Hangokat hallottam körülöttem és lassan kinyitottam a szemem. Miután felültem láttam, hogy Dr.Strange éppen Quill-el beszélt.

-Hey, kölyök!-segített felállni a Doktor.

-Mi történt?

-Eltelt 5 év és segítség kell a többieknek. Sietnünk kell!-kezdett el kört rajzolni a levegőbe. Aztán eszembe jutott Sarah. Gyorsan körbe néztem és odafutottam hozzá.

-Sarah! Kellj fel!-simogattam az arcát. Szépen lassan kinyitotta a szemét és rám mosolygott.  

-Szia! Mi történt?-ült fel.

-Strange azt mondta eltelt 5 év és, hogy sietnünk kell.

-Hova? Miért?-nézett zavarodottan.

-Valami történt a többiekkel és segítenünk kell rajtuk. Átkell majd mennünk a kapun.-mutattam a varázsló felé.-Átviszlek és elrejtelek egy biztonságos helyre.-megfogtam, felemeltem és elindultam a többiekhez. Mikor átmentünk egy hadseregnyi űrlény sorakozott előttünk.

Sarah szemszöge:

Peter elvitt a csatától amennyire csak tudott, de így is megakartak támadni. Gondoltam elmenekülök, de nem akartam magára hagyni. Láttam ahogy menekül a kesztyűvel és mindenki kölyöknek hívja, ekkor kicsit elmosolyodtam magamba. Majd közeledett felém egy nagyon ijesztő, nyálas képű ,,szörny". Egyre csak jött ésjött. Én hátráltam és megbotlottam, a hátamra estem. Majd egyszer csak, mint az őszi falevelek a fáról, darabjaira hullott. Ahogy az összes többi. Aztán láttam, hogy Peterék egy helyre gyűlnek. Odafutottam hozzájuk. Stark nagyon rosszul nézett ki, haldoklott. Peter sírt és könyörgött, hogy maradjon. Majd Pepper  Potts elhúzta onnan, hogy ő tudjon beszélni vele. Peter odajött hozzám és szorosan megölelt. Én is visszaöleltem és próbáltam megnyugtatni. Csak egyre jobban szorított.

-Vidd haza!-szólt oda nekem Pepper. Bólintottam és elengedtem Petert. Átrakta a kezét a vállamon és elindultunk egy út felé. Pár perc után Peter megszólalt:

-Mindjárt itt lesz egy taxi.-hamarosan így is lett. Peter felrakta a maszkját és beültünk.

-Na ne szivassatok?! Pókember?-úgy látszik a sofőrünk egy rajongó.-Te nem pittyentél el?

-A Bosszúállók visszahoztak mindenkit. És kérném hagyjon most minket.-dőlt hátra és kibámult az ablakon.

-Hey, kislány! Elmondod miért van ilyen szar hangulata?-megforgattam a szemem és visszadőltem.

-Mond el, mert nem fogja abbahagyni.

-Tony Stark meghalt.-lefékezett és hátrafordult.

-Mi?

-Majd úgy is mindent megtud a tévéből. Most hajtson tovább!-lett ideges Peter.

Az út többi része csöndes volt. Vagyis nem tudhatom, mert bealudtam. Arra ébredtem, hogy Peter vállára dőlve és a kezét fogva alszunk. Aztán megálltunk:

-Megjöttünk.-fordult hátra a sofőr.-Készpénz vagy utalás?

-Már ki is van fizetve.-nyitotta ki az ajtót Peter. Kinyújtotta a kezét és kisegített. Kiszálltam és előttem volt a ház ahol 5 évvel ezelőtt még laktam.

-Szerinted itt vannak?

-Szerintem nem mentek sehová.-megfogtam a kezét és megindultunk. Kinyitottam az ajtót és az étkezőben ebédeltek épp. Odaléptem hozzájuk és kiejtették a villájukat a kezükből.

-Sarah!-álltak fel és rohantak hozzám. Szorosan megöleltek és agyon puszilgattak.-Hogyan? Hogy? 

