Aida futott. Azokat akik elhaladtak mellette kishíján fellökte, de ez nem állította meg. Nem kért bocsánatot senkitől sem. Az agya egészen máson zakatolt.

- Loki egy bunkó! Hogy mondhatott ilyet? -zárta be szobája ajtaját.

Kiszaladt az erkélyre, és a korlátnak támaszkodott. Mély levegőket vett, hogy megnyugodjon. Mikor ez sikerült visszament és leült az ágyára. Levette a báliruhát, így csak az a fehérnemű volt rajta, amit a Lavender street-en vett az ottani In A Seashell-ben.

- Vajon, Loki mért nézett olyan furcsán miután elmentem? Jézusom, magamban beszélek! Ez az Asgard tönkretesz!

Valaki kopogott. Feltápászkodott és kinyitotta az ajtót.

- Sif? Mit keresel itt? -kérdezte vidáman, Aida- Mért nem bulizol?

- Láttam, mit akart Fandral. -hajtotta le fejét- Meg azt is, hogy elviharzol. Loki megbántott?

- Azt mondta hamisan énekelek! -suttogta.

Azt gondolta, hogy Sif nem fogja megérteni, de máshogy történt.

- Ezek csak férfiak! Hagyd, ha van esze bocsánatot kér. Márpedig Lokinak van. Bemehetek? -kérdezte.

- Persze, gyere.

A szobában volt két szék,  azokra ültek le. Beszélgettek mindenféle lányos dolgokról, és ezek alól a férfiak sem voltak kivételek.

- Úristen! Te szerelmes vagy Thor hercegbe! -ugrott fel Aida, és ujjongani kezdett.

- Halkabban! Mindenki hallja. -csitította a másik- Külömben meg semmi esélyem.

- Már mért ne lenne?

- Egyrészt, a barátja vagyok. Másrészt, ha Loki nem veszi el Unnät, Thornak kell megházasodnia.

Aida elkomorodott. Szeretett volna segíteni barátnőjének. Aztán eszébe jutott valami.
Megkérdezzem vagy ne, vívodott.

- Kérdezhetek valamit, Sif?

- Persze.

- Mikor elfutottam visszanéztem, és Loki úgy nézett ki mintha szellemet látott volna. Szerinted ennek köze lehet Fraithlyhez?

- Nemtudom. De, ha Fraithlyről szeretnél valamit megtudni akkor kérdezd Friggat.

- Oké! Viszont én tudom, hogyan tudnék neked segíteni...

<<>>

Loki még mindig a szökőkút szélén ült. Kisebb sokk hatása alatt.

- Tud énekelni... -suttogta.

Észre sem vette, hogy valaki a háta mögé settenkedik.

- Tessék? -kérdezte egy vékony, női hang.

Loki olyan gyorsan fordult meg, mintha az élete múlna rajta.

- Unnä, kedvesem. -erőltetett mosolyt az arcára- Megilyesztettél.

Letérdelt a lány elé, és gyengéden kezet csókolt.

- Nem állt szándékomban, bocsáss meg. -mondta a hercegnő.

- Nem tesz semmit. Foglalj helyet.

Leültek egymás mellé. A hold felülről megvilágította őket. Ennél romantikusabb pillanatot el sem lehetne képzelni. Viszont egyik sem nézte a másikat. Csak a cipőjük orrát pásztázták. Loki már éppen azon gondolkozott, hogy küldje el Unnät, amikor a hercegnő rémülten felkiáltott.

- Az ott egy ember a bokroknál? Loki, félek!

- Ne tedd. Ha kell megvédlek. Megnézem ki van ott.

Loki elindult. Büszke volt erre a kis szerelmes színjátékára. Nem rajongott a hercegnőért. Elkényeztetett, hisztis, és ráadásul rettentően buta volt. Thornak éppen megfelelő, de ő másra vágyott.

Ahogy közeledett a bokrok felé, egyre jobban látta, hogy ott nem csak egy ember van. Sőt, talán nem is emberek voltak, de három. A szemük vörösen izzott. Farkasszürke bőrük ragyogott a holdfényben. Tűzóriások. Lokinak ideje sem volt felmérni az erőviszonyokat, rátámadt az egyik. Kezében megvillant tőrének éles hegye.
Márcsak Unnä sikoltozását lehetett hallani...