-Apa! Apa!-kiabálta a kislány miközben az apja felé futott majd az ölébe ült.
-Tessék?-kérdezte vigyorogva Stark.
-Szerintem a keresztanyukám nem szereti a keresztapukámat.-bigyesztette le a száját.
-Ezt miből gondolod?-nézet rá kérdően.
-Hallottam az éjjel, hogy csúnyákat kiabál keresztanyu keresztapunak mikor sétáltam át hozzád.
-Nagyon szeretik egymást úgyhogy ezt kétlem. Majd utána járok kicsim rendben?-puszilta meg Katy homlokát.
-Rendben.-mosolyodot el a kislány majd kiszállva az apja öléből elfutott.

~
-Szia.-hallottam meg Tony hangját.
-Szia.-köszöntem mosolyogva.
-Luna kérdezhetek valamit?-somfordált közelebb hozzám.
-Öhm..persze.-néztem rá kérdően. Megéreztem egy hideg szellőt majd egy puszit a fejem búbján.
-Szia édesem.-karolta át Pietro a derekamat.
-Hello Maximoff. Jó, hogy itt vagy a kérdésem téged is érint. Úgy látom jól megvagytok.-mondta Tony.
-Mire akarsz célozni?-kérdeztem ingerültebben.
-Hát csak arra, hogy...-dőlt neki a konyhapultnak.-Minden rendben van köztetek?
-Igen.-válaszolt helyettem is Pietro. -Miért? Talán nem Luna? Rosszat csináltam? Mert ha igen akkor valahogy helyre hozom csak mond el, ho...
-Pietro!-szakítottam félbe. -Én nagyon szeretlek és szerintem is rendben van a kapcsolatunk. -fordultam szembe  férfival.
-Ne hazudj!-kiáltott Katy.
-Mi?-néztünk döbbenten rá.
-Te nem szereted keresztaput! Hallottam hogyan beszélsz vele.-kezdet el sírni majd elszaladt.
-Most meg mitörtént?-kérdezet ledöbbenve Pietro.
-Nem tudom.-néztem nyitott szájjal Katy hűlt helyére. -Meg keresed, hogy leüljünk beszélni? -fordultam Starkhoz aki bólintott majd elindult a lányáért. Megfogtam a reggeli kávémat a pultról majd be mentem a nappaliba és helyet foglaltam a kanapén. Kis idő múlva Pietro is mellettem termett. Némán néztünk magunk elé. Ledöbbentett az előbbi esemény. Mégis, hogy értette, hogy nem szeretem Pietrot. Még az életemnél is fontosabb számára. Nem veszekedtem egyszer se vele. Néha össze kaptunk ami olyan 5 percig tartott, de akkor sem ordibáltunk egymással.
-Rossz keresztszülők vagyunk. Akkor rossz sima szülők is lennénk?-törte meg Pietro a csendet.
-Szerintem tökéletes keresztapa vagy és tökéletes apa lennél. Mint hallottad én rám haragszik.-hajtottam le a fejem.
-Hé.-nyúlt az állam alá arra késztetve, hogy a szemébe nézzek.-Jó keresztanya vagy és a legjobb anya lennél aki szexi még nagy pocakkal is. Hidd el tudom. -csókolt meg mire én eltoltam magamtól.
-Most ez a "hidd el tudom,, arra szólt, hogy dagadt vagyok?
-Nem! Nem vagy az! Pontosan kiváló alakod van.-csókolt meg mégegyszer. Hosszasan csókolóztunk és elmélyültünk. Csak ő és én voltunk.
-Ejnye gerle pár. Kiskorú a láthatáron.-szólalt meg Tony hirtelen. Összerezzentem és elváltam Pietro ajkaitól. Tonyék leültek velünk szembe. Katy nem nézett ránk csak a földet pásztázta.
-Szóval Katy. Miért mondtad azt, hogy Luna nem szeret engem?- kérdezte Pí olyan kedvesen ahogy csak tudta.
-Hallottam.
-Mit hallottál?-csatlakoztam be a beszélgetésbe.
-Hogy hogyan beszélsz keresztapuval.-még mindig a földet nézte.
-Soha nem beszéltem vele csúnyán.
-De! Az este mikor mentem apához hallottam, hogyan ordítoztok majd csúnyán beszéltél. Azt mondtad.: Azt a kurva élet!-kiáltott fel Katy én pedig kiköptem a kávémat.
-Hé! Katy Stark te nem beszélhetsz így.-förmedt rá Tony. Nekem egyből leesett és szerintem Pínek is mert tehetetlenséggel az arcán, kikerekedet szemmel nézet engem vagy a kislányt.
-Öhm...kicsim.-néztem Katyre aki rám kapta a tekintetét. Hogy mondjam el egy 5 éves gyereknek mi is történt. Hé Katy keresztapád annyira jó az ágyban, hogy néha elhagyta a számat egypár csúnya szó! Na nem! -Tudod mi....-néztem segélykérően Pietrora.
-Játszottunk.-vágta rá a szerelmem.
-Mit játszotattok?-kérdezett vissza Katy.
-Hát...öhm..felnőt játékot.-nyögtem ki nagy nehezen. Az arcomról szinte éget a bőr. Levegőt is alig bírtam venni.
-Te jó isten!-kapot a fejéhez Tony.
-De akkor miért beszéltél úgy?-nézet rám újra Katy.
-Mert...az is a... a játék része volt.-azt hittem ott ájulok el.
-Akkor szeretitek egymás?-kérdezett újra csillogó szemekkel.
-Igen.-vágtuk rá Pível egyszere. Katy oda jött hozzánk majd megölelt minket.
-Bocsánat miért rosszul viselkedtem.-távolodott el tőlünk.-Megyek játszok gyerek játékot.-azzal elszaladt.
-Komolyan?-nézett ránk Stark egy csöppet mérgesen.
-Most mi van?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Felnőt játék, mi? Legközelebb hangszigeteljétek a szobát különben én fogom kikérni a válópert nektek egy idő után. -viharzott ki a helységből.
-Hát ez kínos volt.-dőltem hátra.
-Az biztos.-sóhajtott fel Pietro.- De ugye tudtad, hogy én nagyon szeretek veled felnőt játékot játszani.-mosolygot rám.
-Azt meghiszem.-csókoltam meg.
-Nekem is megtanítjátok a felnőt játékot?-ugrott elénk Katy. Hirtelen szétváltunk.
-Pietro!-néztem rá segélykérően és kétségbeesetten.
-Luna.-pillantott rám ugyan úgy vissza. Ennyi! Csapdába estünk! Hogy az a rohadt hangszigetelő nem jutott az eszünkbe!

Hát igen😂 Kisgyerekekkel vigyázzunk. Az ötletet a (Rossz anyák karácsonya) című filmből szedtem.😅 Rövid lett, de benne a lényeg.-😁