Felálltam, odamentem hozzá, a szemébe néztem és otthagytam. Bementem a szábámba, elvettem egy pokrócot, magamra terítettem és leültem az ágy mellé a földre. Felhúztam a térdem és a padlót bámultam.

Mit csináljak? Velem még nem volt ilyen. Ez az első kapcsolatom. Nem értek ezekhez. Ráírtam Mj-re. Hamarosan itt lesz. Azt írta. Peter eközben próbált bejönni hozzám így magamra zártam az ajtót.

-Sarah! Kérlek!-kopogott. Nem szóltam semmit, csak közelebb csúsztam az ajtóhoz. Hallottam ahogy nekitámaszkodik az ajtónak és lecsúszik a földre. Mint egy filmben, ketté választva. Majd pár perc múlva beszédet hallottam kintről. -Szia!-állt fel Peter.

-Szia!-hallottam Mj gúnyos hangját.-Bent van?

-Igen.-ment távolabb az ajtótól.

-Szia Sarah! Michelle vagyok!-kiabált be. Nem szóltam semmit, felálltam kinyitottam az ajtót és berántottam a karjánál fogva. Csúnyán rápillantottam Peter-re majd rácsaptam az ajtót.

Peter szemszöge:

Az a nézés, láttam a dühöt a szemébe. Nem akartam hallgatózni így visszamentem a könyvtárba. Próbáltam olvasni valamit, de csak Sarah járt a fejemben. Feladtam a dolgot így elmentem a helyünkre kitisztítani a fejem. A ruhám bent a volt a szobába, aztán átfutott a fejemen, hogy tők mindegy, mert tudják ki vagyok. Kimentem a házból és megindultam az épület felé.

Leültem a szélére és néztem a járókelőket. Néhányan visszanéztek, lefotóztak, rájuk mosolyogtam, de gyorsan lefagyott a mosoly az arcomról. Bámultam az eget jó sokáig majd megcsörrent a telefonom.

-Szia!-vettem fel.

-Szia Drágám! Gyere haza!-szólt bele May.

-Biztos?

-Igen, gyere!-tette le. Elraktam a telefonom majd leugrottam a járdára. Elhaladt mellettem pár sikítozó lány, de nem figyeltem. Nem bírtam, hogy ilyen lassan haladok így nekiugrottam és ,,elrepültem". 

Gondoltam mielőtt kitudnának zárni, felmásztam az ablakunkig és bekopogtam. Mj felállt az ágyról és kinyitotta nekem.

-Mindig így szoktál bejönni?-mosolygott.

-Nem mindig.-másztam be majd a bebugyolált Sarah-ra néztem.

-Megoldottam. Csak ne baszd el megint.-mosolygott idegesen. Kinyitotta az ajtót és kiment. Én közelebb léptem Sarah-hoz, leültem mellé a földre.

-Nagyon sajnálom.-néztem rá reménykedve.

-Maradj csöndbe!-rám sem nézett csak megfogta a kezem és a vállamra dőlt. Így üldögéltünk csöndben nagyon sokáig. Majd meghallottam Sarah aranyos ,,horkolását". Elengedtem a kezét, óvatosan levettem a fejét a vállamról, majd felemeltem és beraktam az ágyba. Betakartam és adtam egy puszit a homlokára. Simogattam a hátát és néztem ahogy alszik majd otthagytam és rácsuktam az ajtót. Meglepetésemre Mj lent ült a nappaliba és Rose-ékkal beszélgetett.

-Sziasztok!-ültem le Mj mellé a kanapéra.

-Megbeszéltétek?-nézett rám dühösen May.

-Nem igazán. Azt mondta maradjak csöndbe aztán meg elaludt.-magyaráztam.

-Jól tette.-nevetett Michelle.

-Kösz.-néztem rá csúnyán.-Amúgy miről volt szó?

-Hogy mekkora barom vagy.-mosolygott a nénikém.

-Akkor eléggé hosszú csevej lehetett.-néztem magam elé, mire mindenki elcsöndesedett. Mj ránézett az órájára:

-Nekem hamarosan mennem kéne. Betty-éknél szigorúak a szabályok.-mosolygott.

