-Szerintem melléd ülök, mert Jason fura, rossz értelemben. Már nem az a kedves, hanem aki tojik a másik fejére.

-Még csak pár nap telt el. Adj még neki időt.

-De ha szerdáig nem változik veled ülök. Visszatérve Mj-hez. Tényleg szereted vagy csak bejön neked?

-Nem tudom. Erre te se tudtál soha se választ adni.-ült fel és nézett a szemembe.-Van, hogy bejön neked valaki és annyira odavagy érte, hogy azt hiszed szerelem pedig eléggé távol állt tőle. Általában nem tudják felismerni vagy beismerni.

-Milyen nagy szakértője vagy a témának.

-Ben bácsi mindig ilyenekkel traktált. Akkor még nem vágtam miért.

-És most igen?

-Az okát nem tudom, de az értelmére rájöttem. Mindenki átesik ezeken és csak segíteni akart, hogy megértsem. De egyet mondogatott mindig: "A nagy erő nagy felelősséggel jár"

-Ezt is érted már. Csak jóra használod az erődet.

-Nem csak arra lehet érteni.

-Ezt, hogy érted?-néztem rá kérdőn.

-Tudod amikor verekszem vagy valami akkor én nem üthetek teljes erőből. Ezzel a pókerővel izomerő is jött. Ezért nem esek össze amikor cipellek.-nevetett.

-Kösz, nem vagyok annyira dagadt.

-Mert amúgy nem nézek ki erősnek, de ha nem fogom vissza magam Németországba már nem lenne Amerika Kapitányunk.-mosolygott.

-De mivel rajongója vagy így nem bántottad.-mosolyogtam vissza.

-Nem csak azért. Még a rossz fiúkat se ütöm meg tiszta erőből. Meghalnának.

-Egyszer megmutatod?

-Persze. Majd egy edzőterembe vagy egy kőoszlopon.-nevetett.

-Most komolyan.

-Persze.

-Amúgy nem nézel ki gyengének. Hülyék azok a lányok akik nem vesznek téged észre. Okos vagy, kedves, rohadt izmos és mellé még szuperhős is.

-Ja.-mosolyodott el és lenézett.

-És mi van Betty-ékkel? Vágod amikor jöttek megismerkedni Pókemberrel.

-Arról ne is álmodj, hogy összejöjjek Betty-vel. Még suliba se bírom elviselni. Amúgy meg eléggé szar ötlet volt az a találka. Mindenki körberajongott téged, mert ismersz egy szuperhőst.

-Nem is akármelyiket.-dőltem az ölébe. Csak bámultuk egymást a tető szélén, a zuhanás szélén. Ezt a csodás pillanatot a telefonom csörgése szakította félbe:

-Szia kicsim! Merre jártok?-szólt bele Rose.

-Miután végeztünk a pakolással Peterrel leültünk a parkba. Nem vettük észre, hogy elment az idő.

-A park nincs is az útvonalba.

-Csak átsétáltunk ide, hogy leüljünk.

-Hagyjad is. Elküldöm James-t értetek. Peter-t se akarom egyedül hazaküldeni ilyen sötétbe szóval mond, hogy aludjon nálunk.

-Meglesz, köszi.-tettem le a telefont.-Rose nem akarja, hogy egyedül menj haza. Szóval nincs kedved nálunk aludni?

-De persze.

-Menjünk le a parkolóba, mert James jön.

-Rendben. Szeretnél hagyományos úton lejutni vagy a pókos verzió?

-Tudod jól, hogy inkább veled esem le, mint hogy egyedül a létráról.-mosolyogtam. Átfogta a derekam és leugrottunk. Pár másodperc múlva újra talajt éreztem a lábam alatt.

-Van még pár percünk mire megjön. Mit csinálunk?-ült le a patkára.

-Nem tudom.-ültem mellé. Beszélgettünk még egy kicsit, majd befutott James.

-Sziasztok! Szálljatok be!-Peterrel beültünk mind a ketten hátra.-Berendeztétek?

-A polcokat és a szekrényeket úgy hagytuk ahogy volt és csak bepakoltunk. Majd később ha kell átrendezem.

Egy hosszadalmas kocsikázás után:

Bementünk, gyorsan levettük  cipőnket és felszaladtunk. Én elfeküdtem az ágyamon, Peter meg a székembe telepedett. 

-Miről beszéljünk?-nézett rám.

-Mondjuk a New York-i kirándulásról?  Mit fogunk ott csinálni?

-Tudomásom szerint elmegyünk pár múzeumba és a Central Parkba is benézünk. Én csak ennyit tudok. És azt hiszem Rose is jön. Szeret beleszólni a sulis dolgokba.

-Azt tudom. Mennyi idő lesz az út?

-Csak fél óra.

-Akkor elkezdhetjük a Harry Potter filmeket.-mosolyogtam.

-Most komoly?

-Megigérted.

-Te meg azt, hogy megnézed velem a Star Wars-t.

-Annak is eljön az ideje. Amúgy emlékszel arra, hogy azt beszéltük mekkora a pókerőd? Megmutatod?

