Nagy mosollyal a számon léptem be a lakásba. Ma van Chris szülinapja ezért meglepetés bulit szervezzek a szüleivel. Egy és fél éve, hogy együtt vagyunk és nagyon jól működik a kapcsolatunk. Imádom a gyerekeit, annyira aranyosak. Ők is itt lesznek Chris volt feleségével együtt aki nem más, mint Elsa Pataky. Hát igen nem nagyon örülök ennek, de a nő nem hajlandó egy tapodtat sem lépni a gyerekei mellől. Akkor sem ha volt férjénél kell lenni-e. 
Itthon már várt engem Mrs.Hemswort és Mr. Hemswort. Nagyon kedvesek most találkozok velük harmadjára. Azt mondták segítenek megszervezni az egész partyt. A vendégek meghívva, kaják megrendelve, szülinapi ajándék megvéve, különösebben minden kész van csak dekorálni kell. A házunk elég nagy vagyis jobban mondva a házam, így mindenki elfog férni.
-Üdv Mrs.Hemswort! Mr.Hemswort! -köszöntem széles mosollyal az éppen asztalnál üldögélő szülőknek.
-Szia Lara!-köszönt vidáman Leonie.
-Minden készen áll az estére. Vendégek fél 7-re, Chris 7-re. Most pedig megyek és dekorálok. -pakoltam kifelé a táskámból.
-Jövök segíteni.-állt fel Mrs.Hemswort.
-Nem muszáj. Egyedül is megoldom.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Jaj drágám ne ellenkez. Segítek és kész.-viszonozta ő is a mosolyt. Nem telt talán 2 és fél óra hosszába még kidekoráltunk mindent. Az étel megérkezett melyet már készenlétbe is helyeztem a vendégek pedig gyűltek folyamatosan.
-Figyelem! Most parkolt le!-kiáltottam a már-már össze gyűlt meghívottaknak. A villanyokat leoltottunk és csak gubbasztva vártunk Chrisre.
-Melepetés!-kiabáltunk amint be jött a lakásba. Indultam volna egy forró üdvözlő csókért hozzá ám valaki más megelőzött. Elsa szaladt oda hozzá és megölelte nagy hévvel. A kicsik is oda rohantak hozzájuk és úgy néztek ki, mintha még mindig egy család lennének. Ajkaimat alig feltűnően szomorúra biggyesztettem. Amint elmentek Christől én is oda rohantam hozzá és forró üdvözlő csókunk végre elcsattant. Kellemesen telt az egész este még el nem jött az idő, hogy együnk. Hozzá is fogtunk az egész asztalnál kisebb hangzavar hallatszódot.
-Mit terveztek a jövőre?-kérdezet mindkett Leonie aki velünk szemben ült Craiggel az oldalán.
-Öhm.. hát még..
-Házasságot?-kezdet volna bele Chris, de Leonie bele vágott a szavába.
-Mi még..
-Várj ne is folytasd. Tudom már. Házasság aztán egy közös csöppség igaz? -szakított félbe engem is Mrs.Hemswort. Ez téma nekem nagyon is kényes mert nem lehet gyerekem, de erről csak Chris tud és borzasztóan rossz érzés. A méhem túl hátrahajló ezért nehezebben áll elő a terhesség. Hiába még nekem nagyon nehezen sem. Régen lehet ez volt a gond vagy már nem is tudom. Az ex-pasimmal akartam gyereket minden vágyam egy kisgyerek volt. Ám nem sikerült és számtalanszor próbálkoztunk és az orvost is be jártunk. Ő erre tippelt. Szerintem teljesen máshúzódik a háttérbe hisz nincsenek havi bajaim. Orvoshoz nem akarok menni. Nem akarom más szájából is hallani, hogy nem lehet gyerekem. Elég fájdalmas már gondolatomban is.
Chris is megfeszült mellettem mire én próbáltam nem el sírni magam.
-Ohh az milyen aranyos lenne. Igaz vannak unokák, de nem tudok velük betelni. Majd figyeld meg Lara. Nagyon fogsz örülni az elsőnek majd már be sem tudsz velük telni. A kacagásukkal és ahogy gügyögnek baba nyelven. Vagy mikor csak a kerek pocakodban fog gubbasztani és néha-néha megrugni.-tettem le az evőeszközöket és fájdalmas arc kifejezéssel hallgattam. Ezt viszont az asztalnál lévő többi személy is észrevette így rám terelődött minden szempár. Csend volt csak is Mrs.Hemswort hangja hallattszódot.-Amikor megtanul mászni és első lépéseit is megteszi az valami csodálatos.-kikerekedet szemekkel hallgattam. -Majd az első értelmes szavai is. És ahogy majd mindig a nyakadon fog lógni, hajnalok hajnalán fel kelt téged. Nehéz az anyaság, de csodálatos is. -fejezte be én pedig eddig bírtam. Megtöröltem a számat majd felálltam az asztaltól.
