-Peter! Ez meg Mi????-voltam ingerült.

-Lehetne, hogy ez meg sem történt?-vakarta a tarkóját.

-Nem lehet. Most kérek magyarázatot!

-Majd egyszer megmagyarázom, de ez nem ma lesz bocsi. Elkísérjelek?

-Próbálok nem ideges lenni, de kicsit nehéz. Várj egy pillanatot és mehetünk is.-gyors fújtam egyet de ezt lehetetlen felfogni. Peter lenne Pókember? Ez teljesen lehetetlen. Közben megfogtam a kezét és kéz a kézbe sétáltunk a találka helyre.

-Lehete most egy gyors sztorit elmondok erről az egészről. Annyi volt, hogy ezt a hálóvetőt az egyik sikátorban találtam törötten és gondoltam megjavítom és vagy buliból vagy ilyen helyzetekre használom.

-Gáz hogy ha hiszek neked?

-Nem. Én is hiszek magamnak.-közben megérkeztünk. James szúrós szemmel figyelt minket a kocsiból.

-Szia! Majd holnap találkozunk!-pusziltam meg az arcát és elengedtem a kezét. Elindultam a kocsi felé.

-Szia! Sok puszi!-és dobált csókokat a levegőbe. Csak szerintem túlzás? Attól félek ebből kisfiús szerelem lesz. Beültem a kocsiba:

-Szia James!

-Szia! Mehetünk?

-Persze-csatoltam be az övemet. Az úton látszott rajta. hogy ideges. Mondjuk én is az lennék, hogy egy random kissrác előttem smárolja le az újonnan örökbe fogadott lányomat. Nem nagyon beszélgettünk, én csak vártam, hogy megbeszélhessem a dolgokat Rose-zal. Majd megjöttünk. Én teli vigyorral szaladtam be a kastélyba. Ledobtam a cuccom és keresgélni kezdtem Rose-t. A mini könyvtárba találtam rá.

Mikor felnézett rögtön látta rajtam a vigyort:

-Na, mi volt?-pattant ki a fotelből. Majd elmeséltem az egész sztorit kivéve a pókhálós részt.-És mindent együtt véve jó volt? És ha a viselkedését kisfiúsnak tartod akkor mond meg neki! Ne játssz vele, mert végül elmegy!

-Igen nekem tetszett egészen eddig a kisfiús dologig.

-Na állj neki tanulni, mert holnap iskola!

-Nem szoktam tanulni. Max két hetente egyszer.

-De a jegyeid nem ezt mutatják. Itt nincsen csillagos 5-ösnél rosszabb jegy. Hogyan csinálod?

-Mindig előre tanulok, vagy csak simán tudom tanulás nélkül, ez ilyen varázslat. Engem a rajzolás megnyugtat és közben a zene. De ne ezt fejtegessük, mert nincs értelme. Mit csináljunk?

-Mihez van kedved?

-Igazából megnéznék egy filmet. Velem tartasz?

-Persze. Vígjáték vagy horror?

-Vígjáték. Valami Adam Sandler film.- Majd lementünk a nappaliba és benyomtuk a pali egyik filmjét. Már nem emlékszem melyiket néztük, mert nem sokkal később bealudtam.

...

Reggel Rose ébresztgetett és amennyit láttam azt vettem le, hogy a szobámban voltam.

-Sarah! Reggel van! Iskola!

-Mennyi az idő?-nyöszörögtem.

-Fél 7. James elvisz. Gyere öltözz!

-Jó, csak adj egy percet!-erre a hátamra fordultam és szépen lassan kinyitottam a szemem. Vettem egy nagy levegőt és lassan kifújtam. Majd hirtelen kipattantam az ágyból és ittam egy kis vizet.-10 perc és lemegyek!-küldtem ki kedvesen Rose-t.

-Gyors felvettem az egyik kedvenc fekete szettemet. Beszaladtam a fürdőszobába és feltettem a szokásos fekete, füstös sminkemet és a fekete rúzsomat. Bepakoltam a cuccaim a táskámba és vigyorgó arccal lerohantam a lépcsőn. Rose és James megterített asztallal vártak:

-Jó lesz virsli?

-Persze-ültem le az asztalhoz. Nyomtam a virsli mellé egy kis ketchupot és felszúrtam egyet a villámra. Belemártottam a piros mártásba és magamba tömtem.

-Nem kérsz hozzá zsömlét?

-Nem, köszönöm. Magába szoktam.

Szépen mindenki megette a reggeliét.  Majd Rose adott nekem egy dobozt én meg kérdőn néztem rá.

-Uzsonna, gondoltam később ha megéheznél.-mosolygott.

-Köszi-öleltem meg, majd elraktam a dobozt.

-Na, menjetek, mert elkéstek!

