A két herceg szélsebesen száguldott a trónterem felé. Szívük hevesebben vert mint valaha.
Thor úgy rúgta be az ajtót, hogy a nagy, dübőrgő hangját még tán Midgardon is hallották. Frigga ott állt Odin mellett, aki nem lepődött meg fia előbbi kirohanásán, de felesége már annál inkább.

- Apám! Anyám! -szólalt meg Loki, mert úgy vélte jobb ha inkább ő beszél- Aidanak nyoma veszett. Jogunk van feltételezni, hogy elrabolták.

- Tudjuk. -mondta a király- Kaptunk egy fenyegető levelet az óriásoktól. Azt írták, hogy ha kell a lány akkor náluk kell megvívni a csatát, azonnal. Ti tudtok erről valamit?

A hercegek megrémültek, de végül elmesélték szüleiknek töviről-hegyire a feltételezéseiket, miszerint Unnä és a tűzóriások rabolták el Aidat.
Odin figyelmesen hallgatta végig gyermekei szavait és így szólt.

- Fiaim! Menjetek és szabadítsátok ki a kislányt, de ne szóljatok senkinek erről. Tegyetek úgy, mintha a hercegnő cselekedeteiről nem tudnátok semmit. A sereg még várat magára egy kicsit, nem ma lesz a háború. Keresztbe teszünk nekik ezzel.

- Vigyázzatok magatokra! -kiáltott a királynő.

Thor és Loki meghajoltak aztán kirohantak a teremből.

- Mit csináljunk, öcsém?

- Hogyhogy mit? Menjünk és mentsük meg a legszebb..., mármint Aidat!

Thor felhúzta a szemöldökét és elmosolyodott - Hé! Várj! A biztos halál vár ránk ha csak ketten megyünk!

- Mire célzol?

A szőke vészjóslóan mosolygott a feketére aki egyből megértette, hogy mit is akar bátyja.
Szólni a drága barátainak.

- Thor! Apánknak igaza van, nem kéne szólnunk senkinek! -suttogta Loki, de a herceg már messze járt.

<<>>

- Mikor indulunk? -kérdezte Fandral.

- Most!

Sif, Fandral, Volstagg, Hogun és a két herceg villámgyorsan vágtattak lovaikkal a hídon Heimdall felé.
A kapuőr már várta őket.

- A tűzóriások Birodalma elég veszélyes hely! Biztos, hogy menni akartok? -kérdezte mély hangján.

- Veszély? Pff! Mikor érdekelt az minket? -hencegett Fandral- Persze, hogy megyünk.

Besétáltak a kupolába és két perc múlva már földet is értek.

- Huh! Nagyon meleg van. -panaszkodott Volstagg.

- Érezzük. -morgott egyet, Thor.

A szőke herceg egyik szemével a tájat, másikkal pedig öccsét szugerálta. Loki mindig is érzékenyebb volt a melegre mint a többiek. Igaz, hogy utoljára gyermekkorában ájult el, de a herceg úgy gondolta jobb ha ugrásra kész. Bár sosem mutatta ki, de féltette testvérét. Mindentől.

- Hol lehetnek? -kérdezte Sif.

- Nem számítanak ránk. -jelentette ki Hogun.

Ebben a pillanatban a harcosok útját elzárta a tűz.
Se előre, se hátra.

- Ez csapda! -kiáltott Thor mikor látta, hogy rengeteg tűzóriás rohan feléjük.

A harc megkezdőtött.
Egy óriások özönlöttek a fiatal asgardiakra.

- Öcsém! -fordult két kardszúrás között Lokihoz Thor- Menj el és metsd meg Aidat!

- És te? Mivan ha nem sikerül? Mi van ha meghalsz? Mivan ha...

- Nem lesz semmi, tartom a frontot. Fuss!

A fiatal herceg könnyen átfutott egy közeli szikla takarásába.

- Jézus, Loki mivan veled? -kérdezte- Miért érdekel, hogy mi lesz Thorral? Itt most Aida a fontos, senki más.

Látta, hogy egy csomó szikla vezet egy hatalmas piros épület felé.
Ez lehet a vár, gondolta. Aida ott lesz.

Loki visszaszámolt - Egy, kettő, három.

Átfutott a következő sziklához. Így folytatta egészen az utolsóig. Az a kő olyan közel volt a várhoz, hogy ha lett volna ott őr akkor biztosan észreveszik a herceget.

- Még szerencse, hogy nincs itt senki. Hát, persze! Ezek azt hiszik, hogy Asgard egész serege jön, ezért kirendeltek mindenkit! A vár most viszonylag üres!

Látta, hogy egy csoport óriás éppen kifut a vár egyik oldalajtaján. Megvárta még elrohannak, aztán odafutott és elkapta az éppen becsukódó ajtót. Bejutott.

- Jajj, Aida hol lehetsz? -sóhajtott.

Meleg volt a várban. Iszonytatón meleg. Lokiról folyt a víz, de nem törődött vele.
Fáklyák sorakoztak a falak bal oldalán, megvilágítva egy utat végén egy faajtóval. A herceg követte a fényt és megállt az ajtó előtt.

- Ha lefelé visz, akkor ez a börtön. -nyitotta ki- Ezazz! -kiáltott fel, mert egy lefelé vezető csigalépcső volt az ajtó túloldalán.

Ám a lépcsőn két lény árnyéka jelent meg.

- Odin szakállára. -zsörtölődött Loki- Most mit csináljak? Á, megvan.

Ahogy egyre közelebb ért az ellenség, úgy vált Loki is egyre jobban láthatatlanná. A két őr csak úgy elsétált mellette. Mikor a herceg megbizonyosodott affelől, hogy a két óriás már távol van, besétált az ajtón.
Leszáguldott a lépcsőn, benézett minden cellába. Sok lény volt oda bezárva, de egyikük sem Aida volt. Loki már kezdte feladni itt a keresést, amikor egy halk, szipogó hangot hallott meg az utolsó cellából. Benyitott.

- Aida! -örült meg.

- Loki? Mit keresel itt? -kérdezte erőltenül Aida.

- Jöttem, hogy kiszabadítsalak! -mondta miközben már a láncokat ki is nyitotta.

Felsegítette Aidat a földről, de a lendülettől majdnem hátraestek.

- Ekkora utat megtettél, értem? -kérdezte megszeppenve a lány.

- Hát, persze. -suttogta Loki.

Érezte, hogy a látása homályosodik a párás levegőtől, de nem érdekelte. Ez lenne a tökéletes alkalom arra, hogy megcsókolja a lányt.
Ajkaik lassan, követelőzően közeledtek egymás felé. Jobban izzott a levegő közöttük mint korábban. Egy centi, másfél, már csak egy nagyon kicsi...

- Mi volt ez? -kérdezte Aida eltávolodva Lokitól.

- Miről beszélsz?

- Ez a zaj!

És valóban. Páncélcsörgés hangja rázta meg a csigalépcsőt. Loki már készítette a tőreit.
Ám a lépcsőn nem mások, mint Thor és a barátai jöttek le.

- Aida! -szaladt hozzá Sif- Úgy aggódtam.

- Sietnünk kell, bármelyik pillanatban itt lehetnek. -sürgette őket Thor- Szép volt, öcsém!

- Már itt vannak! -kiálltott fentről az ajtót tartó Volstagg.

Thor hatalmas pörölyével ütni kezdte a börtön falát. A vörös, meleg tégladarabok úgy hullottak ki mint a hópelyhek a felhőkből.
Szaladtak ahogy csak a lábuk bírta egészen addig amíg el nem nyelte őket a Bifröst szivárványsugara.