Másnap Tokoyamival mentem suliba és egy csomót beszélgettünk és végre el is jött az edzés.
Midoriya ülj le!-mondta a Sensei amire kicsit furán néztem.
Miért Sensei?
Nem engedem hogy edz!
Sensei!-mondtam kicsit idegesen-szeretnék edzeni!
Nem engedem!
Miért?!
Tudod te azt nagyon is jól!
Azt mondtam már csak pár hónap nem azt hogy ma fog megtörténni!-mondtam idegesen amire a többiek nagyon meglepődtek nem is kicsit.
Jó rendben! Edzél csak ne sérülj meg!-ez olyan mintha ugyan azt mondta volna hogy ne edzek. Sérülések nélkül nem lehet edzeni!
Köszönöm!-mondtam majd végre be is álltam edzeni.
Jó akkor párokban fogtok dolgozni! Mindenki keressen magának egy párt vagy nekem kell állítanom párt a másiknak!-mondta amire mindenki párba állt kivéve én. Nekem nem maradt senki.
Midoriya te akkor kimaradsz!-mondta a Sensei majd nem is törődött tovább velem. Mivel senkit sem érdekelt hogy most itt vagyok ezért nem is törődve a többiekkel mentem vissza az öltözőbe majd mikor átöltöztem el is indultam Midori felé a gyermek otthonba.

ERŐSZAK❗❗❗ CSAKIS SAJÁT FELELŐSSÉGGEL OLVASD EL❗❗❗

Mivel most egy kicsit le akartam rövidíteni az utat ezért az egyik sikátoron keresztül akartam menni de hírtelen valaki elkapta a kezemet és az arcomba nyomott valamit én pedig egy nagyot szippantva ájultam is el.

Mikor felkeltem már este felé járhatott a sötétségből ítélve. Éreztem hogy nagyon fáj a testem és hogy nincs rajtam alsó nemű ezért nem is kicsit ilyedtem meg.
Gyorsan meg is kerestem a ruhadarabot majd magamra véve álltam is fel és kezdtem el sántikálni vissza a UA felé kevés sikerrel. Ahogy mentem éreztem hogy valaki követ ezért az egyik villany oszlopnál  megálltam és leültem a padra.

Éreztem még mindig hogy figyelnek és hogy egyre közelebb jönnek hozzám majd hírtelen fogott a nyakamra és szúrt belém valamit ami miatt nem tudtam használni a képességem. Mit ne mondjak mostmár ezek után kész csoda ha nem hordanék magammal fegyvert de nem csak egy sima paprika sprét! Arcomra ráfogott és a szememre rákötött valamit majd a kezeimet is megkötözte.
Shh Nyugi nem fog fájni! Csak pár perc lesz sietni fogok!-mondta ideges hangon én meg éppen ordítani akartam volna de valamit a számba nyomott és elkezdett erőből mozgatni magát. Tudtam mi lehet az de mégsem tudtam bele gondolni hogy pont ez velem történik meg. A hajamba markolt és elkezdte erőből letolni torkomon nem kis méretű szerszámát amíg végül tövig le nem nyomta úgy hogy ne kapjak levegőt. Ahogy gyorsabban és mélyebbre tolta le magát torkomon egyre jobban nem kaptam levegőt és már a szédülés határán voltam mikor elélvezett számban.
Nyeld le!-parancsolt rám de én csak kiköptem az egészet-oh te kis ribanc! Most megkapod a magadét hogy nem tetted meg!-mondta majd a padra vágott és elkezdte lehúzni rólam a nadrágot.
N..ne!-mondtam már sírva.
Te akartad én nem! Most megtudod mi lesz ha nem követed azt amit neked mondanak!-mondta majd válaszomat meg sem várva nyomta magát belém. Fájdalmasat nyögtem és éreztem hogy majd szét szakadok belülről és az is biztos hogy vérzek. El kezdett bennem mozogni elsőnek lassan majd egyre gyorsabban és egyre mélyebbben tolta magát bennem.
N...ne!!
Fogd már be bazdmeg!-mondta majd húzta ki magát balőlem és lökött a betonra ahol megint számba tette péniszét és el kezdett mozogni. Szédültem fájt mindenem a levegőt is alig vettem.-mi van nem tudsz rendesen szopni vagy mi?!-kérdezte mérgesen majd lökött egyet fejemen és végre megint elélvezett-nem érdekel de akkor is a seggedben fogok elélvezni megértetted?!-kérdezte mérgesen majd újból felállított és belém nyomta magát. Csak sírtam és sírtam és próbáltam nem össze esni és próbáltam minél hamarabb nem ordibálni.  Vagy úgy 20 perc után végre elélvezett majd ott is hagyott engemet. Kezemmel levettem a szemfedőt és végre tudtam használni a képességem így át változva rágtam le kezeimről a kötelet utána pedig próbáltam össze szedni magamat és vissza futni a koliba de eltévedtem.

VÉGE ❗❗❗❗

Annyira fáradt voltam és éhes hogy legvégén egy régi elhagyatott házban aludtam el a hideg földön.

Reggel a nap sugaraira ébredtem ahogy a szemembe sütnek. Pár perc kelledt mire végre sikerült rájönnöm hogy valójában hol is lehetek.
A testem fájt főleg az alsó felrm de a torkom is ahogy próbáltam levegőt venni éles fájdalom nyilalt a hasamba és a torkomba is. Ahogy körül néztem nem nagyon lakott senki sem a házban majd ahogy kicsit a másik szobába mentem sem találltam semmit. Nagyon régi épület lehet ha már a falak is majdnem össze omlanak meg tele van mindegyik grafitivel meg hasonlóval. Ahogy kinéztem az üveg nélküli ablakon nem ismertem meg a tájat. Próbáltam rájönni,hogy hol lehetek de nincs semmi ötletem...

Pihentem még vagy úgy 1 órát mire végre sikerült valamennyire járkálnom így végre ki bírtam menni az épületből ami elkezdett remegni majd pár percel később össze is omlott.  Nagyon szerencsésnek gondolom most magamat mert még éppsegbenn ki bírtam jutni!

Ahogy lent is körülnéztem egy kis folyót találltam így oda is mentem majd arcot is mostmár benne. A vér az árral együtt sodródott így a bajaimat is elsodorta erre a pár másodpercre amíg mosakodtam. Miután mosakodtam elkezdtem követni a folyót hátha találok valamit majd el is kezdődött egy nagyon hosszú út számomra.

Nem tudom most hány óra lehet de olyan délután 6-ra tippelnék. Egész nap sétáltam néha megálltam hogy igyak egy kicsit de aztán csak folytattam az utat. Nem talállkoztam senkivel sem és most egy nagyon erdős részen vagyok. Mikor nem figyeltem még az egyik fának is neki mentem én hülye! Na igen. Nemtudom hogy hol vagyok hogy hogy fogom túlélni vagy hogy egyáltalán túlélem-e vagy sem...?