Felvettem a cipőm és a kabátom. Majd beültem a kocsiba. És jött utánam James is:

-Milyen volt a tegnap?-kezdte a kikérdezést.

-Jó.

-Kifejted?

-Jó volt, buli volt. Semmi különös.-ráztam a fejem.

-Örülök, hogy jól érezted magad! De ha megbánt szólj!-váltott komorabbra az arca.

-Majd szólok.-szálltam ki vidáman a kocsiból. Mert közbe megérkeztünk. Most életemben először fülhallgató nélkül léptem be a terembe és mellé még mosolyogva. Mindenki tök furán bámult, de amint leültem elfordultak és újra foglalkoztak a saját dolgukkal. Elővettem a rajzfüzetem és  neki álltam az elkezdett rajzomnak.

Hallgattam az osztály zörejét. Beszéltek fiúkról, Bosszúállókról és Flash szar poénjairól. Hirtelen:

-Szia Sarah!-köszönt Peter.

-Szia Peter!-ijedtem meg.-Mizu?-próbáltam vinni a beszélgetést.

-Gondoltam ma megejthetnénk a második randit. Ha van kedved?-kicsit zavarban volt, látszott rajta. Megértettem, én is zavarban vagyok.

-Szivesen mennék, de...

-De?

-Dolgoznom kell. Majd máskor, jó?

-Holnap?

-Minden hétköznap dolgozok. Csak a hétvége jó.-hazudtam. Nem kell minden nap bemennem, de most látszik ez a tapadós dolog. Eldöntöttem, hogy a második randin elmondom neki ezt.-Majd megbeszéljük.-ment el a padomtól kicsit szomorúan. Lassan bejött a tanár és elment az óra szokásosan. Majd eljött a szünet és kinyitottam a dobozt:

"Jó étvágyat. Remélem finom lett. Ez James specialitása. Puszi: Rose"

Ez a cetli volt berakva a szendvicsem mellé. Beleharaptam, de nagyon fura volt. Nem úgy, hogy fúj mindjárt kiköpöm, hanem úgy, hogy nyamii. Éreztem benne barackot, epret meg nutellát. 

Majd a nap elment, mint mindig. Kimentem a suli elé és James ott várt a kocsiba. Beültem mellé.

-Szia! Milyen volt a napod?-vigyorgott rám.

-Olyan volt, mint a többi. Kivéve a szendvicset, mert az felvidított.

-A drága barátod se foglalkozott veled?

-Egyrészt, nem a barátom másrészt csak egyet kérdezett utána meg le se szart.

-Sajnálom. Beszéljek vele?

-Ne, kérlek ne! Csak siessünk, mert oda kell érnem dolgozni.

-Nem kell. Felhívtam őket és elmondtam mi volt anyukáddal. Azt mondták kapsz egy hét fizetett szabit. Gondoltam nem kéne már is stresszt helyezniük rád. Az egy hét után eldöntheted akarsz-e még dolgozni vagy élsz egy normális tini életet. 

-Nem kellett volna. Még csak most szereztem az állást. De azért köszönöm.-húztam el a számat. Ez az én munkám, miért szól bele? Az út többi részét csöndbe töltöttük. Mikor megjöttünk én berohantam a házba, ledobtam a cuccom és a tálalóról szettem egy kis ropit és bezárkóztam a szobámba rajzolni.

Majd Rose lépett be a szobám ajtaján:

-Van kedved elmenni sétálni?

-Persze, menjünk!-lementünk és összecuccoltunk. Majd elindultunk egy fagyizó felé:

-Mi volt ma a suliba?

-Ugyanolyan volt, mint egy átlagos nap. Az ég világon semmi nem történt. Elhiheted.

-Az kár. Pedig Peter cukinak tűnt.

-Az de nyomulós. És sikerült kicsit leráznom és később elmondanám neki mi a helyzet. 

-Ne várasd sokáig! 

-Mi volt az?-ment el valami árny az épületnél.

-Nem tudom. Biztos valami madár.-közben megjöttünk a fagyizóba.

-Megyünk?

-Persze.-ezzel be is mentünk. Én kértem egy gombóc mogyorót, Rose meg egy sárga dinnyét. Kimentünk az épületből és elkezdtünk visszafele sétálni. -Úhh bocsi ezt megnézem egy perc és jövök.-erre eltűnt a mellettem lévő üzletbe. Fel se tudtam fogni mi van. Kint álldogáltam és hirtelen leereszkedett valami mellém:

-Üdv!-erre felsikítottam-Nyugi! Nincs semmi baj!

-Mi a francot művelsz?-rivaltam rá.

-Bocs csak megláttalak és olyan ismerősnek tűntél. Nem tudod honnan?