-Majd mindent elmesélek.-észre se vették, hogy Peter pók ruhába áll mögöttünk. Rose megfogta a kezét és odarántotta hozzánk. Sose volt ilyen jó érzésem. Már nagyon hiányoztak. 

...

-Elmagyarázod miért van Peteren pókos szerelés?-mosolygott James.

-Ideje már elmondani.-néztem Peterre.-Mint látjátok ő Pókember.

-Oké ezt felfogtuk a szerkójából, de mióta tudod és, hogy tudtad meg?

-Csak következtetésekből vontam le kb. amikor legjobb barátok lettünk. 

-És hogyan jöttetek vissza?

-A Titan nevű bolygón voltunk, Thanos ellen küzdöttünk. De legyőzött minket, mi ottragadtunk ő meg visszajött a Földre. Emlékszem arra, hogy Sarah elporladt és, hogy Tony Stark ott van és.....Bocsánat-felállt, kicsit arrébb ment majd visszajött.-Bocsánat. Aztán mikor felébredtem Dr.Strange felvilágosított arról, hogy 5 éven át ájult voltam. Utána visszajöttünk a Földre, kiderült, hogy Thanos és a serege előre jött a múltból és most nem csak a fél univerzumot akarja hanem az egészet. Küzdöttünk ameddig tudtunk, aztán Stark megmentett mindenkit egy újabb ,,pittyel" és eltűntette a sereget. Csak az lett a vége, hogy belehalt.

-Tony Stark meghalt?-bámult James.

-Sajnálom, tudom ismertétek egymást.

-Részvétünk.

-Kösz.

....

-Van esetleg ruhátok számomra? Ebbe nem igazán mehetek ki utcára.-mosolygott Peter.

-Persze, adok. Gyere!-James felállt és elment Peterrel.

-Gyere ide!-húzott magához Rose.-Azt hittem soha többé nem látlak.-ölelt át szorosan.-Nagyon hiányoztál! És hogyha még egyszer lelépsz iskolai kirándulásról kinyírlak.-puszilta meg a fejem.

-Amúgy ahhoz képest, hogy eltelt 5 év ti nem is öregedtetek.

-Ezt dicséretnek veszem. Amúgy a szobád ugyanúgy áll ahogy hagytad, meg a festőszalonod is. Unalmamba naponta többször is képes voltam kitakarítani.-mosolygott. Még beszélgettünk egy kicsit utána én és Peter felmentünk a szobámba.

-Tényleg nem változott.-ültem le az ágyra és magamhoz vettem az egyik párnámat. Láttam Peter arcán, hogy nincs jól.-Gyere!-ütögettem meg a párnát. Leült mellém és átöleltem. Éreztem, hogy a könnyei benedvesítik a pólóm.

...

Hátra dőltem az ágy támlájának, Peter pedig az ölemben feküdt, simogattam az arcát és a haját.

-Valami baj van velem?

-Miért lenne?

-Először az apám aztán a bácsikám aztán pedig az az ember akire képes lettem volna úgy tekinteni, mint az apámra. És úgy törődött velem mintha fontos lennék számára.

-Ez nem a te hibád, tudod jól. Csak különleges vagy és azok kik közel álltak hozzád vállalták a kockázatot.-mosolyogtam rá.-Mindenki veszít el rokonokat, barátokat, de neked nem szabadott volna ennyit vagy mondjuk egyáltalán nem elveszíteni senkit.

-Neked se kellet volna apukádat.

-Várjunk csak!-eszméltem fel.-Anyukám!

-Mi van vele?-nézett rám furcsán.

-Ő is eltűnt vagy itt élt addig? Meg kéne kérdezni Rose-ékat. Le kell mennem.-leszedtem magamról és lerohantam.-Rose!-kiabáltam összevissza.

-Mi az kicsim?!-kiabált ki James dolgozójából. Berohantam hozzá.

-Elgondolkoztam, ti itt voltatok végig szóval tudtok minden ami az elmúlt 5 évben történt. Mi van anyukámmal?

-Te nem tudod? Honnan is tudhatnád.

-Mit?

- Nem is tudom, hogy mondhatnám el. Miután értesítették arról, hogy eltűntél pár napra rá öngyilkos lett.