-Először is, arról beszéltünk, hogy egy oszlopnál vagy egy edzőteremben. Másodszor, nem akarom szétverni a szobád. Túl szép ahhoz. Bár mondjuk így, hogy eltűntek a festmények meg a festékek olyan üres az egész.

-Majd csinálok újakat és akkor már nem lesz az.

-Amúgy szerdáig akarod húzni a Harry Potter filmeket? Kezdjük el most és majd akkor folytatjuk.

-Akkor ma este kezdődhet a Harry Potter és a Bölcsek köve.

-Hozok fel nassolni valót, te addig rakd be a tévén.

-Rendben.-leszaladt én meg benyomtam a Netflixet. Megcsináltam a helyünket az ágyon, felállítottam a párnákat és odaraktam a pokrócom. Mire végeztem Peter befutott egy csomag gumicukorral és egy tál pattogatott kukoricával.

-Készen áll?-mosolygott.

-Persze.-mosolyogtam vissza majd behuppantam az ágyba.-Gyere!-ütögettem meg mellettem a matracot. Odaadta a kajákat és befeküdt mellém.-Mehet?

-Mennyire hosszú?

-Ez vagy a többivel együtt?

-Minden, együtt.

-Nagyon hosszú. Átlagba 2 órásak. De inkább kezdjünk bele, mert sose lesz vége.-mosolyogtam és elindítottam.

Mikor bementek a Roxfortba:

-Most fog jönni a kedvenc részem.

,,-Hát igaz a szóbeszéd, ami a vonaton hangzott. Harry Potter roxfortos diák lesz. Ő itt Krack és Monstro. Én Malfoy vagyok, Draco Malfoy."

-Az a kiscsákó a kedvenced?-nézett rám furán.

-Csak figyeld ahogy idősebb lesz. Egyre édesebb.

-A hidrogén szőke haj nem menő. Azt ne mond, hogy a színésznek is alapból ilyen haja van?

-Azt hiszem nem ennyire szőke, de szőke.

Mikor a tiltott folyosóra léptek:

-Kitalálom, most valami ijesztő rész fog jönni.

-Nem, lényegébe nem ijesztő.-mosolyogtam. Mikor mutatták a három fejű kutyát Peter megrezzent és közelebb jött hozzám. Ez után már csak jelenetekre emlékszem, például a Karácsonyra, Hagridra, Norbertre és a varázsló sakkra. Utána teljes sötétség.

Másnap reggel:

Szépen lassan kinyitottam a szemem, éreztem Peter karját magamon és éreztem a szívdobogását. Átfordultam, hogy szembe legyek vele. Én a pizsamámban feküdtem, róla meg eltűnt a póló. Nem mozogtam tovább, hogy ne ébresszem föl. Csak néztem ahogy szuszog. Megsimogattam az arcát mire rám mosolygott: Szia!-húzott magához.

-Jó reggelt! Ideje lenne felkelni.-próbáltam felkelni, de Peter nem engedett.-Engedj el légyszi.-próbálkoztam tovább.

-Csak egy picit gyere vissza.-szorította meg a karom.

-Ez fáj. Engedj el!

-Bocsánat nem akartam fájdalmat okozni.-engedett el.

-Semmi baj. Elmegyek fürdeni, addig legyél el.-bementem a fürdőbe. Miután végeztem felöltöztem és kimentem Peterhez.-Van bent törölköző, addig hozok neked ruhát.

-Rendben.-ő bement a fürdőbe én meg le.

-Szia! Tudnál adni ruhát Peternek?

-Neked is jó reggelt! Jó lesz James-é?-iszogatta a kávéját Rose.

-Persze.-letette a csészét és kihozott egy fehér pólót és egy fekete farmert.-Köszi.-visszavittem a ruhát. Peter egy szál törölközőben ült az ágyon.-Tessék.-nyomtam a kezébe.

-Gyere ide!-rántott magához.-Mutasd a karod.-feltűrtem a pólóm ujját.-Nagyon sajnálom, nem akartam.-puszilta meg a fájó részt.

-Ne csináld ezt! Jason-nél járok és te meg a legjobb barátom vagy. Most öltözz fel.-elléptem tőle és hátat fordítottam neki.

-Visszafordulhatsz.-megfordultam és Peterre feszült a fehér póló.-Kicsit szűk. James-é?

-Igen.

-Mikor volt az övé? Vagy már nem edz?-mosolygott.

-Szerintem ez egy régi pólója. Elárulnád miért viselkedsz úgy mintha együtt járnánk?

-Tudom, hogy nem járunk. De én szeretlek. Mármint érted, barátként. És csak még veled akartam lenni egy kicsit. És nagyon sajnálom, néha elfelejtem kontrolálni az erőmet.

-Oké, rendben. Ne beszéljünk erről többet. Menj haza a nénikédhez! Már biztos hiányzol neki. 

-Rendben, te mivel fogod tölteni a mai napot?

