Én leültem az ágyra, Peter meg a székembe.

-Mesélsz?-nézett rám kíváncsi szemekkel.

-Lényegébe ő is az óriás kerékkel kezdte, mint te. Aztán átsétáltunk a moziba, megnézettem vele egy romantikus filmet aztán jött a parkoló. Más nem történt.

-Az óriás kerék?

-Igen, úh várj.-odanyúltam a táskámért.-Kaptam tőle egy csokor virágot. Csak mű, mert tudta, hogy a nap végére már elhervadna szóval, ja.-elővettem a csokrot és betettem a szekrényembe.

-Most már jártok vagy mi?-látszott rajta, hogy egy kicsit ideges.

-Nem tudom. Nem beszéltünk ilyenről. Amúgy mi volt ma a suliba, meg a próbán?

-Tényleg ez érdekel?-mosolygott.

-Igen.-nevettem.

-Lényegébe semmi, nem folytattuk a darabot, hanem csak a koreókat próbáltatta velünk Rose. Betty hozta a szokásos formáját, én király voltam, mint mindig.

-Persze, persze.-mosolyogtam.-Holnap meg gőzöm sincs mi lesz velem meg Jason-nel, lehet úgy fog bánni velem, mint a barátnőjével vagy úgy, mint eddig. Szóval sehogy. Szóval nem tom. De most ne is beszéljünk erről. Te nem találkoztál azóta valakivel?

-Nem, nem találkoztam senkivel. Amúgy bejelentették, hogy lesz egy New York-i kirándulás hamarosan. Csak a mi évfolyamunk megy. Rose már elengedett és beadta az engedélyt is, szóval mehetünk együtt. Vagy ha szeretnél mehetsz Jason-nel is?

-Nem tudom. Ha összejövünk vagy nem, vagy addig történik valami, halvány lila gőzöm sincs. De amíg nincs semmi, addig veled vagyok.-mosolyogtam és idegeskedtem.

-Srácok! Kész a kaja!

-Mindjárt megyünk!-kiabáltam vissza.-Mehetünk enni?

-Persze, szeretnél úgy lemenni enni, mint tegnap?

-Az milyen is volt?-erre felkapott és a kezében vitt le.

-Ma úgy tudom nincs szülinapja a kisasszonynak. Miért ez a különleges bánásmód?-nevetett.

-Ne engem kérdezz.-néztem Rose-ra mosolyogva.-Mi a kaja?

-Spagetti Bolognese. Remélem jó lesz. Kértek hozzá ketchup-ot?

-Fúj, nem!-mondtuk egyszerre.

-Ki eszi ketchup-pal?-kérdeztem.

-Lényegébe én meg James.-nevetett.-Legalább a sajtot szeretitek?

-Imádom.-vágtam rá.-Fele a spagetti, fele sajt.

-Fura vagy.-nevettek rajtam.

-James merre van?-néztem Rose-ra.

-Mindjárt jön. A szobájában telefonál. Üljetek le.-Én szokás szerint az asztalfőre ültem, Peter mellém, a másik oldalamon James és Rose. Tök lényegtelen, de azért elmondtam.-Elmondod mi volt ma?-nézett rám kíváncsian Rose.

-Majd.-mosolyogtam. Megettük a kaját, elköszöntem Petertől, majd felmentem szobámba. Rajzolgattam kicsit, majd Rose jött be hozzám:

-Akkor elmeséled?-mosolygott és leült mellém az ágyra.

-Rendben, felültünk az óriás kerékre és lehet, hogy te nem tudtad de én eléggé félek a magastól, szóval ez egy jó pont volt Jason-nek.

-Az biztos. Azon kívül történt valami a keréken?

-Csak beszélgettünk, semmi más. Utána elmentünk a moziba. Megnézettem vele az Éjjeli Napfényt, tudod amit már rég megakartam nézni.

-Tudod, hogy srácot nem érdemes egy romantikus filmre elvinni.

-Ez nekem volt jó pont, a film helyett engem nézett.

-Milyen kis ravasz vagy.-nevettünk.

-Aztán ugyebár James nem tudott értem jönni, így felhívtam Petert.

-Van Peternek kocsija?

-Nincs. De nem akartam egyedül hazajönni.

-És mi történt utána?-nézett kíváncsi bociszemekkel.

-Csak mondtam a magamét, aztán megcsókolt.

-Óhhhhh. És utána?