-Már 5 éve halott?

-Nagyon sajnálom kicsim. Kérsz egy ölelést?

-Csak adj egy kis időt. Még nem tudtam felfogni.-amint végig mondtam visszarohantam Peter-hez. Azért nem tudtam felfogni mi is történt, mert nem csapott meg annyira, mint például apámnál. Tudom az anyukám volt, de így belegondolva, hogy 6 éven át én gondoskodtam róla ő pedig még csak hozzám se szólt. Már nem tudtam úgy szeretni, mint most Rose-t, James-t és Peter-t.

-Mi az? Mit mondott?-ült fel az ágyon.

-Miután megkapta a halál híremet, gondolta velem tart.

-Jól vagy?

-Meglepődtem, de jól.

-Biztos?

-Igen.-visszamásztam hozzá az ágyra.-Már régóta nem érdekelte mi van velem, jól élek-e, kapok-e egyáltalán kaját. Nem érdekelte. Egyáltalán nem. És valamiért már engem se érdekel.

-Azért én megölelhetlek?-mosolygott.

-Persze.-közelebb jött hozzám és magához húzott. Egyre jobban szorítottam.

-Én mindig itt leszek veled.-nyomta bele az arcát a vállamba. Elengedtem kicsit, a kezeim közé fogtam az arcát és elmosolyodtam.-Mi az?-mosolyodott el ő is.

-Csak azon gondolkozom miért most. Miért most mikor sok mindenünk elveszett?

-Mi van most?-értetlenkedett pedig láttam a szemében, hogy tudja miről van szó.

-Ez.-megcsókoltam. A nyaka köré fontam a kezem és az ölébe ültem.

-Tudtam.-motyogta közbe.

-Mit?

-Hogy nem tévedtem.-mosolygott.-Tudtam, hogy nem múlt el.

-De elmúlt, csak az a baj, pont úgy múlt el, mint egy filmbe egy jelenet. Elmegy, de ha akarod újranézed.

-De ugye csak azt a jelenetet nézed újra és újra?

-Amíg el nem avul a lejátszó.-folytattuk tovább a csókunkat. Feltápászkodott az ágyról, gyorsan bezárta a szoba ajtaját és levette a James-től kapott fehér pólóját.-Most már kimondom, alig vártam, hogy újra lássam.-simítottam végig a kocka hasát.

-Legalább neked volt mit hiányolni. Én nem láttam még semmit.-mosolygott.

-Akkor itt az ideje.-vettem le a felsőmet. Fölém hajolt és én rácsimpaszkodtam.

-Szeretlek.-súgta a nyakamba. Elemeltem a fejét, a szemébe néztem és lágyan megcsókoltam.-Ez nem volt válasz a kérdésemre.-mosolygott bele a csókunkba.

-Sze-puszi a nyakára.-ret-megint.-lek. Így jó?

-Tökéletes.

....

-Szeretlek.-pusziltam meg az arcát. 

-Én is.-adott egy puszit a homlokomra.

-Megünnepelhetnénk, hogy ma valaki elvesztette a szüzességét.-mosolyogtam.

-Ha én nem, akkor.... Te még szűz voltál?

-Nem esett le?

-Nem.-nevetett.-Akkor mivel szeretnél ünnepelni?

-Együnk valamit. 5 éve nem ettem.-mosolyogtam.

-Rendben. De előbb zuhanyozzunk le. 5 év mocska van rajtunk.-mosolygott. Felálltunk az ágyról és bementünk a fürdőbe.-Arra vártam, hogy bejöhessek veled amióta előszőr itt aludtam.-mosolygott.

-Én nem gondoltam ilyesmire.-hazudtam.

-Nem úgy volt, hogy mindent elmondunk egymásnak?

-Tudod mit gondolok, nem? Felesleges lenne hazudni.-pusziltam meg. Lefürödtünk, utána felöltöztünk.-Remélem van kész kaja, mert ha nem az ujjadat rágom le.-lementünk és meg volt terítve két személyre.-Ez a miénk?-kiabáltam.

