Aida egy zenekiadónál dolgozott. Az angol énekesnő, Adele menedzserének volt a segédje. Sietett ma is, mint mindig. Segédmenedzserként pontosan kellett érkeznie mindig Adele kávéjával amit két cukorral ivott. Amint kijött a kávézóból furcsa érzés fogta el. A hangok körülötte eltompultak, a feje megfájdult, levegőt sem kapott rendesen. Hirtelen oldalra fordult és látta. Ott állt a sikátor végében az álombeli lény. Szemei vörösen villogtak, bőre beleolvadt a fal színébe. Aidan úrrá lett a félelem és gyorsléptekkel sétált a kiadó felé. Megnyugvást érzett mikor belépett a forgóajtón. Itt már nem bánthatnak, gondolta. Bárcsak így lett volna. A kiadóban egyértelműen a zöld szín dominált. Lépcsők labirintusa vezetett a külömböző termek felé. A földön világoszöld szőnyeg hevert, és mindenhol virágok díszelegtek. Aida felszáguldott a lépcsőn. Szemeiben még volt valamennyi rémület amit leplezni próbált több - kevesebb sikerrel. Amint felért az emeletre, Adele jött vele szembe. Haja ki volt engedve, ruhája szürke volt.

- Szia, Aida! -köszönt oda- Hogy vagy? Olyan sápadt vagy.

- Jól vagyok,....köszönöm...-dadogott- csak keveset aludtam. Itt a kávéd! -nyújtotta oda az említett italt.

Adele egy köszit odavágott aztán eltűnt a folyósó végén.
Aida besietett a dolgozószobába ahol Jeremy már türelmetlenül várta. A főnök az íróasztala mögött ült és dobogott a lábával. Ahogy a lány benyitott a férfi rögtön felpattant ültéből.

- Ms. Dinero! -állt fel Jeremy- Foglaljon helyet.

Aida reszketve ült le a bőrkötéses, zöld fotelbe. Kezeit összekulcsolta, gondosan ügyelve arra, hogy a férfi ne vegye észre idegességét.

- Átküldtem a következő túrné helyeit, uram -mondta a lány.

- Tudom, láttam. De nem határidőre -állt fel Jeremy.

- Bocsánat, uram. Ígérem többször nem fordul elő.

Jeremy odasétált az ablakhoz. Nagy üvegablak volt, csodás kilátással. Aki kitekintett egyenesen a London Eyet látta.
A férfi háttal állt Aidanak.

- Nem is fog -sóhajtott- Ki van rúgva Ms. Dinero, sajnálom.

- Hogy? -hüledezett a lány.

- Felsőbb utasítás.

Aida kirohant az irodából, gyorsléptekkel igyekezett sajátja felé. Amint beért táskáját és kabátják a földre dobta, haját idegesen kibontotta és leült a székre.

- Most mit csináljak? -suttogta- Szörnyűt álmodtam, és még ki is rúgtak! Nem hiszem el! Legjobb lesz, ha nem mondom el anyuéknak.

Összepakolta a cuccait. Úgy érezte magát mint egy hollywoodi filmben. Barna kartondobozzal a kezében sétált végig London utcáin. Este volt már mire elérte barátnője házát. Aida biztos volt benne, hogy Amelia itthon lesz. Nem csalódott. A lámpa égett a harmadikon, pont ott ahol a lány lakott. Felszáguldott a lépcsőn, és bekopogott.

- Aida! Mit keresel itt? -nyitotta ki az ajtót.

- Szia, Amelia...bemehetek?

- Persze. -tessékelte be Aidat- Mi történt?

A lányok leültek a konyhába. A fal fehér volt kék csempékkel a mosogató felett. Aida imádta barátnője házát. Egyetemista koruk óta ismerik egymást, együtt választották a lakást is.

- Jeremy kirúgott. -mondta.

- Hogy? Miért?

- Határidő.....

- Szörnyű tett! -nevetett Amelia- Ezért kirúgni valakit! Istenem...

Aida is elnevette magát. Nem hiába jöttem ide, gondolta. Amelia mindig fel tudja vidítani.

- Szeretnél itt aludni, ma? -kérdezte Amelia- Aludhatsz a kanapén. Szeretnék segíteni.

- Nem, köszi. El kéne érnem tízórásit. Azzal segítesz, ha kiviszel kocsival.

Több se kellett Amelianak. Rohant is le a lépcsőn a parkolóba, ahol ott várt a fekete Opel. Tíz perc múlva kint voltak a megállóban.

- Köszönöm, Amelia. -ölelte át- Te vagy a legjobb.

Amint a lány elhajtott, Aida egyedül maradt. Rossz érzés fogta el. Olyan mint reggel. Az eddig erős motorhangok eltompultak, feje zúgott. Lerogyott egy székre. Felnézett. Ott állt elötte a lény. Sikítani próbált, de egy hang se jött ki a torkán. A szörny kinyújtotta a kezét. Aida teste felemelkedett a levegőbe. Az idegen kezéből piros fény villant ki. A lány szemeiből, szájából szívta az erőt. Aida sikított, de hangja elveszett az éjszaka csendjében. Aztán a lány leesett a földre, már nem villogott pirosan semmi. Aida annyit látott, hogy a lény összeesik. Aztán elájult.

A fiatal herceg tőrét az aszfaltba törölte és nézte Aida ájult testét. Na még ez is, gondolta. Nem hagyhatom itt! Gyengéden felkapva a lányt kiáltott az égbe.

- Heimdall! Nyisd a Bifröstöt! -mondta, és eltűntek a fénycsóvában.