Most nem tudtam nevet kitalálni, így vagy a tiéd ~(T/N)~ vagy amit szeretnél. ☺️

Az eső lassan kezdett el cseperegni amint a kocsimhoz sétáltam. Eléggé messze parkoltam, de rá érek. A távolban rendőrkocsi sziréna hallatszott, körülbelül öt percig majd el hallgatott. Vállat rántva fordultam be az egyik sikártorba. Egyáltalán nem féltem hisz nem volt sötét csak borús volt az ég. Fülhallgatómmal kizártam a külvilágot, főleg mikor a kedvenc számom következett. Zene ritmusára sétáltam és egy-két mondatnál elmosolyodtam. Egy kisebb zaj is keletkezet a zene alatt, de inkább morojlásnak hangzott. Egy kavics találta el a lábam amire össze vont szemöldökkel figyeltem, még egy el nem találta a könyököm. Hátra fordultam és ami ott várt látvány...
Szacskó kupac és egy nagy kuka között ült egy piros, fekete, véres, ruhás, maskarás ember egy láb híján, szó szerint. A jobb lába hiányzik, de úgy látszik ez őt nem zavarja. A fülhallgatót kiveszem, így vissza térve a valóságba..vagy nem?

-Te lány, nem akarsz segíteni?-kérdezi a maszk alatt. Hangja olyan vidám és humor teli hangstílusú, amit ilyen helyzetekben nem veszi hasznát.

-Ballábbal keltünk?-nevettem. Nem is értem miért hisz nincs meg az egyik lába! Olyan ismerős, mintha láttam volna már valahol. Le nézett a lábára majd vissza rám, vagyis gondolom rám , mert az a hülye maszk megzavarít.

-Ha, ha ez nagyon vicces. Segítesz vagy nem?-kérdezte keresztbe font karral.

-Nem ismerlek és amúgy is jobb dolgom van. De azért ez elég menő.-mutattam végig rajta. Rá mosolyogtam majd megfordultam, de tovább nem jutottam.

-Ne, várj! -sóhajtott.-Te vagy az egyetlen ember aki nem sikítva rohant el tőlem. Segíts kérlek! Meghálálom! Sokan mondják jó vagyok az ágyba, ha vissza nő a lábam akkor..

-Állj!-fordultam felé.-Ilyet ne...csak ne.

-Oké!-emelte fel a kezét.-Oké, de akkor segíts.
Tétovázva mégis oda mentem és leguggoltam mellé.

-Kapaszkodj.-mondtam majd át karolta a vállam, így társasággal indultam meg a kocsim felé. Kicsit sem bámultak meg minket..áhh..dehogy..szerintem aki meglátott minket,mind a rendőröket hívta.

-Tudod, van egy taxis barátom és..

-Pofa be.-szakítottam félbe. Az oka amiért ilyen ideges vagyok az az, hogy most esnek le a dolgok, hogy mi történt, hogy egy horror filmből szabadult ember ül mellettem, és ha jobban megnézzem egy csomó fegyverrel, na meg ne is beszéljünk a "szamuráj" kardokról a hátán.

-Ez csúnya volt.- tettete a szomorúságát.

-Nem kéne kórházba menned? Hisz hiányzik az egyik lábad.-mondtam megszorítva a kormányt.

-Nem. Pár óra, egy kis alvás és jobb lesz, mint a régi.-mondta vidáman. Majd megtámasztotta az ablakon a fejét, így engem nézve vagyis gondolom engem. Rá néztem majd vissza a köves útra, hátha abba hagyja a bámulást. Megint rá néztem, utána elkaptam a tekintettem végül mikor újra rá néztem, mérgemben megszólaltam.

-Mi van?!

-Mondták már, hogy fura a fejed mikor vezetsz?-kérdezte elmélyített hangon.

-Azt akarod, hogy kidobjalak a kocsiból?-kérdeztem mérgesen. Választ nem kapva vezettem tovább.

-Ahhhj!-vettete hátra a fejét egy kis idő után.

-Most mi bajod?-kérdeztem össze vont szemöldökkel.

-Arra menj!-ült fel rendesen hirtelen és majdnem orrba vágott ahogy mutatta az utat. Ijedtségemben egy ívelt kanyart vettembe, úgy hogy kis híján múlott, hogy belénk jöjjön az egyik fekete kocsis.

-Jézusom! Mi lenne ha még most szólnál, hogy merre menjek, nem pedig az utolsó pillanatban?!-kiabáltam rá.

-Dopindert nem zavarja.-gondolkozik el.

-Ki az a Dopinder?-kérdezek rá.

-A taxis haverom..arra!-kiabálta én pedig, úgy vezettem, mint egy örült. -..haláli a csávó!-nevetett. A szívem ezerrel vert ettől az adrenalinnal megtöltő vezetéstől.