-Akkor nem tartunk fel.-állt fel Rose. Elköszönt és Rose kikésérte majd visszajött.-Jót tett Sarah-nak Michelle.-jegyezte meg.

-Van végre egy lány akivel megbeszélheti a gondjait.-folytatta May, erre csúnyán nézett Rose.-Úgy értem aki vele egykorú.-nevetett. Még beszélgettek egyéb dolgokról meg, hogy én mennyire elbasztam szóval egy idő után leléptem. Az ajtónk elé leültem és vártam. Csak vártam.

Sarah szemszöge:

Mikor felébredtem megtapogattam magam mellett az ágyat hátha ott lesz Peter. De semmi. Bebugyoláltam magam egy pokrócba, felálltam és kifelé vettem az irányt. Mikor kiléptem megláttam az alvó Peter-t. Lent ült a földön és már majdnem eldőlt teljesen. Megpróbáltam csendben becsukni az ajtót, hogy fel ne keltsem, de nem jártam sikerrel. Felhorkantott és rám pillantott a fáradt szemeivel. Amint felfogta mi van, rögtön felpattant és próbált valamit mondani, de csak habogott. Rámosolyogtam, megfogtam a kezét és bevezettem a szobába. Leültettem az ágyra, ő meg értetlenül nézett.

-Ennyire haragszol rám? Nem szólsz most már hozzám?-nézett rám boci szemekkel. Megráztam a fejem és a haját simogattam.

-Aludjál még egy kicsit. Mindjárt jövök vissza.-pusziltam meg a homlokát. Kimentem a szobából, csináltam két kávét és felvittem. Mire visszaértem Peter magához ölelve a taarót szunyókált. Leraktam a kávékat az asztalra és befeküdtem mellé. Átöleltem és behunytam a szemem. Éreztem ahogyan mocorogni kezd így elvettem a kezem. Felém fordult, csukott szemmel rám mosolygott és magához húzott. Megpusziltam az arcát és átöleltem.

...

-Jó reggelt!-mosolyogtam rá.

-Szia Szivem!-próbált puszit adni, de nem volt elég ereje, hogy felüljön.

-Hoztam kávét.-nyújtottam neki.

-Imádlak!-vette el a bögrét. Nagy nehezen felült és adott egy csókot.-Megbeszélhetnénk?

-Ne reggel. Majd később, ha már felébredtünk.-mosolyogtam és bementem a fürdőbe. Összekötöttem a hajam, hogy ne lógjon az arcomba és megmostam a fogam. Majd mögém jött Peter.

-Akkor a beszélgetésig olyanok leszünk, mint azelőtt?

-Pontosan.-mosolyogtam.

-Akkor...-adott egy hatalamas, cuppanós puszit az arcomra.

-Beszéljünk inkább a Halloween-ről. Tényleg nem fogsz eljönni? Átadom neked a kisfiú szerepét az esőkabáttal.-néztem rá a tükörből.

-Bármit megteszek, hogy jóvá tegyem amit tettem.-mosolygott.

-Megegyeztünk.

-Te már reggeliztél?

-Csak ettem egy szendvicset. Nem tudtam most mit ennél így ráhagytam a választékot Rose-ékra.

-Megértem. Én se tudom mit ennék.-nevetett. Lementünk, megreggeliztünk majd visszamentünk a szobába.-Megbeszéljük?-ült le az ágyra.

-Egyszer úgy is muszály lesz.-ültem le mellé.

-Tudnod kell, hogy minden úgy van ahogy elmondtam. Nem hazudtam semmiben.

-Rájöttem, hogy teljesen értelmetlen rád haragudni.-néztem rá fáradt szemekkel.-Ha tényleg igaz az amit mondtál akkor nincs ok arra, hogy haragudjak. Te csak egy barátra vágytál és a csaj tolta túl. Ezért max a csajra haragudhatnék. Tudom szeretsz és mivel én is szeretlek téged így semmi okom arra, hogy féltékenykedjek.

-Köszönöm.-mosolygott.

-Csak azért haragudok rád, mert nem mondtad el és itt hagytál.

-Nagyon sajnálom, net tudtam hogy reagálnál.

