- Jó az ízlésed, öcsém. -kiáltotta az időjárás- A midgardiakra buksz? Nem is tudtam.

- Mi, ő? Jajj, dehogy. -szólt közbe a feketehajú- Csak megmentettem az óriástól.

Aida azt sem tudta hova kéne néznie. Az újonnan érkezett és az elrablója között ingatta tekintetét.

- Ugyan, Loki! Nézz csak rá, elég szexi. -méregette a szőke hajú.

- Már elnézést! -kiálltotta Aida- Mit képzel magáról?

- Tüzes, nagyon tüzes. -mosolygott- Thor vagyok. Odin fia. Loki bátyja. -csókolt kezet.

- Aha, Aida Dinero. -fintorodott el- Akkor maga is herceg?

- Igen. -magyarázta csábító mosollyal- Loki, apánk vár téged és hölgyet. Úgyhogy induljatok meg.

Megveregette öccse vállát, kilőtte magát az égbe, és elrepült.

- Épp oda indultunk, csak te közbejöttél. -suttogta Loki.

Aida viszont hallotta. A herceget vizslatta aki elég bosszúsnak tűnt. Aida biztos volt benne, hogy legalább tízig elszámolt magában, hogy megnyugodjon.

- Siess, nem érünk rá holnapig! Ha Thornak igaza volt, apám már tuti mérges.

Egy szót sem szóltak egymáshoz miközben a palotához mentek. Amint odaértek, a két őr -kik az ajtót védték- nagy csörömpöléssel engedtek utat a hercegnek.

- A lány velem van. -szólt Loki látván, hogy az őrök nem nagyon akarják beengedni Aidat.

Szétváltak a lándzsák, mik a lány útját keresztezték. Aida bemehetett. A palota fénylett. Aida nemtudta hova nézzen. A padló és falak aranyból voltak, a mennyezeten freskók csillogtak.
Mint egy múzeum, ámult Aida.

- Ez gyönyörű.

- Hát lehet, hogy neked tetszik. Nekem túl gicces.

- Persze, mert maga már megszokta.

- Mondtam, hogy hanyagoljuk a magázódást. Hívj Lokinak.

- Akkor, Loki. Eltudnád magyarázni, hogy mi történt velem Londonban?

- Aida, ha szólíthatlak így. Szóval, ezt ne most beszéljük meg. Majd ha végeztünk apámmal.

- Szólíts csak Aidanak. És miaz, hogy végeztünk apámmal? Ugye nem akarod megölni?

- Mért akarnám megölni? -válaszolt értetlenül- Sosem akarnám megölni.

- Hát, jó. -szeppent meg Aida Loki elöbbi kirohanásán- Naés, mikor érünk oda?

- Már ittis vagyunk. -állt meg egy nagy arany ajtó elött- Hölgyeké az elsőbbség!

Aida belépett a nagy kétszárnyú ajtón. Amit látott az megrémítette, de egyben elkábította. A trónterem gyönyörű volt. Kétoldalt oszlopok alakítottak utat egy nagy emelvényhez, a trónhoz. A trónon egy arany ruhás, ősz férfi ült.
Tisztára mint a Télapó, gondolta Aida.

- Üdvözöllek fiam! -szólt a király.

Loki meghajolt és magával rántotta Aidat is.

- Ezt most mért? -kérdezte suttogva Aida.

Loki nem válaszolt, csak felállt. Aida követte a példáját. Amint felállt észrevette, hogy a trón mellett egy gyönyörű nő áll.
Ő biztosan a királynő, gondolta.

- Anyám, apám. Bemutatom a lányt...öhm...elfelejtettem a nevét. -mosolygott gonoszan a herceg.

Aida csak megforgatta a szemeit, majd előre lépett egyet.

- Aida Dinero a nevem, felség.

- Nos, Aida. Én Frigga vagyok. Ennek az öreg, morcos királynak, Odinnak a felesége. -szólt kedvesen- Bizonyára nem érted, hogy mi folyik itt, de hamarosan arra is sor kerül.

- Köszönöm, drágám. Innen átveszem. Odin vagyok. Asgard királya.

- Mondja csak, itt mindenki négyszer szokott bemutatkozni? Levettem elsőre is, hogy kik maguk. -szólt közbe Aida.

- Normális vagy? -lépett oda mellé a herceg- Ők a király és a királyné!

Frigga el akarta folytani a nevetését, de látszott rajta, hogy nem nagyon sikerül neki.

- Hagyd, fiam! -zengett a király hangja- Bizonyára összevan zavarodva a lány. Megértjük. Szeretnéd már hallani, hogy mit keresel itt, ugye?

Aida alig észrevehetően, de bólintott egyet.