-Lara!-hallottam meg Christ, de én csak  kisiettem a kertbe nem foglalkozva a síri csendben lévő vendégekkel. A hűvös levegő megcsapta az arcomat és egyre hidegebben is ért. Nem csodálkoztam hisz az arcom sós könnyektől volt nedves. Halk léptek csendültek fel a hátam mögött majd kezeket éreztem a vállamon amik le vándoroltak a derekamra és szembe fordítottak az illetővel. Chris nézett rám szomorúan. Homályosan láttam a könnyel teli szememmel.
-Istenem.-karoltam át a nyakát és kezdtem el zokogni a mellkasába. Nem tehetem szomorúvá hisz ez az ő napja, legyen hát mindenkinél jobb kedve. -Sajnálom-húzodtam el a mellkasától.-Nem akarom tönkre tenni a szülinapod.-törölgettem meg az arcom.
-Én... nem tudok semmit mondani. Valahogy nem...
-Chris semmi baj.-csókoltam meg. -Menjünk vissza.
-Öhm Lara.
-Igen.-fordultam szembe vele.
-Elmondtam nekik.-hajtotta le a fejét, mint aki ezzel hatalmas hibát követett el volna.
-Nem baj. Gyere.-ragadtam meg a kezét majd elindultunk be. Az összes szempár ránk szegeződött ahogy beértünk és szinte a néma csend sértette a fülem.
-Lara én nem tudtam, úgy sajnálom!-szólalt meg végül Mrs.Hemswort.
-Nem probléma, de ha lehet hanyagoljuk a témát.-mosolyogtam rájuk, úgy ahogy csak tudtam. Vissza ültünk az asztalhoz és tovább kajáltunk. Senki nem hozott fel semmilyen gyerek témát amiért borzasztóan hálás voltam.
Már mindenki tért haza mikor is Chris ikrei úgy döntöttek itt alszanak. Nem voltam ellen hisz volt már ilyen mikor itt aludtak. Nem hinne az ember a szemének annyira telik az idő hisz már négy évesek. Még én fürödtem addig Chris vigyázót rájuk majd ő is elment fürödni.
-Lara!-kiáltott Sasha.
-Tessék?- rohantam oda hozzá.
-Éhes vagyok. -mondta csillogó szemekkel. El mosolyodtam rajta.
-Rendben melegítek neked kaját. Tristan te nem vagy éhes?-kiabáltam a másik kicsinek.
-Nekem forrócsoki kell.-jelent meg előttem. Halkan felkuncogtam.
-Rendben gyertek.
Megcsináltam Sashanak az ennivalót majd Tristannak a forrócsokit. Amint Sasha elfogyasztotta az ételt-ami elég gyorsan ment-neki is csináltam forrócsokit és a nappaliba mentünk. Beleültek az ölembe és úgy tv-ztünk. Végül már üresen álltak a bögrék az asztalon. Ölemben két szuszogó csöppség járhatta a mese világot.  Szinte már félálomban voltam még sem tudtam nyitva tartani a szemem. Fejemet a kanapé háttámláján döntöttem hanyatt. Nem sokkal később édes puszik lepték el a nyakamat. Felkuncogtam halkan majd egyik kezemmel hátra nyúltam és Chris arcát kezdtem el simogatni.
-Fel viszem őket a szobájukba.-sutogta és már Sashat vette is ki az ölemből.
Nem tudom lehet elaludtam, de arra eszméltem fel, hogy két erős kar felemel engem. Szerelmem cipelt fel a hálószobánkba majd ledöntött az ágyon. Ujabb puszikkal hintette be a nyakam majd megcsókolt.
-Tudod.. gondolkodtam és ha gondolod örökbe fogadhatunk egy kisgyereket. -nyögte ki mire én döbbenten néztem rá.
-Nem jó ötlet.
-Miért?
-Idővel megtudja, hogy nem vagyunk az igazi szülei és miért eltitkoltuk elhagyna minket plusz nem hasonlítana ránk amit szóvá tehetnek az emberek. Már első perctől benne lenne a hírlapokba és..és akár mennyire is vágynak azok a gyerekek is szerető családra tudod az igazi gyermek akit saját magam szülök meg teljesen más. Hidd el megbirkóztam a tudattal, hogy nekem nem lehet gyerekem és ez téged ne bántson. -pusziltam meg az arcát.
-Lara.-hallottam meg az ikrek hangját az ajtóból. Christ egyből le löktem magamról és minden figyelmemet a két kis csöppségre szenteltem.
-Tessék?
-Aludhatunk veletek?-kérdezte Sasha.
-Persze. -mosolyogtam rá. Elhelyezkedtünk az ágyon. Gyerekek középen mi pedig két oldalt. Hogyha már nem is lehet gyerekem ezeket a perceket mindenképpen kiélvezem. Mintha egy kicsi család lennénk. Ez az egész helyzet elfeledteti velem egy pillanatra a gondomat és csak ők vannak nekem. Persze az idősebbik gyerekét is szeretem Chrisnek, de ő inkább anyás ezért nincs sokszor nálunk. Az egészben a legjobban az bánt, hogy az én szomorúságom a szerelmemre is át hárul. Én ezt nem akarom ezért is szedem össze minden erőmet és saját gyerek nélkül is megpróbálok boldog lenni.