-Így még rosszabb lett. De inkább hagyjuk ezt a beszélgetést. Inkább legyünk együtt még egy kicsit...-mosolyogtam. Peter elmosolyodott, felállt, bezárta az ajtót majd felugrott a plafonra.-Mit csinálsz?-nevettem.

-Gondoltam így izgalmasabb.-mosolygott perverzen. Rám ereszkedett és megcsókolt. Levette a pólóját és puszilgatni kezdte a nyakamat.-Szeretlek.-suttogta bele a fülembe.

-Én is.-megfogtam az arcát és adtam neki egy hosszú csókot.

...

Október 30. hétfő reggel:

Peter mellkasán feküdve ébredtem. Hallgattam a szívdobogását és a szuszogását. Annyit mocorogtam, hogy Peter arca is elkezdett.

-Jó reggelt!-mosolygott csukott szemmel.

-Bocsi, hogy felkeltettelek.-adtam egy puszit a mellkasára.

-Már fent vagyok egy ideje.-nevetett magába.-Csak olyan békésen aludtál, nem akartam elrontani az álmaidat.-kinyitotta a szemét és próbált puszit adni, de nem ért el.

-Eszembe jutott, hogy ma jön Mj.

-Leküldesz a kanapéra?-biggyesztette le a száját.

-Van jobb ötleted?

-Maradok és hozunk be egy matracot Michelle-nek.

-De nem lehetne kibírni, hogy ne...

-Nyugi, tűrtőztetem magam.

-Nem is miattad aggódom.-húztam végig a kezem a (kocka)hasán.

-Akkor majd felveszek egy pólót.-nevetett.

-El is várom. Ne mutogasd magad csak úgy.-mosolyogtam majd megcsókoltam.-Fürdünk?-mosolyogtam rá.

-Persze.-lemásztam róla és elmentünk fürdeni. Felöltöztünk, megreggeliztünk majd befeküdtünk az ágyba.

-Össze kéne pakolnunk.-néztem a plafont.

-Majd csak délután jön. Ráérünk még. És elmehetnénk addig.-nézett rám felvont szemöldökkel.

-Hova szeretnél menni?-fordultam én is felé.

-Mondjuk csak úgy sétálgatni, a parkban, a helyünkön... és majd megebédelünk bent.

-Rendben, de kaja után induljunk vissza, hogy még összepakolhassak.

-Oké.-puszilta meg az orrom. Összekészültünk, felvettem a kabátom és a cipőm. Kimentünk, megfogta a kezem és megindultunk a park felé.-Már megvan minden a jelmezeinkhez?

-Persze. Múlt héten megvettem minden sminket, ruhát és hajfestéket.

-Be fogod festeni a hajad?-nézett rám felvont szemöldökkel.

-Igen, narancsos vörösesre.

-De miért? Annyira szép így szőkén.

-De kell a jelmezhez. Nyugi, ilyen kimosható, max 1-2 napig lesz benne.

-Akkor sem kéne tönkretenni a hajadat. Én így szeretem.-mosolygott.

-Csak bírd ki 3 napig, légyszi.-adtam egy puszit az arcára.

Bementünk egy kis étkezdébe és rendeltünk egy kis ebédet.

-Rose-éknak van terve Halloween-re?-csesztette a villáját.

-Tudomásom szerint van bent a suliban egy buli a szülőknek és a tanároknak. Nem mondták, hogy mennek vagy nem szóval fogalmam sincs.-Majd kihozták a kaját.-Köszi.-mosolyogtam rá a fiatal pincér srácra.

-Legyek féltékeny?-mosolygott Peter. Nevettem egy kicsit majd elkezdtem enni.

...

Otthon:

-Mindjárt jön Michelle és még sehogy nem állok.-próbáltam felállni Peter öléből.

-Na, még maradj kicsit.-visszarántott és elkezdte puszilgatni a fülem.-Most olyan jó.-ölelt magához.

-Tudom de akkor is most megyek pakolni.-leszedtem a kezét magamról és felálltam.-Gyere segíts!-felhúztam a kanapéról és felmentünk.-Szedd össze a ruhákat és tedd be a szennyesbe!-adtam ki a feladatot.