-Amikor a szendvics büfé felrobbant (hála neked) akkor mentettél ki a tűzből. És ha most megbocsájtasz viszlát.

-Na, ne legyél ennyire negatív. Kivel vagy itt? Egy ilyen lány biztos nincs egyedül.

-Miért? Milyen lány vagyok? És miért tartozna rád?

-Bocs csak kiváncsi fajta vagyok. 

-Viszlát Pókember!-intettem és elmentem onnan. Azt terveztem, hogy majd visszamegyek ha Rose kijött de a Pókgyerek utánam jött.

-Na ne menj el! Megbántottalak?

-Csak kicsit, de egy ilyen hős nem foglalkozik egy tini lány érzéseivel. Te mész el vagy én megyek?-erre kijött Rose a boltból. Pont most kellett jönnie.

-Szia! Ki az új barátod?-kacsintgatott a rugdalózós gyerek felé.

-Rose Pókember, Pókember Rose.

-Kegyed biztos a barátnője.-hajolt meg és kezet csókolt. Ez még idiótább, mint hittem.

-Nem, de köszönöm. Én a gyámja vagyok. És nem akarom megsérteni, de remélem nem sokára az édesanyja.-vigyorgott.

-Én nem is zavarok tovább.-majd "elrepült" valamerre. Végre lelépett. Már alig vártam.

-Miről beszélgettetek?-indultunk hazafele.

-Próbált beleturkálni az életembe én meg szépen egyenesen közöltem vele, hogy menjen a búsba. 

-Szépen is közölhetted volna vele. -húzta a száját.

-Lehet elmennék egy érdekes helyre rajzolni. Ha nem baj. Mehetek?

-Persze. Csak érj haza 8-ig.

-Oké. Köszi.-öleltem meg.

Közben hazasétáltunk, összeszedtem a rajzos cuccaimat és elindultam arra a helyre ahova még Peter vitt el. Gondoltam lerajzolom a tájat.

Eljutottam az épülethez, de megtorpantam a tűzlétránál. Felnéztem és nagyon magas volt. De mindent egy rajzért. Nagy lendülettel elindultam, de általában ha azt mondják ne nézz le akkor hány embert tudnátok aki nem néz le. Persze ez bennem azonnal átment és lenéztem. Olyan volt, mintha 100 méterre lennék a földtől.

De irány fölfele. Meg se álltam a célig és élve megúsztam. Kiültem majdnem a szélére és elővettem egy papírt és elkezdtem lerajzolni az óriás kereket. Majd lépteket hallottam.

-Szia!-már megint megijedtem szóval megint sikítottam. Megint, megint, megint. Megfordultam és megint a piros pizsamás gyerek állt előttem.

-Már megint te?

-Baj van vele?

-Most megint zaklatni szeretnél? Neked nincs jobb dolgod? Például menteni a világot.-folytattam a rajzot.

-Mit rajzolsz?

-Mit érdekel az téged?

-Mondtam, kiváncsi vagyok.

-Amit látsz.-próbáltam nem rá figyelni.

-Miért vagy velem bunkó? Nem tettem semmit ellened. Ha mégis bocsánatot szeretnék kérni.

-Csak jobban szeretek egyedül lenni. Nem bírom a társaságot.

-Ha csöndben maradok, itt maradhatok?

-Ha annyira akarsz.-forgattam a szemeim. Folytattam a rajzot és tényleg csöndben maradt. Közben viszont a nyakamba mászott néha. Az kicsit idegesítő volt. Később meg elkezdett dúdolni. Ez idegesítőbb volt.-Abbahagynád?!

-Bocs csak túl nagy a csönd. Kell egy kis zene.

-Akkor kapcsolj! De az én telefonomról. Semmilyen más zenét nem vagyok hajlandó hallgatni.-a kezébe nyomtam a telefonom és folytattam a rajzot.

-Mi a kódod?

-Never. 

-Ilyen elcsépelt kódot.-mondta maga elé.

-Bocsánat, de én döntöm el mi a kódom. Ha kell segítség benne akkor majd szólok. Kössz.

-Jól látom, hogy csak Shawn Mendes számod van?

-Jó a pasi és a számai meg tudnak érinteni. Mi kell még?

-Jogos. Melyik a kedvenced?

-Mercy.-benyomta és felhangzott a régi dallam. Peter elhallgatott és rázta a fejét. -Amúgy nem hagytál el valamikor egy hálóvetőt?

-Miért?

-Mert kérdeztem.-csak akkor akartam neki elmondani Petert amikor tuti ő hagyta el. Mondjuk ki lehetett volna más?

-Most mennem kell. Szia!-erre eltűnt. Mi volt ez? Ez egy tök egyszerű kérdés volt és semmi különös nem volt benne. Akkor mi volt ez? Ezt meg kell magyaráznia!

Folytatásan következik....