Milliónyi évvel ezelőtt, élt egy istennő. Fraithlynek hívták. Fehér hajáról és óceánkék szemeiről volt híres.
Maga volt a megtestesült jóság, innen ered rangja. A jóság istennője. Ám a látszat néha csal. Angyali hangjával többezer dobhártyát tett tönkre. Az íjjal kiválóan bánt. Ezüst színű, kék markolatú íja volt. Csaták ezreit nyerte meg, mit el is regéltek. Ám csak egy a fontos a sok rege közül. Egy ami a jövőről dönt. Egy jóslat, mi a regén alapul.

Csatamező végein két törzs áll csendben,
Jelre és halálra várva nézik egymást rendben,
Eldördül az ágyú, eldurran a fegyver,
Kezdődik a csata semmi kegyelemmel,
Asgardiak élén Fraithly vala,
Ő az istennő, a támadók angyala,
Átvágtat lovával az ellenség között,
Ám ott terem a gonosz, Fraithly mögött,
Dárda szúrta teste leesik lováról,
A csata is elhalkul a mélységes gyásztól,
Halálos sebet kap a harcos istennő,
Tűzóriások győzelme több mint hihető,
Eljön majd a nap, melyen visszatér majd ő,
Az óriások királyát
legyőző,
Asgard megmentője,
A gyönyörű istennő

Ezen sorokat már huszadjára olvasó herceg letette a könyvet. Megdörzsölte fáradt szemeit, és sietősen elhagyta szobáját. Végigszaladt az arany folyósókon, szlalomozott az oszlopok között, még el nem érte célját és megállt egy ajtó előtt. A színarany ajtót két őr őrizte. Sisakot és páncélt viseltek, kezükben dárda díszelgett. Összeütötték sarkukat, meghajoltak és utat adtak a fiúnak. A terem, melybe belépett egy trónnak adott otthont. Ugyanúgy arany volt a fal, és ugyanúgy oszlopokból áltt mint a palota megannyi része. Néhány nyíláson a nap sugarai leskelődtek be. Szinte világított a hely mikor rásütött a fény. A herceg egészen a trón elé sétált, majd megállt.

- Apám. -köszönt vékony hangon- Megvan a magyarázat.

A király ki a trónon ült, most felállt. Lesétált a lépcsőn, közelebb ment fiához.

- Büszke vagyok rád, fiam -mondta, miközben kezét a herceg vállára helyezte- A tanács elé kell vinni az ügyet?

- Nem. Jobb lenne ha erről a tanácsnak nem szólnánk.

Ekkor nyílt az ajtó és egy szőke, izmos fiú lépett be rajta. A másik herceg, az idősebb.
Az öreg király visszasétált trónjára, onnan figyelte mi történik.

- Apám, Loki! -vízhangzott a szőke hangja a teremben- Sikerült?

- Kételkedtél bennem? -kérdezte a másik cinikus vigyorral- Sikerült.

- Szuper, akkor ma még el is mondod?

- Mi a baj, bátyám? Csak nem sietős? Nyugi Thor, csak szép lassan. Nehogy szívrohamot kapj itt nekem. -nevetett fel a kisebbik- Na térjünk a tárgyra! Ismered a regét Fraithlyről?

- Ki nem ismeri? -kérdezte Thor- Fraithly a jóság istennője meghalt a Surtur elleni csatában.....mi köze ennek a fenyegetőlevélhez? A tűzóriások gyülekeznek!-mutatott fel egy pergamen tekercset.

Reszkess Asgard, mert seregeink készülődnek! Már keressük azt ki a harcos helyébe léphet. A városotok lángokban fog égni, nem lesz menekvés. Csak vérontás.

- Fraithly legendájában nem csak ez a lényeg, Thor. Hidd el ma már húszszor elolvastam a regét. Miután Fraithlyt megsebezte Surturt, a tűzóriások meggyengültek ugyan, de elnyomtak minket. Akkor íródott a rege, miszerint Fraithly visszatér.

- De meghalt. Hogy térhetne vissza? -mondta és látta öccse arcán azt a tipikus "ezt most nem mondod komolyan" fejet- Most mi az?

- Hallottál már a reinkarnációról kedves bátyám?

Thor szemeiben egyszerre villant fel a kiváncsiság és a hitetlenkedés.

- Midgardon van. -mondta,  Loki csak értetlenül nézett rá- Midgardon van Fraithly reinkarnációja.

- Honnan tudod?

- A levélben az állt, hogy már keresik őt. Midgardon tegnap észleltünk egy tűzóriás mozgolódást.

Ekkor hatalmas robaj rázta meg a palotát. A terem ajtaja kinyílt és Lady Sif futott be rajta.

- Mindenek atyja! Újabb tűzóriás utazott Midgardra! -kiáltotta a lány.

- Loki, fiam. -szólalt meg a király- Le tudsz menni egyedül Midgardra elfogni az óriást?

A herceg arca felderült. Életében először bízott rá ilyen feladatot apja. Szélesen elmosolyodott és így szólt.

- Igen.

Azzal ki is sietett a teremből, és eltűnt az oszlopok között.