Utálod, hogy nem figyel rád.  De nem adod fel.  Kiittad a pohár tartalmát majd vissza sétáltál és elé álltál,  ő pedig felnézett rád.  Bele ültél az ölébe egyik lábod átrakva a másik oldalára. Magadhoz ölelted és fejedet megtámasztottad a mellkasától lejjebb lévő részen.  Pietro kék szemeivel lenézett rád, te pedig mintha egy kisgyerek lennél, aki éppen cukorkáért könyörög, néztél fel rá. 
– Foglalkoz velem. – mondtad angyali hangon, mire Pí elmosolyodott. Tényleg olyan voltál, mint egy kisgyerek. 
– Édes vagy.. – simított végig az arc éleden. –.. De tv-zni szeretnék. – mondta elvéve a kezét. 
– Sírni fogok!  – dobtad elé az utolsó lapod, mire ő szemöldökeit összevonva nézett le rád. 
– Ez zsarolás.  – mondta Pí, te pedig ördögien elmosolyodtál.  Nem szeretet téged sírni látni még akkor sem, amikor csak megjátszottad -mint az ilyen hasonló helyzeteknél- magad.  Inkább mindent megtett neked.
– Később is tudsz. – mondtad neki, mire a távirányítóért nyúlt és kikapcsolta a tv-t.  Letéve az eszközt olyan hirtelen dobot le a kanapéra és támaszkodott meg feletted, hogy már szibte szívinfarktust kaptál. 
– Mit szeretnél csinálni? – kérdezte te pedig jól tudtad, hogy mit.
– Foglalkoz velem ahogy szoktad. – mondtad neki, amire elmosolyodott.  Feljebb csúszott hozzád, nyomot egy rövid csókot az ajkadra majd oldalasan befeküdt melléd.  Pólódat feltűrve simogatni kezdte a hasan, lábaitokat összekulcsolta,  még másik kezével vagy a hajadat birizgálta vagy az arcodat simogatta. Közben puszilgatta a nyakad vagy az arcod,  közben a füledbe suttogva mesélt neked erről-arról.  Leginkább, hogy mik történtek vele vagy, hogy mennyire szeret. Imádtad az ilyen pillanatokat és ő is imádott téged ilyenkor nézni. 
– Néha tényleg olyan vagy, mint egy kisgyerek. – mondja, közben nyom egy puszit a füled alatti részhez. 
– Az baj?  – kérdezted oldalra billentve a fejed, hogy lásd az arcát. 
– Nem. Épp ezért is szeretlek.
– Én is szeretlek. – mondod majd egy hosszú csók után újra folytatja, amitt abba hagyott és még ő kényesztetett,  durúzsolt a füledbe lassan elnyomott az álom.  Pietro, pedig vissza kapcsolta a tv-t, de egy percre sem kelt fel tőled, sőt továbbra is simogatott téged.