-Igen, ott van minden amiből választhattok.-kiabálta vissza Rose. Leültünk és kiszedtünk magunknak egy csomó kaját. Volt ott rántotthús, krumpli püré, rizs, zöldségek és megtaláltam azt amit Rose desszertnek szánt, rumos csoki puding.

-Azt mondta választhatunk, nem azt, hogy az egészet megedd.-nevetett.

-5 évet kell behoznom.-tömtem magamba a krumpli pürét.

-Finom?-jöttbe a szobába Rose.

-Mennyei, köszönjük.-nyomtunk be egyszerre egy falatot.

-Peter, beszéltél már a nénikéddel?

-Oh, baszki.-állt fel az asztaltól.

-Úgy tudom, ő is elpittyent.-Peter előkereste a telefonját, de mint láttam nem akart működni.

-E szerint a szar szerint még 2018 van. Be van fagyva az egész.

-Hagyjad.

-Tudod mit? Elmegyek hozzá.

-Megyek veled.

-Maradj kérlek! Légyszives! Hamarosan jövök vissza.

-Oké.-mosolyogtam. Odajött adott egy csókot és lelépett.

Peter szemszöge:

Kirohantam a házból egyenesen egy sikátorba. Magamra raktam a vaspókot és felfelé vettem az irányt. Gyorsan átszállingóztam a városon és bementem az épületbe. Leszedtem a vaspókot és felrohantam a lakásig. Vettem egy mély levegőt majd dörömbölni kezdtem.

-Megyek már!-kiabáltak belülről.-Jó napot!

-Jó napot! Nincs itt véletlen egy May Parker nevű nő?

-Peter!-hallottam meg May hangját.

-May néni!-rontottam be. Ott ült a kanapén. Felállt odarohant hozzám és megöleltem.

Sarah szemszöge:

Ott vártam az étkezőben, hogy visszatérjen. Csak vártam és vártam, múltak a percek. Majd kopogtak az ajtón.

-Megyek.-felálltam és az ajtóhoz rohantam. Kinyitottam és Peter állt előttem May-jel.-Szia!-öleltem meg.

-Szia Drágám!

-Gyertek be!-invitáltam be őket és Rose pont akkor érkezett oda.

-Üdv! Maga May?-mosolygott barátságosan.

-Igen, maga meg biztos Rose.-fogtak kezet.

-Jöjjön üljön le.-bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.-Hozhatok valamit? Kávét? Sütit?

-Igen, köszönöm.-mosolygott.

-Majd én hozok.-álltam fel és bementem a konyhába. Lefőztem a kávékat (mert csináltam magamnak és a többieknek is), rátettem egy tálcára a sütikkel, tejjel és cukorral együtt.-Itt is van.-tettem le az asztalkára.

-Gyere ülj le! Ne álldogálj!-mosolygott May. Épp ültem volna le, de Peter megfogta a karom, magához rántott és az ölébe ültetett. Láttam az arcukat hogy bámultak, de inkább rájuk hagytam.-Mi volt itt amíg mi távol voltunk?-mosolygott Rose-ra.

-Semmilyen nagy dolog nem történt. Elcsendesedett minden. Mindenki gyászolt. Megállt a világ.

-És mi történt a csettintéskor a Földön?

-A Bosszúállókból csak Vízió halt meg igazán.-csatlakozott James.-Üdv! James vagyok, maga meg biztos May.

-Igen.-fogtak kezet.-És kérem tegeződjünk.-mosolygott. Aztán James ránk emelte a tekintetét. Megforgatta a szemét és leült.-Te tudod, hogy Peter...?

-Pár órája tudtam meg, de így minden érthetőbb lett.-mosolygott.

-May, mi lesz most hogy beköltöztek a lakásunkba?-nézett nénjére Pete.

-Nem tudom, találnunk kell lakást, pótolni a dolgainkat és mondjuk pénzt keresni.

-Hogyha te is olyan vagy, mint az unoka öcséd akkor szívesen lakhatnának itt addig amíg nem találnak lakást és talpra nem állnak.-mosolygott Rose.

Folytatása következik...