-Peter félbeszakított, elköszöntünk egymástól, aztán eljöttem Peterrel. Ennyi a mai sztori.

-Mi lesz majd holnap? Kézen fogva fogtok majd bemenni?

-Nem tudom, nem beszéltünk arról hogy járunk-e vagy valami.

Másnap:

-Sarah! Megint reggel van! Kelj fel!

-Jól van, jól van! Fent vagyok!-nyitottam ki a szemem.

-10 perc múlva reggeli.-mosolygott rám Rose.

-Rendben, kicsit kések.-vigyorogtam rá vissza.-kiment a szobából és becsukta az ajtót.

Kikászálódtam az ágyból, lefürödtem és szokásosan felöltöztem. Megcsináltam a sminkem a szokásosra és összeszedtem a cuccom. Végül lementem reggelizni.

-Nem is késtem sokat.-mosolyogtam.

-Ja, csak 5 percet. Ülj le!-szót fogattam és már tömtem is magamba a müzlit.-Addig elvoltál, hogy lehet kihűlt.

-Nem baj. Hidegen jobb. Máskor ne melegítsd meg.-magyaráztam a magamét.

-Milyen kis elkényesztetett lettél.-gúnyolódott.

-Én csak kihasználom a hely előnyeit.-dőltem hátra. Rose csak rám mosolygott és lerakta James tányérját.

-Hétvégén nézheted meg majd a műtermed.-vigyorgott.-Majd James visz el.

-Ma Peter-rel megyek.-motyogtam teli szájjal.

-Akkor ezt majd közöld James-szel is.-majd kopogtattak.

-Peter vagyok.-hallottuk az ajtó mögül.

-Gyere be!-kiáltott Rose. Kinyílt az ajtó és bejött Peter.-Szia-mosolygott Rose.-Kérsz reggelit?

-Nem, köszi. Már ettem otthon.-leült James helyére.-Mizu?-fordult felém.

-Reggel van.-motyogtam.

-Azt én is tudom.-mosolygott.

-Veled?

-Felkeltem, összepakoltam, reggeliztem aztán elköszöntem May-től. Semmi érdekfeszítő dolog. De ha nem akarunk elkésni akkor ehetnél gyorsabban.

-Ha azt akarod, hogy előbb végezzek hozd le a táskám.-mosolyogtam rá.

-Rendben.-dühöngött magába.

-Már van egy séfed és most már egy sofőr/cseléded. Igazi kis hercergnő lettél.

-Én tudnék magamnak kaját csinálni, de ha már csinálsz James-nek, akkor ráérsz nekem is csinálni. Peter pedig önszántából segít nekem.-meghallottuk Peter trappolását.

-Ne fuss a lépcsőn!-kiabált rá Rose, de túl későn. Meghallottuk Peter kiáltását és lezúgott a lépcsőn. Gyorsan odarohantunk Rose-zal segíteni neki.-Jól vagy?

-Persze.-nevetett saját magán és feltápászkodott.

-Most zuhantál le 20 lépcsőfokról, legalább a fejednek kéne fájnia.-nézett értetlenül.

-Nyugi, semmi bajom.-mosolygott.

-Mi volt ez a nagy zaj?-jött ki James a szobájából.

-Bocs a zajért, csak lezúgtam a lépcsőn.-nevetett Pete.

-Remélem nem esett bajod.-gúnyolódott.-Mehetünk Sarah?

-Ma Peterrel megyek.

-Ne vigyelek el mindkettőtöket? Így nem hiszem, hogy tudsz vezetni.

-Nekem nincs....

-Jó lesz köszi.-vágtam rá gyorsan. Peter csúnyán nézett rám majd odaadta a táskám.

-Mindjárt indulhatunk.-James leült az asztalhoz evett pár falatot és már felvette a jekiét.-Akkor mehetünk?

-Menjünk!-mosolyogtam. Felvettük a cipőinket, a kabátjainkat és elindultunk kifelé.

-Gyere Peter, nyugodtan gyere az anyósülésre!-ez furán hangzott James szájából. Peter beült előre én meg hátra a táskámmal.-Nem láttam a kocsidat a ház előtt. Merre parkoltál?

-Igazából...-kezdte volna el Peter.

-James! Ne faggasd már!

-Nem kérdeztem semmi érdekfeszítő dolgot.

