(Szerk.-Közkívánatra mostantól kezdve képeket is rakunk a sztoriba.)

/Ma ez a kilátás fogadott reggel. A velencei-tó betonon tengerpartja szép volt. Nagyon szép. Mint Zsófi füle.
-Haragszanak rám.-nem értem miért haragszanak rám.\

Zsófi selymes ajkai helyett Bence óriás muszklijai ébresztettek. Nem volt jó. Nem tetszett.
-Bmeg!-hajítottam hozzá a fidget spinnert (a világítósat).
-Haha.- nevetett gonoszan.
-Féltékeny vagy?-kérdeztem tőle.
-Amikor 5 éves voltam anyukám elhagyott. Ez nagyon megviselt engem. Őt is Zsófinak hívták, folyton csúszdázni jártunk el. A szőke haja, zöld szeme és a szép alkata a Te Zsófidra emlékeztet. Amikor 13 éves voltam, tavaly, megismerkedtem egy lánnyal. Zsófinak hívták, fekete haja, kék szeme és masszív alkata a Te Zsófidra emlékeztet. Utállak téged, dögölj meg.- ront ki a szobából Bence.
-Lmao.

Időközben meg éheztünk. Lementünk enni. Zsófi apja, 6 csillagos séf, ezt adta nekünk. #nyamnyam
Bencét továbra sem találjuk. #holvan?
Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk csúszdázni. Bence úgyis csak panaszkodna. Jó, hogy nincs itt. A kék csúszdán csúszva Zsófival smároltunk volna, DE!! Nem csókolt meg, mert aggódott Bence miatt.
-Hol van?-kérdezte aggódva.
-Nem tudom, csúszdázzunk.-mondtam.
Csúsztunk tovább. A piros csúszdán megint megpróbáltam smárolni Zsófival. Nem hagyta.
-De most tényleg. Hol van?-kérdezte.
-Honnan tudjam, ember?!-válaszoltam agresszívan.
-Azt hiszem... Szeretem...-mondta.- amúgy te miért nem aggódsz ember? A barátod. A legjobb a legjobb.
-Mi az hogy szereted??? Én vagyok a pasid, és Bence amúgyis hülye.-kiabáltam vissza.
-Nem vagyunk együtt. Csak-csak kavarunk. Meg se kérdezted hogy leszek-e a csajod! -😡.
-Ez nem igaz! Ha kavarnánk nem tudnám hogy szeretsz atlétikázni!
-igaz de akkor se kérdezted meg! És nekem az számít!- csobbantunk bele a vízbe. A víz alatt lesmároltam.
-keressük meg Bencét.-mondta a víz alatt.
-Oké.-Válaszoltam.

Szörvájvörök 😎

Zsófi: Keressük meg Bencet
Barni: Ok.
Krisz: Szarok, majd utanna
Blanka: Ki az a Bence??
Evelin: xd
Én: 13 perc múlva tali a főtéren!
Krisz: 💩

Találkoztunk a terén. Tovább mentünk, mert egy ház felől hangokat hallottunk. Zsófinak ismerős volt. Az ijesztő ház egy régi épület, mely magányosan áll az erdő közepén. Az udvar elhanyagolt és vadon nőtt. Az ajtó rozoga és az épület belsejében vastag por és kosz található. A falakon régi képek és rejtélyes ábrázolások láthatók. A szobák elhagyatottak és a bútorok porosak. Az alagsorban sötét és nedves, a falakon foltok láthatók. Az egész épületben rémisztő hangulat uralkodik, mintha valami szörnyű dolog történt volna ott a múltban. Nagyon ijeszto volt. Zsófi bepisilt félelmében. Megoleltem, hogy ne aggódjon. Krisz volt a legbátrabb, és előre vezett minket. A házban minden szoba sötét volt, és a falakon régi festmények és kopott bútorok lógtak. Amikor elértunk egy régi szobához, ahol a legtöbb paranormális tevékenység állítólag történt, Bence nem volt sehol. Elkezdtük kiabálni a nevét, de semmi válasz.Amikor elértünk a szoba végéig, láttuk, hogy az ajtó kinyílik, és Bence lassan kilép a sötét szobából. Ő azt állítja, hogy hallotta a barátai kiáltásait, és meg akarta őket keresni. Azonban, amint elkezdünk kijönni a kastélyból, valami furcsa történik. A padló alatt hirtelen lábdobogást hallunk, és különös árnyakat hallottunk mozogni a falakon.
Elkezdtünk rohanni a kastélyon keresztül, de a hátunk mögött mindig ugyanaz a hang és árnyék követett. Végül elértünk egy kijáratot, és kiszabadultunk . Lélegzetvisszafojtva álltunk meg a kapu előtt, és azt mondtuk egymásnak, hogy soha többé nem megyünk be abba a rémisztő helyre. Aztán hirtelen feltűnt,hogy Bence nincs velünk. Úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk és megtaláljuk Bencét, de amikor újra beléptünk a kastélyba, a hang és az árnyéknak nyoma veszett. Kihallatszodott egy beszélgetés:

