így hát két nap múlva reggel mária elmondta józsefnek, hogy terhes.

józsef kételkedett, de tudta; az úrban nem szabad kételkedni.

aznap este jó kis házibulit rittyentett össze mária. volt kaja, pia, fű, és minden, amit egy ókori ember kívánhat.

így hát józsef jól betépett, és aznap éjjel hallucinációk közben megjelent neki gabriel.

jól befosott szerencsétlen, de amikor gabriel megszólalt, minden ijedtsége, félelme szertefoszlott.

az úr valóban csodálatos.

— József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban. Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” — józsef vörös szeme könnyekkel telt meg. mária nem hazudott neki! — „Íme a szűz méhében fogan és fiút szül,
és Emmanuelnek fogják hívni. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.”

gabriel alig tudta visszafogni könnyeit. kirohant a szobából, feldöntve egy virágcserepet, majd máriára zuhant, aki hallgatózott.

— baszki gabriel, arról nem volt szó, hogy te nevezed el a gyereket

— mária, isten angyala is így cselekedett volna.

— de baszki mi van ha lány lesz ?

gabriel elgondolkodott. ez eddig valahogy nem jutott az eszébe.

— és, ha ikrek? mi a rákot fogok csinálni?

gabriel megszólalt.

— nyugodj meg mária. legalább az a józsef elhitte, hogy nem csaltad meg.

mária bólintott, majd átölelte isten angyalát.

— szeretlek, gabriel.

— szeretlek, mária.

majd a harminc fokos éjszakában, a részegek és terhes lányok között megcsókolták egymást.