-Tényleg Sarah. Semmi baj. Nekem nincs kocsim, se jogsim. Csak gyalog mentünk volna el.

-Gyalog be se értetek volna.

-Nem baj az.-mosolyogtam kínosan.

-Gondolom Rose már megtartotta a kihallgatásodat, de majd egyszer én is szeretném megtartani.

-James!-néztem rá csúnyán.

-Sarah!-szólt rám Peter.-Semmi baj. Nincsen rejtegetni valóm szóval csak nyugodtan kérdezhet.

-Milyen bátor valaki. Akkor első kérdés: Van valami köztetek?

-Nincs semmi, csak barátság.-válaszolt nyugodtan.

-Jöhet egy olyan is amire nem akarnál válaszolni Sarah előtt?

-Persze.

-Sarah fogd be a füled.-nézett rám a tükörből. Én persze a fülemhez emeltem a kezem, de nem fogtam be.-Szűz vagy még?-próbáltam nem furán nézni, hogy kimutassam , hogy hallottam.

-Nem.-ez nagyon ledöbbentett. De hát nem is volt még barátnője.

-Pedig annak tűntél.-mosolygott.-Mikor?

-Tavaly volt esélyem elutazni Németországba és ott megismerkedtem egy lánnyal.

-Egy német lány. Biztos jól nézett ki.

-Igazából magyar volt.

-Magyar? Az az ország meg hol van?-csodálkozott James.

-Nem messze Németországtól. Kicsi ország, de nagyon szép, a képek alapján.

-Majd utána nézek. Most már hallgathat Sarah?

-Persze.-James rám nézett a tükörből és jelezte, hogy elvehetem a kezem a fülemtől.

-Na miről volt szó?-néztem kíváncsian.

-Azért fogtad be a füled, hogy ne tudd.-nézett rám James.

-Jogos.-közben James leparkolt a suli előtt.-Szia.-szálltam ki a kocsiból.

-Köszönjük a fuvart.-szállt ki Peter is.

-Legyen szép napotok.-hajtott el James.

-Hallottál mindent, igaz?-mosolygott rám.

-Hogyan jöttél rá?-nevettem kínosan.

-Láttam az arcod a tükörben.-fogta át a vállam és elindultunk befelé.

-Hogy hívták a lányt?

-Azt hiszem Rebeka.

-Az magyar név?

-"K"-val. Nálunk azt két "c"-vel lenne.

-Ja vágom. Milyen óránk lesz?

-Azt hiszem matek a 8-asban.

-Akkor menjünk.-elindultunk a terem felé. Közeledett felénk Jason. Peter ránosolygott és eltárogta, hogy "bent várlak".-Szia-mosolyogtam Jason-re.

-Szia. Beszélhetnénk?

-Nem azt tesszük?-milyen kis vicces ma valaki.

-De, csak azt szeretném mondani, hogy a tegnap csodálatos volt és ha te is úgy gondolod akkor megismételhetnénk valamikor?!

-Nem tudom eddig, hogy viselkedtem veled, de ha most nem bánod kitörne belőlem egy kicsit az őrült tinilány.-bólontott mosolyogva.- Igen nagyon szeretném ha megismételnénk és ezentúl "barát és barátnő"-ként?-nagyon furán mosolyogtam rá zavaromban de nem bírtam már ki. Jason csak fújt egy nagyot.

-Most megkönnyebbültem. Azt hittem nekem kell majd feltennem ezt a kérdést.-nevetett már lazábban.

-Ez igent jelent?

-Természetesen.-mosolygott rám.-Ülünk együtt vagy az még túl korai neked?

-Nem lenne az, de megígértem Peter-nek, hogy vele ülök.-tudom tudom, hazugság. De mit tehetnék? Mondjam el neki, hogy még nem állok erre készen? Azt én már nem bírnám ki. Előbb tanács kell Peter-től. Bementünk együtt a terembe, ő hátraült a fiúkhoz én meg előre Peter mellé.

-Na? Mi volt?-nézett rám kíváncsi tekintettel. Le se mosódott a mosoly az arcomról.-Látom jól sikerült.-nevetett.

-Áljj le!-nevettem magamon. Megszólalt a csengő és nem sokra rá a tanárnő is bejött.