-Igenis Kapitány!-nevetett. Én bementem a fürdőbe, feltöröltem a tócsákat és lemostam a csapot. Rendbe raktam a fogkeféket, fésűt és egyéb dolgokat. Összeszedtem a törölközőket, felakasztgattam és hoztam egy újat Mj-nek.

-Hogy állsz?-léptem ki. Az egész szoba csillogott villogott. Az asztal rendbe szedve, ruhák elpakolva, az ágy bevetve és mmintha felporszívózott volna.

-Megfelel Kapitány?!-állt vigyázba.

-Tökéletes.-odamentem hozzá és megcsókoltam.

-Srácok! Megjött Michelle!-kiabált Rose.

-Gyere!-megfogtam a kezét és levezettem.-Szia!-öleltem meg.

-Sziasztok!-mosolygott.

-Helloka!-ölelte meg Peter.

-Feljössz?-mondtam izgatottan.

-Menjünk!-túl izgatott voltam a normálisnál. Csak már vártam ezt. Még sose öltöztem be és pláne nem valakivel együtt. Boldog voltam, hogy van egy párom és egy legjobb barátnőm.

Felmentünk és odarántottam az ágyra. Peter pedig a székbe ült.

-Megvan minden a jelmezekhez?-lett ő is izgatott.

-Persze.-mosolyogtam.-Minek nézel engem?-nevettem.

Beszélgettünk még egy darabig utána lefekvéshez készülődtünk. Peter behozta a matracot és hoztunk hozzá ágyneműt.

-Remélem jó lesz.-mosolyogtam.

-Persze. 

-Van bent törölköző, ami legfelül van. 

-Köszi szépen!-mosolygott majd eltűt a fürdőszobába.

...

Másnap reggel:

Amikor kinyitottam a szemem még mind a kettő aludt. Kikászálódtam Peter karjaiból és kiszálltam az ágyból. Felvettem a köntösöm és lementem kávéért. Lefőztem 3-at, megittam a sajátomat a többit pedig felvittem. Mire visszaértem már Mj fent volt. Rám mosolygott mikor bementem.

-Jó reggelt!-suttogtam.

-Jó reggelt neked is!-ült fel. 

-Tessék!-adtam a kezébe a bögrét.

-Köszi.-mosolygott és belekortyolt.-Nagyon finom.

-Felébresztem.-mutattam Peter-re.

-Uh, várj! Légyszi had dobjam meg egy párnával?!-felállt és könyörgött.

-Két oldalról.-elvettem két párnát és odaadtam az egyiket. Körbevettük és visszaszámoltunk.-1..

-2..

-Kérlek ne!-szólalt meg Peter a párnába nyomva a fejét.-Még reggel van.-nyavajgott.

-Tudod, hogy szeretlek, de ezt most muszály elszenvedned.-nevettem.-Utána majd kapsz kávét.-sóhajtott egyet.-1..

-2..

-3.-mondtuk egyszerre majd megütögettük a párnákkal.

-Sarah!-kiabált a párnába.-Háború!-megfordult majd berántott az ágyba és csikizni kezdett.

-Peter!-kiabált rá Mj.

-Gyere te is!-megfogta a karját és berántotta. Már kettőnket kínzott.

-Állj le!-kiabáltam és csapkodtam a karját.-Peter!-megharaptam a karját mire abbahagyta.

-Ez most komoly?-ült fel és fogta a karját.-Most tényleg megharaptál?-mosolygott.

-Mondtam, hogy állj le!-nevettünk Michelle-lel.

-Ezért egy hétig te hozod a kávét!-nevetett.

-Akkor el is kezdem.-felálltam és odaadtam a kezébe a bögrét.

-Mennyi az idő?-kortyolt egyet.

-Negyed 11.

-És mikor kezdődik a buli?

-7-kor. De menjük kicsit később, mert szar elsőként érkezni.-magyarázta Mj.

-Akkor még most be kéne festeni a hajamat, utána megcsinálom a sminkeket és beöltözünk. De előbb reggelizzünk.-nevettem magamon.

-Menjünk.-kirántottuk Peter-t az ágyból és lementünk az asztalhoz.

Folytatása következik...