-Szia, apa. Jó, hogy végre találkozunk.- mondja egy hang. Bence az.
-Szia, Bence. Igen, régóta vártam erre az alkalomra.-mondja egy másik. Ki lehet??
-Nem hiszem, hogy értem. Azt hittem, hogy nem érdekelsz.- válaszolja.
-De igen, Bence, nagyon is érdekelsz. Csak nehéz volt kapcsolatba lépni veled az elmúlt években.- Ki az???
-Hát nem te hagytad el az anyámat és engem, amikor csak öt éves voltam?-háborodik fel.
-Igen, de azóta sok idő telt el. Azóta én is változtam.- ki az??
-És miért most jöttél vissza? Azóta miért nem érdekeltél?
-Ez egy hosszú történet, Bence. De úgy érzem, készen állok arra, hogy kapcsolatba lépjek veled.-olyan ismerős a hangja.
-Nem hiszem, hogy azt értem, hogy mit akarsz. Hogy lehetsz most készen arra, hogy kapcsolatba lépj velem?-kérdezi.
-Az életben sok dolog történik, Bence. De most úgy érzem, készen állok arra, hogy újra kapcsolatba lépjek veled.- mondja az ismeretlen.
-De ez nem elég, apa. Az elmúlt 10 évben nem voltál jelen az életemben. Nem tudok csak úgy továbblépni, mintha semmi sem történt volna.- kéri őt számon.
-Értem, hogy nehéz lehet számodra elfogadni ezt. De kérek egy esélyt arra, hogy helyrehozzam a dolgokat. Szeretnék bekerülni az életedbe, és segíteni neked.-vajon ki ez?
-Tudod, apa, nem tudom, hogy mit akarok ezzel az egésszel. Egyrészt szeretnék hinni abban, hogy változol, de az elmúlt tíz évben túl sokat kellett kiábrándulnom.-mondja.
-Értem, hogy nehéz lehet számodra. De kérek egy esélyt arra, hogy megpróbáljam helyrehozni a dolgokat.-kéri az idegen.
-Sosem lesz elég, hogy csak azt mondd, hogy változtál. Azon kell dolgoznod, hogy bizonyítsd nekem, hogy tényleg változtál.
-Értem, Bence. De kezdetnek talán elkezdhetnénk valamit közösen csinálni. Talán megnézhetnénk egy filmet, vagy elmehetnénk valahová enni.-hmm...
-Talán. De ne feledd, hogy nem vagyok könnyen befolyásolható. Ha csak úgy felbukkansz, azt nem fogom elfogadni.-sóhajt.
-Teljesen értem. Én sem várok el semmit. De remélem, adhatsz nekem egy...-mit??????

Bementunk és megláttuk Bencet, de az apja már eltűnt. Vajon meghallott minket??? És ki az??
Ahogy az este haladt előre, Bence és Zsófi smároltak. A Szörvájvörök 😎 gratuláltak nekik.
-Grat.-mégis hogy képzeltek ezt?? Zsófi az én csajom.Üresnek érzem az életemet. Korábban boldog voltam. De hiányzik valami fontos. Zsófi. Az érzéseim össze-vissza járnak. Nem értem miért. Talán csak magányos vagyok.

/Rémálomból keltem fel. A szívem hevesen vert, és a lélegzetem is nehézkes volt. Azt álmodtam, hogy egy sötét kastélyban vagyok, és ismeretlen veszély leselkedik rám minden oldalról. A rejtőzködő árnyékok és a rejtélyes hangok még inkább fokozták az ijesztő érzéseimet. Amikor felébredtem, megkönnyebbültem, hogy csak álmodtam. Bence is velem együtt kelt fel. Belépett Zsófi a szobába. Mielőtt elindulhatott volna bármelyikőnk felé, Bencevel egymásra néztünk... Ugyanazt álmodtuk volna?\

FOLYTATJUK

(Köszönjük a sok kedves üzenetet! A kritikát is átgondoltuk, es változtattunk az írás irányzaton. Írjatok meg, hogy tetszett!)