-Mit mondtam az imént?!-kérdeztem kicsit megütve a kormányt, mintha ő tehetne az egészről.

-Hogy milyen cuki halaid vannak?-mondta vékonyított hangon.

-Mi?-nézek rá értetlenül.-Ki beszélt itt halakról? Nincs is halam.

-Akkor kutya párti vagy.

-Nem én..

-Macska párti?

-Én..-félbe szakított, meglepődését túl játszva, ahogyan élesen szívta be a levegőt, és szívinfarktusra jellemző hangon a szívéhez kapta a kezét.

-Utálod az állatokat!-mondta nagyon mély hangon.

-Ha megengednéd akkor végig mondanám. Amúgy nyúl párti vagyok.-ráztam meg a fejem.

-Oda!-kiáltott és egy rozoga kis ház felé mutatott. Oda parkoltam majd leállítottam a kocsit. -Segítesz?
Megforgattam a szemem majd kiszálltam és át sétáltam az anyós ülés oldalához és kisegítettem a kocsiból. Oda érve az ajtó elé kopogni kezdet.

-Al?!-kopogot utána szinte betörte az ajtót. -Meg jöttünk!-kiáltotta vidáman.

-Mi az, hogy jöttünk?-kérdezte egy nő leülve a kanapéra.

-Jött az egyik barátom!-mondta vidáman majd a kanapéhoz segítettem.

-Nem vagyok a barátod, amúgy üdv!-mondtam a hölgynek.

-Melyik utca sarokról kapartad össze ezzel a pofával?-kérdezte Al. Be kell valljam nem valami kedves.

-Ne törődj vele csak egy öreg, vak nő.-legyintet a maszkos.

-De azért hallok.-mondta a nő.

-Értem. Na én örültem szóval...viszlát. -indultam volna ki ha valaki a kezemnél fogva vissza nem húz.

-Várj!-mondta én pedig rá néztem. -Az én nevem Wade vagy Deadpool amelyik jobban tetszik.-mondta vékony hangon. -A te neved?-kérdezte ezúttal mélyhangon.

-(T/N).-mosolyogtam majd kiléptem az ajtón.

~Két hét múlva~

Unalmas a mai nap, mint a többi is. Wadedel nem találkoztam mióta segítettem neki, viszont nem biztos mivel az arcát nem látam a maszk miatt, így ki tudja, hogyan néz ki és hányszor ment már el mellettem az utcán? Múlt héten kaptam egy papírt amire az volt írva, hogy a mai napon menjek a papíron látható utcára ahol várni fog valaki és volt rajta egy unikornis.  Ki tudja mi lesz, így beválaltam. Jelenleg oda tartok.
Az utca ki van halva egyedül egy taxis állt ott. Miután a taxihoz értem, tovább nem tudtam menni mert egy férfi ugrott elém.

-Maga kapta a cetlit?-kérdezte akcentussal.

-Igen.-válaszoltam.

-Jöjjön! Mr.Pool várja önt.-nyitotta ki nekem az ajtót. Vállat rántva beültem majd elindultunk. Hosszú kínzó percek voltak. Folyamatosan beszélt szerelemről meg vérszomjuságáról, én pedig alig vártam, hogy oda érjünk. -Meg jöttünk!-mondta vidáman, én pedig szó nélkül rontottam ki a kocsiból. Wade állt ott az egyenruhájában majd lassan felém sétált.

-Te írtad a papírt?-kérdeztem amint ide ért.

-Igen. Unikornist is rajzoltam rá.-mondta vidáman.

-Miért?-kérdeztem ő pedig csak vállat rántott.

-Sétáljunk.-biccentett a fejével.

~1 hónap elteltével~

Mióta megkaptam tőle a cetlit és legelsőnek találkoztam vele azóta találkozunk. Nagyon megkedveltem viszont most már idegesítő és kellemetlen az a maszk.
Csendben sétálunk egymás mellett és bizonytalan vagyok, hogy beszéljek róla. Hirtelen megálltam és ő egyből felém fordult.

-Látni akarom.-mentem hozzá közel. Rá raktam a kezem az arcára amit a maszk borított, de ő elhúzódott.

-Nem szép látvány.-mondta, de én közelebb mentem hozzá.

-Wade!-kérleltem, de ő hátrált.

-Rossz ötlet.-mondta, de én levettem a az arcát takaró anyagot. Végig néztem az arcát, ami valjuk be tényleg nem szép látvány, de én, így is elfogadom. -Most elszaladsz? -kérdezte, de ahelyett, hogy válaszoltam volna megcsókoltam.

-Nem.-mondtam mikor elváltam tőle. Nevetve megemelt majd megforgatott és megcsókolt.