Reggel mikor felkeltem Kacchan már nem volt az ágyamnál így gyanítom hogy elment és azt hitte hogy csak egy álom volt ami az este történt vele. Nemtudom meddig lehettem ott és néztem ki az ablakon de egy kis idő után bejött Aizawa Sensei meg az a kislány akit megmentettem.
J..jó reggelt Sensei!-köszöntem amire a kislány gyorsan elkezdett felém rohanni majd nagy erővel rám ugrott és elkezdett ölelgetni.
Köszönöm bácsi!!!-mondta amire csak elmosolyodtam majd így szóltam.
Nem kell megköszönni!
Midoriya beszélnünk kell!-mondta a Sensei határozott hangon amire csak bólintottam.
Milyen ügyben Sensei?
Nezu igazgató elmondta.
T...tessék?!
Eri egy kicsit kimész légyszi?
Igen!-mondta majd ki is rohant a Sensei pedig leült az ágyam szélére.
P....pontosan mit is mondott?
Hogy már csak pár hónapod van hátra a képességed miatt...
Hazudott...-mondtam sokkoltan hisz azt mondta hogy nem mondja el senkinek sem!
Midoriya!-szólt rám a Sense miközben éppen egy pánikrohamban voltam már.
A levegőt gyorsan vettem szédültem és homályosan láttam. A hangok is kezdtek egyre jobban egybe olvadni és már semmit sem hallodtam rendesen de hírtelen meghallodtam egy kis motyogást.
Deku....-mondta a hang amire elkezdtem kicsit nyugodtabb lenni de még mindig nem nyitottam ki a szememet.-nyisd ki a szemed Deku!-mondta amire kinyitottam a szemem de így még mindig homályosan láttam-nyugodj meg rendben?-kérdezte Kacchan de persze csak megint fel idegesítettem magam hogy mi lesz velem ha meghalok vagy hogy tényleg szeretett-e vagy hogy van e valakije?biztos megcsalt amikor együtt voltunk!lehet Kirishimával járnak.de nem Kacchan nem meleg! Vagy de az azt mondta...de csak mondta! Hírtelen éreztem egy szúrást a karomban ami hatására el is aludtam pár percel később.

Ahogy felébredtem ott volt Aizawa Sensei így inkább próbáltam el osonni melledte de így is észre vett.
Hová hová Midoriya?
Öhm... mosdóba!-mondtam majd mentem is a mosdó felé de ahogy beértem egyből rosszul is lettem így az egyik fülkébe berohantam majd egy csomó vért kezdtem el hányni. A vörös lé teljesen beterítette a wc belsejét majd utána mikor végre úgy éreztem hogy vége egyből le is húztam majd el mentem arcot mosni. A hideg víz csípte a bőrőm és kellemesnek hatott de utána egyből vissza is mentem a szobámba és lefeküdtem és vártam a kérdéseket.
Igaz?-kérdezte amire csak egy aprót bólintottam-tudja még valaki?-kérdezte amire nemlegesen ráztam fejemet-a szüleid tudják?
Meghaltak. Csak egy húgom maradt de az is árvaházban van.
Hány éves?
8.
Értem...-mondta majd fel is állt és kiszólt az ajtón amire befutott a kislány és megint a nyakamba ugrott.
Szép napot bácsi!
Neked is! Hogy vagy?
Jól köszönöm. És te?
Én is. Hogy hívnak?
Eri.
Nagyon gyönyörű neved van!-mondtam rá mosolyogva-illik hozzád!
Köszönöm! És neked mi a neved?
Izuku Midoriya de hívhatsz Dekunak is ha szeretnél!
Rendben Mr. Deku!- Erivel egy csomót játszottunk és beszélgettünk is majd hírtelen eszembe jutott a tegnap esti. Kacchannak adtam a képességemet... Tudom hogy nem neki szabadott volna...de....én megbízok benne szóval ő is bízzon meg a képességemben ami mostmár az övé lesz élete végéig...és...mégis valamiért nem örülök neki....
Valami gond van?-kérdezte a Sensei pár perc csönd után.
Nem nincs csak kérem ne mondja el a többieknek.
Rendben nem fogom ígérem.-mondta majd el is ment én meg Erivel maradtam.

Egy csomót játszottunk,rajzoltunk,énekeltünk és még versenyt is rendeztünk hogy tud gyorsabban virágot rajzolni. Párszáz hagytam hogy ő nyerje meg a csokit akit közben Uraraka hozott be de így is elfelezte velem.
Midoriya látom mostmár jobban vagy így haza is küldelek.
Rendben köszönöm!-mondtam majd gyorsan fel is öltöztem és kezdtem el menni a kihalt folyosón.

Miközben mentem hallodtam lépteket ezért gondoltam valaki bent maradt vagy hasonló és vissza akar menni de utána egyre gyorsulni kezdtek a léptek és én is egy kicsit. Tudtam hogy lehetne használnom a képességem de mégsem tettem meg. Az illető elkezdett futni és én is majd ahogy megláttam egy ablakot a folyosó végén egyből ki is ugrottam rajta majd egy bukfencet csináltam a talajon és elkezdtem futni a kis úton majd egy idő után megálltam és inkább farkassá változva szaladtam is hallkan vissza ahol ott volt egy fekete alak. A sötétben csakis a hallásomra tudtam támaszkodni de hogy a hold körül világította a tájat könnyű volt megtalállni azt aki követett. Oda osontam hallkan hozzá majd rá morogva ilyesztettem rá egy kicsit majd meg is hallodtam hogy ki is az.
Hé! Nyugodj meg kicsi farkas!!-mondta idegesen Tokoyami?! Óvatosan közelebb mentem hozzá majd felé néztem és leültem.-ne harapj meg kérlek...-mondta kicsit félve majd óvatosan kezét a fejemhez emelte én pedig egyből kezébe is nyomtam fejem és óvatosan el is kezdett simogatni.-jó farkas vagy...-mondta majd guggolt le és kezdett el simogatni addig a pontig ameddig hírtelen nem változtam vissza és nem kezdtem el vért hányni. Ahogy láttam nagyon megilyedt és idegesnek is látszott addig a pontig ameddig végre abba nem hagytam.
Sajnálom Tokoyami...-mondtam és köhögtem még fel pár vért aztán a földre estem.
Midoriya!-mondta utólag majd nagyokat lélegezve próbáltam ébren maradni.
N..ne...aggódj...-mondtam pár percel később majd lassan fel is ültem-n..nincs..semmi..bajom!-mondtam amire aggódva rám nézett.
De...
Jól vagyok...-mondtam majd próbáltam is felállni de semmi aztán mikor estem volna vissza a föld felé elkapott.
Nem vagy jól Midoriya! Vért hánytál és...-folytatta volna tovább de szavába vágtam.
Jól vagyok! Nem értheted te ezt hogy miért történik ez mind velem!-mondtam amire csak szemeimbe nézett.
Tudom nem vagyunk nagyon jó kapcsolatban nem is annyira szoktunk beszélgetni de ha bármi baj van rám számíthatsz!-mondta amire csak bólintottam majd vissza is kisért az épületbe majd a szobámba.

Nem nem kell maradnod egyedül is megleszek!
Nem maradok! Én szeretnék meg legalább így nyugodtabban fogok aludni!-mondta velem vitatkozva amire csak bólintottam majd az ágyamba bemászva nem sokkal később el is aludtam mostmár kicsit nyugdotabban.