Dr. Tökéletes leült az ágy melletti székre, és mosolyogva nézett rám. A takarómat kezdtem vizslatni, mintha az érdekes lenne. Reménykedtem benne, hogy egyszerűen csak eltűnhetek, de biztos nem sikerült láthatatlanná válnom, mert a következő pillanatban megláttam kezét az ágy szélén, ami arra késztetett, hogy felnézzek rá.

 - Bízhat bennem. - És itt van a varázsmondat. Helyes, kedves, okos orvos, aki pszichológus is. Remek. Nem kaphatnék egy új orvost?

 - Szerintem elmondhatod neki - szólalt meg Cash. Odakaptam a fejem. Az ablak előtt állt, a párkányra támaszkodott, s felvont szemöldökkel nézett le rám. Ha Cash így gondolja...
 - Tegye le a tollat és a papírt - néztem hirtelen a dokira. - Kérem - tettem még hozzá megszeppent arcát látva. Teljesítette kérésemet, de ettől még nem lehettem biztos abban, hogy nem jegyzetel fejben. - Cash...
 - Cash Brady? - Nem, Cash Colligan a Play For Keeps-ből... Persze, hogy a barátom. Bólintottam. - Most... Hol van? - Némán az ablak felé fordultam, s fejemmel felé böktem. Magabiztosan támasztotta a falat, miközben telefonját nyomogatta. Persze, velem ne is foglalkozz. - És mit csinál?
 - Nem tudom, valószínűleg azzal a minionos, futkározós játékkal játszik, ahogy ismerem - húztam el a számat.
 - Értem. - Dehogy érted. - És miket mond? Mondja, hogy tegyél meg dolgokat? - Nemet intettem. Mit akar ez kérdezni? Nem vagyok őrült. - Akkor?
 - Csak beszélgetni szoktunk, mint mindig - feleltem.
 - Értem. - Dr. Tökéletesség,kérem ne legyen ilyen lekezelően titokzatos, mert az őrületbe kerget, kösz.  - Ügyes voltál - mosolygott rám. - Ha nem gond, kicsit egyedül hagylak, mindjárt visszajövök - Nem kell sietni...

  Hát, nem is sietett, az biztos. Cash-sel egész hosszú idei el tudtam vitatkozni.
 - Ugye tudod, hogy ezt most elemezni fogja? - lépett egyet felém, s úgy állt meg, mintha az apám lenne és épp számon kérne.
 - Igen, sejtem... - Nem értettem, mire akar kilyukadni.
 - Miért kellett neki elmondani? - támadt nekem hirtelen. Mi?!
 - De hiszen te mondtad, hogy mondjam el neki! - hitetlenkedtem. - Ne hibáztass azért, mert rossz tanácsot adtál.
 - Én?! - mutatott magára felháborodottan, és felemelte a hangját. Már régóta nem veszekedtünk így. - Te szóltad el magad! Ha nincs az a "kis" nyelvbotlásod, nem titulálnának most őrültnek! Csak magadnak köszönheted!
 - Akkor az én hibám, és akkor?! - Úgy hadonásztam a kezeimmel, hogy majdnem kiestem az ágyból. Már így is hatalmas dicséret érdemlek azért, mert sikerült a fenekemen maradnom. - Rólam van szó, nem rólad, akkor meg minek vagy így felháborodva? És különben is. Ne fogj rám olyanokat, amikről te tehetsz!
- Te mondtad el neki!
- A te tanácsodra!
- Én csak hangosan gondolkoztam!
- Máskor tartsd magadban a gondolataidat, világos?
- Nem parancsolgathatsz, kinek képzeled magad?!
- Te... - kezdtem el, de kirobbant az ajtó, s két orvos jelent meg. Nem foglalkoztam velük, csak üvöltöttem tovább. - Te nem mondhatod meg, mit csinálhatok, és mit nem! Nem vagy az apám! - A következő pillanatban egy erős férfikar fogott le, s visszanyomott az ágyba. - Maga meg eresszen el! - Kezét ellöktem és gyomorszájon könyököltem, pont kézre esett, majd olyan mérgesen néztem rá, ahogy csak tudtam.
 - Mis Ramsey...
 - Eresszen! - visítottam. Cash annyira felidegesített, hogy már senkit nem voltam képes elviselni magam körül.

  Az egyik orvos lefogott, a másik pedig közelebb hajolt. Addig nem tudtam megállapítani, mit akar a magánszférámon belül, amíg meg nem éreztem a szúrást a bal karomon. Injekció. Valószínűleg benyugtatóztak, mert hirtelen elkezdtek lecsukódni a szemhéjaim, és éreztem, ahogy elnyel a sötétség, de még egy fél mondatot elkaptam az egyik dokitól.

- Ha így folytatja, kárt fog tenni magában...

  Csak feküdtem a nagy feketeségben, szinte lebegtem, egyedül voltam a dühömmel, még mozdulni sem tudtam. Esküszöm, ha felébredek, az első dolgom lesz, hogy betiltassam a nyugtató használatát dühös pácienseken, mert ez a tehetetlenség csak még idegesebbé tesz, komolyan mondom! És különben is, minek szólnak bele az én dolgaimba, nem tudnak ezek semmit! Jönnek, játsszák itt az istent, mintha ők dönthetnének arról, ki mit csináljon és hogy érezzen, NEM!