Már négy napja úton vagyok-ki Nagy Britanniából. Szüleimnek írtam egy üzenetet, tudattam velük, hogy jól vagyok, ne keressenek. Elértem a tengerpartot, ami Franciaországba. Még hosszú út áll előttem. Hosszú szőke hajamat vállig érőre vágtam. Felültem a seprűmre, és kerestem egy hajót, ami elvisz a francia partokig. Nevemet is elvàltoztattam: Leour Delacour vagyok, amiben Fleour segített, nagynéném, Victoire anyja.

Másnapra megérkeztünk. Rögtön a Beauxbatson felé vettem az irányt.
Sikeresen beiratkoztam az álnevem segítségével, és rögtön bekerültem az Illyris házba, ami olyan, mint a roxfortban a Mardekár. A Beuxbatsonsban is négy ház van, a
- Pabonté, a jelképállata a páva, színei a kék és a sárga, a türelmesek és kedvesek háza.
- Puissanto, medve, igazságosak háza.
- Estrita, ló, magabiztosak hàza.
- Illyris, macska, dicsőségre vágyók háza.
Madame Maximnak, aki már nagyon öreg volt, mindent elmondhattam. Fleour szerint benne meg lehet bízni, és én hittem neki. Madam Maxime segített beilleszkedni. Lett két barátom is: Odil és Laurence. Ők ketten ikrek, és mindig számíthatok rájuk. Ők is Illyrisesek, aminek külön örülök.

Ma már a második. Rövid, de csak ennyit tudtam kihozni magamból. Ennek viszont előnyei is vannak: nem kell órákon keresztül unalmas részeket olvasni. Ui.: könyvajánlót kaptok majd, a többi könyvemnek!
Puszi, love, xoxo, bye:
   Anna