Lehet, hogy rövid lett egy picit. 😅

A műhelyben teljes a káosz. Össze kéne pakolnom már egyszer az életben. A telefonom elkezdett csörögni, csak tudnám, hogy hol van. Mentem a hang irányába és meg is találtam az egyik szekrényen.
-Elena Blake! Miben segíthetek?
-Richard Becker vagyok! A megrendelésről érdeklődnék. -mondta én meg keresni kezdtem a kis füzetem. Az ajtó felé fordulva a szívinfarktus kerülgetett. Két férfi állt ott. Ha jól látom Steve és Bucky. Jézus! Hősök itt a műhelyemben. Teljesen ki ment a fejemből az, hogy telefonálok.
-Itt van?-kérdezte a telefon túl oldaláról.
-Igen, igen. Várjon egy pillanatot.-mondtam és meg láttam az egyik asztalon a füzetem. -Rothewald Lánc szerelő nittelő szerszám, egy darab igaz?-olvastam fel a füzetemből.
-Igen.
-Már el küldtem, még ma ki szállítják.
-Köszönöm.
-Én is! Viszlát!-tettem le a telefont. Remegve fordultam az ajtó felé.
-Üdv.-mosolyogtam. A két férfi beljebb sétált és alaposan szét néztek.
-Üdv. Steve Rogers vagyok ő pedig..
-Bucky. Tudom kik maguk ne fáradjunk ezzel. Elena Blake vagyok!-ráztam kezet Stevevel, de Bucky nem viszonozta. -Szóval..-húztam vissza a kezem.-Miben segíthetek?
-Rá férne a morotunkra egy kis javítás. Megoldható?-kérdezte Steve.
-Persze. Esetleg láthatnám?-kérdeztem. Baromira zavart, hogy Bucky egy szót sem szól.
A fiúk el mentek a majd mind a két motort le támasztották a műhely közepén. Mind a kettőt át néztem és alaposan megvizsgáltam.
-Nincs nagy probléma, hamar kész leszek mind kettővel. -álltam fel mosolyogva.
-Rendben. Köszönjük. Ezen a számon el tudd minket érni. -nyújtotta át Steve a kis papírt ami a kezében pihent.
-Rendben. Viszlát.-mondtam mikor már mentek el.
Nagyon idegesített, hogy nem szólt semmit mellette Buck. De amúgy iszonyúan helyes.
Harmadik napja, hogy csinálom a motorjukat, szinte megállás nélkül. Kicsit többet csináltam, mint ami baja volt. Elő kerestem azt a számot amit Steve adott és tárcsázni kezdtem.
-Hallo?
-Üdv. Elena Blake vagyok. A motorok készen még az egyiken bütyködöm és utána el vihetik.
-Ez remek hír! Viszont én nem tudok érte menni. Bucky aki velem volt a sajátjáért érte megy én meg majd be ugrom az enyémért ha ez nem probléma.
-Nem.
-Rendben. Viszlát.
És ki nyomtam. Bucky fog ide jönni. Jézusom! Jól nézek ki? Miért jár ilyen a fejemben?
Úgy egy óra múlva Bucky meg is érkezett.
-Hello.-köszöntem ő csak bólintott. -Készen vannak. Kicsit több mindent csináltam, mint kellett volna.
-Mennyi lesz?-kérdezte elő véve a pénzt.
-Tegye el. Örömmel csináltam. -mosolyogtam.
-Ingyen nem csinálhatta meg.
-Hát nem mindenkinek csinálom meg ingyen, úgy hogy kérem fogadja el.
-Rendben. Akkor egy köre menjünk el.
-Tessék? -csak az én fejemben hallatszik piszkos dolognak.
-Menjünk egy kört motorral.
-Ja! Ja, persze. -vörösödtem el.-Azonnal jövök. -mondtam és el szaladtam a motorom ért.
Az egész délutánt vele töltötöttem. Sokkal beszédesebb lett és sokszor megnevetetett. A nap végén el mentünk egy gyors étterembe majd haza kísért. Otthon egy cetli várt, hogy Steve majd vissza jön mert nem voltam itt.
-Köszönöm a délutánt. Jó volt. -mondtam mosolyogva.
-Majd megismételhetnénk.-mosolygot ő is.
-Szerintem is.
Bucky nyomott az arcomra egy puszit majd elindult a motorjához.
-Szia Elena! -intett mosolyogva.
-Szia Buck!-mosolyogtam full vörösen.