-Aztán okosan hugi! Emlékszel mikor ezt mondtam legutoljára neked és mi lett belőle?
-Igen. Felgyújtottam a konyhát.-törtem ki nagy nevetésben.
-Hát most ne csinálj semmi hozzá hasonlót.-kezdet el nevetni ő is a vonal túlsó felén. Én pedig kuncogtam még egy sort.
-Megérkeztem. Vigyázz magadra. Szeretlek.
-Te is hugi. Én is. Szia.
-Szia.-nyomtam ki a telefont majd bementem a legjobb barátom lakásába. Le dobtam a cipőm, kabátomat felakasztottam a fogasra majd nagy mosollyal a számon kezdtem Chris után keresgélni.
-Hahó! Chris?!-semmi válasz. Tuti itthon van akkor nem lenne nyitva az ajtó. Beljebb sétáltam a nappaliba. Ott ült a kanapén és a tv sötét képernyőjét nézte könnyes arccal. Ahogy végig néztem rajta kicsit megijedtem tőle. -Chris?-sétáltam tisztes távolságból elé. Semmi reakciója nem volt csak nézett egy pontra tovább. -Chris ne csináld ezt velem. Megijesztesz.-mondtam remegő hangon. Semmit nem reagált, mintha egy horror filmbe lennék.-Chris?-miután kiejtettem a nevét iszonyat lassan emelte fel a fejét és nézet rám. Még, hogy honnan merítik a horror filmhez az ötleteket.... Nézett engem kisírt szemekkel, nem szólalt meg csak bámulta az én tekintettem. Most már tényleg félek. -Mi történt?-kérdeztem. A hangom jobban megremegett, mint az elébb. Fejét ugyan olyan lassúsággal fordította vissza maga elé tekintetével együtt. Na itt volt elég.
-Chris a kurva életbe!-csaptam rá az asztalra.-Mi franc történt! Rohadtul megijesztesz! -semmi reakció. Nem tudtam elképzelni mi baja a legjobb barátomnak. Mint aki nem is ezen a földön járna. Járkáltam fel-alá már az idegességtől be könnyeztem nem bírtam.
-Csak szólalj már meg az istenit! Mi rohadt franc bajod van! Enged már, hogy segítsek! -kiabáltam rá. Rezzenéstelenül ült tovább. Hangosan fel morogtam majd beleütöttem ökölel a tükörbe ami a szekrény ajtajába van beszerelve. Pár szilánk bele állt a kezembe és meg is vágtam magam rendesen, de ezzel nem foglalkoztam. Tovább járkáltam el-vissza az idegességtől szememből néhány könnycsepp lefolyt az arcomon. Mikor megfordultam egy mellkasba ütköztem és majdnem hátra is estem volna hanem fogja meg a karomat Chris. Nem szólalt meg csak az öklömet tanulmányozta. Kikaptam a kezemet az övéből és fújtatva mentem a konyhába. Kitöltöttem magamnak egy kis vizet majd kortyolgatni kezdtem. Muszáj megnyugodnom. Végül a kisbarátocskám is be fáradt a konyhába. Neki támaszkodót a konyhapultnak és a padlót kezdte bámulni.
-Meghalt.-szólalt meg hirtelen.
-Ki?-szólaltam meg halkan.
-Anya.-mondta majd lefolyt egy könnycsepp az arcán. Oda sétáltam hozzá és kezeim közzé fogtam az arcát. Letöröltem a könnycseppet majd szorosan át öleltem.
-Sajnálom!-bújtam a mellkasába. Istenem, hogy nem tudtam én erről? Biztos már benne van a hírekbe. Ahj szegény nő pedig nagyon aranyos volt. A pillanatot a csengő zavarta meg.
-Kinyitom.-húzodtam el Christől majd mentem a bejárati ajtóhoz. Kinyitottam és egy kisírt szemű lány állt előttem.
-Szia Carly.-köszöntem a lánynak majd arrébb húzódtam és be jött a lakásba.
-Szia.-ölelt magához szorosan. -Hogy van? -nézett a konyha irányában ahol szobrozott a testvére.
-Nem túl jól.-sóhajtottam.-Részvétem.-hajtottam le a fejem.
-Köszönöm.-sutogta majd öcse felé vette az irányt. Egyikük se szólalt meg csak nézték egymást majd néhány könnycseppet hullajtottak és megölelték egymást. Annyira jó dolog ha van egy testvéred vagy barátod és tudod, hogy melletted van a nehéz időkben is. Közelebb sétáltam majd az ajtófélfának dőltem és úgy néztem a két testvért. Magam elött összefontam a kezem ezzel súrolva az öklömet amire hangosan felszisszentem. Mindketten rám kapták a fejüket majd közelebb jöttek hozzám.
-Mi történt?-kérdezte Carly és tanulmányozni kezdte a kezem.
-Semmi komoly, de jövök nektek egy tükörrel.-húztam el a kezem.
-Még szerencse, hogy tudom ilyenkor mit kell csinálni. Menjetek be a nappaliba azonnal megyek és lekezelem a sebet.-mondta majd elviharzott. Besétáltam a nappaliba és levágódtam a kanapéra. Chris jött utánam és leült mellém.
-Ez az én hibám.-vette az ölébe a kezem.
-Nem! Ez az enyém amiért ilyen idióta vagyok.
Lassan a szájához emelte az öklömet és lágy puszit nyomot rá mire halkan felszisszentem. Carly vissza jött aztán lekezelte a sebemet és bekötötte.
Később viszont már indult is haza.
-Vigyázzatok magatokra. És Laura majd menj el egy szakemberhez a kezeddel! Szia öcsi!-ölelte meg testvérét majd távozott. Chris becsukta a bejárati ajtót és felém fordult.
-Itt maradsz velem?-kérdezte halkan.
-Igen. Csinálok teát addig menj foglald el magad.-mosolyogtam rá halványan.
Tíz perc múlva két bögre teával léptem be a nappaliba. Chris a tv-t nézte én pedig leültem mellé. Kezébe nyomtam az innivalót majd koncentráltam az adásra.
Később a teás bögrék üresen hevertek az asztalon. Próbáltam jó kedvre deríteni a barátom ami sikerült is úgy ahogy.
-..aztán nyakon öntötte a csávót.-mondtam nevetve.
-Azért mert hozzád szólt?-nevetett ő is.
-Igen. Ezért a barátnője bepipult és bosszút állt rajta.
-De azért előtte mindenképpen felkellett neki forgatni a kávézót?-kérdezte mosolyogva.
-Ne tudd meg, hogy! Át rántotta szegény kiszolgáló gyereket a pulton.-nevettük el magunkat. Végül megnyugodtunk én pedig elhelyezkedtem a kanapén. Chris lefeküdt fejét pedig a hasamra fektette. Elkezdtem a haját simogatni.
-Köszönöm, hogy jó kedvet csináltál.-morogta. Én elmosolyodtam rajta. Pár perc után egyenletesé és lassuvá vállt a lélegzése ami azt jelentette elaludt. Tovább simogattam a haját majd elgondolkoztam. Ha bármi történik mindig mellette leszek és egítek neki ezt megigérem!