-Tanulok, szobát pakolok és lehet elmegyek festeni.-majd egy kopogás zavart meg minket:

-Sarah! Bemehetek?-hallatszódott Rose hangja.

-Gyere!-majd benyitott.

-Csak annyit akartam, hogy kész a reggeli.-majd megállt a szeme Peter-ön.-Ne adjak másik pólót?

-Nem kell, kösz. Jó ez. Köszönöm szépen. Majd visszahozom kimosva.-mosolygott.

-Rendben, na jöttök?

-Persze.-mind a hárman lefelé vettük az irányt. Az asztalon volt egy csomó palacsinta, lekvárok, nutella, kakaópor, túró, tejföl, csokiszósz és tejszínhab.-Mire fel az ilyen reggeli?-mosolyogva ültem le.

-Gondoltam bevezethetnénk. Palacsinta vasárnap. Inkább üljetek le és nyomjátok be őket. De azért hagyjatok James-nek.

-Persze, persze.-mondtam Rose-nak.-Megesszük mindet.-súgtam oda Peternek. Miután megreggeliztünk felmentünk és összepakoltunk Peternek.

-Akkor további jó tanulást!-ölelt meg.

-Kösz. Szia!-integettem neki és lelépett. Én visszamentem a szobámba és leültem az ágyra.

,,De én szeretlek"

Ezen az egy mondaton gondolkodtam. Tudom, hogy utána azt mondta, hogy csak barátként, de érzelemmel mondta a ,,szeretlek"-et. Lehet túlgondolom az egészet, de mi van ha mégsem és tényleg ,,szeret". Hagytam is ezt a témát inkább és elkezdtem előszedni a könyveimet. Olvastam, olvastam, feladatokat csináltam. Megcsináltam 2 heti házit és jegyzetet. Közbe ebédeltünk, beszélgettünk. Gyorsan elment ez a nap. Este még hajat mostam, befontam parkettába, kipróbáltam most valami újat. Csak régen volt befonva a hajam, még apu fonta. Ő azok közé a kivételes apukák közé tartozott akik tudják mi hogy van a lányok hajával. Miközben a hajamat csináltam és ezek a gondolatok cikáztak a fejemben pár könnycsepp legördült az arcomon. Gyorsan letöröltem és folytattam a hajam babrálását. Miután végeztem vele, feltettem egy maszkot az arcomra. Nem rég hozott pár csomaggal és berakta hozzám. Nem sokkal később kopogtattak az ablakomon:

-Szia.-mászott be a szobámba.-Mi van az arcodon?

-Szépítő maszk. Kérsz?-ültem vissza az ágyamra.

-Jó tapizni?-mosolygott.

-Mindegyik maszkot jó tapizni.

-Akkor jöhet.-ült le mellém. Hoztam egy törölközőt, megtöröltem az arcát és ráraktam a maszkot.-Jól nézek ki?-mosolygott.

-Nagyon.-viszonoztam.

-Visszahoztam a ruhákat.-ment a táskájához.

-Köszi.-adta át.-Majd odaadom Rose-nak.-tettem le a polcra.

-Hoztam a holnapi cuccaim szóval gondoltam ma folytathatnánk a maratont. Ha érdekel?

-Tőlem jöhet. Rakd be a Titkok Kamráját, addig hozok nasit és leviszem a ruhákat.-indultam lefelé.

-Szia! Mik azok a ruhák?-mosolygott Rose.

-Peter hozta vissza.

-Mikor jött be? Végig itt voltam.

-Nem tudom, hozzám csak nemrég jött fel. Lehet elosont melletted.

-Amúgy látom jó a maszk.

-Igen, tök jó illata van és olyan jó puha.-nyomogattam az arcom.-Van egy kis nasi? Filmezünk.

-Igen van. Mit néztek?

-Tartjuk a Harry Potter maratont.

-Olvastad is a könyveket?

-Néhányat, de már nem volt a könyvtárba a többi rész.

-Meddig jutottál?-adott egy csomag chipset és ropit. 

-A harmadik részig. De most megyek, mert nem váratom meg Petert. Puszi.-szaladtam fel a lépcsőn.

-Mid van?-mosolygott Peter az ágyamban.

-Chips és ropi. A kukorica elfogyott tegnap.

-Passzold ide.-odadobtam neki, de tudniillik borzalmasan dobok és eléggé lyukas is a kezem. De Peternek szólt a pókösztöne és rájött, hogy nem kéne, hogy becsapódjanak az arcába.-Majd megtanítalak dobni.-mosolygott.

-Kösz.

-Amúgy mikor kell leszedni a maszkokat?

-Én még magamon hagyom, de 10-15 perc.

-Akkor egy maszkos Harry Potter filmezés. Olyanok leszünk, mint a filmekbe a legjobb barátnők.-nevetett saját magán.

-Ha lány lennél ugyanezt csinálnánk.-mosolyogtam és behuppantam mellé az ágyba.

-Ha megint bealszol, nem fogom egyedül nézni, szóval ne várd tőlem, hogy ébren maradjak.-takarózott be.

-Rendben.

Folytatása következik....