-Kezdhetjük?-mosolygott ránk.- Akkor mindenki vegye elő a házi feladatát!-és bla bla bla. Nem részletezném. Ebédnél még Peterrel ültem, Jason néha engem bámult, néha meg én őt. Aztán órák után mindenki bement a színjátszó terembe. Rose köszöntött mindenkit és mi Jason-nel beültünk hátra:

-Végre egy hosszú nap után beszélhetünk.-jegyezte meg.

-Igen-bólintottam hisz mi a fenét kéne erre mondanom.

-Lehetek nyálas?-nevetett magán.

-Bármikor.-vágtam rá.-Az az persze.-javítottam ki.

-Be kell vallanom, hogy tegnap nem tudtam levenni a szemem a kék szemedről.-bámult a szemembe és én is az övébe. És egyre közeledtünk egymáshoz, mondott még valamit, de nem tudtam arra koncentrálni csak a közeledő Jason-re.

Peter szemszöge:

Betty mondta a szövegét ami azt mondja ki, hogy flörtöljön velem, de jött volna az én részem de valami eléggé elvonta a figyelmem. Sarah és Jason..... Rose egyből észrevette a szörnyett arckifejeszésem és megnézte mit vagy kit bámulok.

-Oké srácok 5 perc szünet. Gyere ide kérlek Peter.-odamentem hozzá.-Láttam, nyugodj meg. Végre boldog.

-Tudom, örülök is neki, de mintha valami összetört volna bennem. Bocs, hogy veled közlöm ezt, de éppen akivel ezt megbeszélném....

-Tudom, csak nyugodtan. Velem akármiről beszélhetsz. És természetes ha összetörtél belül. Én sose hittem, hogy elfogadod a barátságot Sarah-val.-osztogatta a bölcsességet.

-Azóta szeretem, hogy osztálytársak lettünk.-vallottam be.- Csak karácsonykor volt annyi erőm, hogy egyáltalán hozzászóljak.

-Ehhez is erő kellett, hogy elmond ezt a legjobb barátnőd nevelőanyjának.-mosolygott.

-Kösz.

-Egyszer lenyomunk egy Star Wars maratont?-akart jobb kedvre deríteni.

-Persze.-mosolyogtam.

-Gyerekek vissz a színpadra!

-Várj egy picit!- állítottam meg, hogy még ihassak egy kortyot.

Sarah szemszöge:

Mikor eltávolodtunk egymástól:

-Tudod vannak azok a tini filmek amikbe a lányok egy csapásra belezúgnak egy srácba és a film végén együtt lesznek és semmi sem választhatja el a kapcsot ami kettejük között van?

-Nem egy olyat nézettél meg velem múltkor?

-Hasonlót.-mosolyogtam.

-Szeretnél egy olyan kapcsolatot?

-Remélem veled meglehet ez.

-Én is.-erre megcsókolt. Ebbe a két napba többet csókolóztam, mint egész életemben. Mondjuk ezen kívül csak kétszer csókolóztam.

Ezeket a csodás pillanatokat Rose szakította félbe:
-Jason, Sarah! Színpadra!-mosolygott ránk. Kikászálódtunk a székekből és beálltunk a helyünkre.-Mehet a 11-es elejétől.

...

-Jövőhéten jön a csókjelenet. Addig pihenjetek. Hétfő, kedd a háttér a szereplőknek, szerda, csütörtök a főszereplőknek, pénteken meg mindenkit várok. Köszönöm a mai próbát. Szép hétvégét mindenkinek!

-Neked is!- mondták be páran.

-Rose! Megvárnál kint?-mosolyogtam rá.

-Persze, kicsim.- odamentem Jason-höz.

-Nincs kedved hétvégén eljönni velem valahova?

-Szivesen találkoznék veled, de most kaptam a szülinapomra egy kis festőszalont és most fogom először megnézni és be is kell rendezkednem.

-Akkor segítek pakolni. Úgy megfelel?-mosolygott.

-Köszi. Most megyek, mert Rose még lerágja a körmeit. Szia.-pusziltam meg az arcát.

-Szia.

Jason szemszöge:

Odajött hozzám Flash:
-Mi van veled meg a Bosszúállók alkalmazotjával?

-Mi?

-Hát vágod, láttam azt az emberrablós akciót és ő volt a fantom rajzoló.

-El is felejtettem.

-Akkor mi is van köztetek?-erősködött.

-Azt hiszem járunk vagy mi.

-Láttam az akciótokat fent a nézőtéren.-nevetett.

-Inkább ejtsük a témát.

Folytatása következik.....