Megint eltelt egy hónap így kábé mostmár lehet 2 vagy 3 hónapom van csak hátra. Ez az 1 hónap alatt már családtag lettem az intézetben és bármikor szívesen fogadnak. A kicsik is megkedveltek és már ovóbácsinak neveznek.
A suliba minden nap bejárok és mindig mindenből jó jegyet szerzek szóval néha nyugodtan vehetek ki szabadnapot hogy segítsek a gyerekeknek meg hasonló.
Ez az idő alatt Kacchan folyton engemet piszkált de páran még csatlakoztak is hozzá hogy szerintük ez tényleg igaz meg nagyon vicces. Ja tényleg nagyon vicces szerintem is!😒

Éppen törin vagyunk amikor is valamit meghallok az erdő felöl. Fák dőlnek ki sorra és valami recsegést is hallok. Mikor jobban megnéztem hogy mi lehet az...
Nem lehet igaz!-mondtam magamnak is kicsit hangosan majd felállva kezdtem is el rohanni ki az épületből.
Midoriya!-szólt utánam valaki.
All Might?
Hova mész?
Itt van a gonoszok ligája!-mondtam majd nem is törődve a férfival akivel anno még lehet barátok is voltunk csak rohantam tovább egyenesen be az erdőbe. Átváltoztam farkassá majd úgy rohantam és rohantam amíg el nem értem azt a részt ahol hallodtam őket és nem bújtam el az egyik bokor tövében.

Biztos hogy ezt észre fogják venni?-kérdezte asszem Dabi.
Igen! De ha nem válik be akkor majd bevetjük a titkos fegyverünket!-mondta a kezes.
De ne már Shigaraki!! Ő nagyon cuki!!
Nem érdekel Toga! Akkor is.
Egy gyerek miatt nem fognak ide jönni!-egy gyerek?
Nem érdekel! Akkor is ide fognak jönni csak figyeljétek meg!-mondta Shigaraki majd csak várt.
Eltelt vagy úgy 20perc mire meghallodtam valamit ezért emberré változtam majd ki is léptem a bokrok mögül.
Lám lám! Izuku Midoriya!-mondta Shigaraki!
Ezek szerint nem kell bevetnünk a titkos fegyverünket sajnos...
Hol a gyerek?!
Az titok!-mondta majd ördögien elkezdett nevetni.
Segítség!-hallodtam meg egy kiabálást majd egy nagy hegy tetején láttam meg a szürkés hajú kislányt.
Jól vagy?!-kiabáltam oda amire elkezdett bólogatni-maradj ott!Nemsokára meg mentelek!-kiabáltam majd a szőke hajú lány el is dobott felém egy kést amit simán kikerültem majd meg is jelentek a hősök.
Menj innen kölyök!-ordibált rám Endevard.
Nem!-ordibáltam vissza majd ki is kerültem a megint nekem jövő kést és gyorsan át is változtam majd el is kezdtem a kislány felé futni. Mindenki harcolt mindenkivel,mikor végre felértem megláttam a kislányz egy magas férfi mögött. Egyből vissza is változtam majd mérgesen rá morogtam.
Engedd el!-mondtam.
Izuku Midoriya ha jól tudom igaz?
Igen! Most pedig kérem a kislányt!-mondtam idegesen amíg a többi hős a gonoszokkal harcolt.
Ahoz előbb engem kell legyőznöd!-mondta amire be is álltam támadó pozícióba majd gyorsan elé is futottam egy szempillantás alatt meg is ütöttem-látom a kattő képesség tényleg jó dolog!-mondta majd ő is ütött egyet de azt gyorsan ki is kerültem és át is változtam utána erősen a lábába  haraptam. Megéreztem a vér édes ízét számban amire el is rúgott de egyből megint rá támadtam.

Újból és újból megtámadtam de ő persze mindig kivétte vagy elrúgott magától de amikor erőből sikerült a falba ütnöm a kislány a szél erős lökése miatt le esett a szikla pereméről és elkezdett a föld felé esni.  Gyorsaságomnak hála utána is ugrottam majd szorosan magamhoz ölelve lezdtünk is el gurulni a kemény hegy oldalán. Vagy úgy 30 vagy 40 métert gurultunk lefelé majd hírtelen neki is ütköztem valaminek. A testem több helyen is tele volt sebekkel és a karom is majdnem eltört. A sebek tiszta véresek voltak és a fejem is fájt de a kislányon persze sérülések és horzsolások nélkül maradt.
J..jól...v..vagy?-kérdeztem mikor elengedtem és homályosan rá néztem.
I..igen.-mondta majd megláttam ahogy megint kutyák közelednek felénk így át is változtam majd a kislány elé állva morogtam egy nagyot amire a gonoszok el is tűntek a hősök pedig engemet és a kutyákat nézte. Mivel nem akartak el menni a kutyák ezért tettem eléjük egy biztos lépést majd rájuk morogtam megint és végre elekdztek futni. Az egyik hős volt olyan bátor hogy a közelembe mert jönni amire rá morogtam de utána inkább a földre feküdtem és vissza változtam.
Ez a fiú!! Nagyon súlyosak a sebei!-mondta majd közelebb szaladt hozzám és ekkor minden sötétségbe borult.

Egy hangos sikolyra ébredtem így egyből gyorsan is vettem a levegőt és úgy ébredtem fel. Este volt és egy fiú feküdt melledtem tüskés szőke hajjal.
Ka...cchan...-mondtam amire kicsit megmozdult de azon kívül semmi.  Nemtudom meddig lehettem eszméletlen de nem is bánom. A kezem és a fejem is be volt kötözve. Mivel nagyon szomjas voltam ezért úgy döntöttem hogy elmegyek inni de amikor lábra álltam egyből a földre is akartam rogyni de átváltoztam és úgy mentem el a csapig inni. Ott megbírtam támaszkodnak de utána megint farkasként mentem vissza és Kacchan akkor már ébren volt és engemet nézett.
Biztos csak álmodom...-mondta Kacchan amire közelebb mentem hozzá és az ágyra ugrottam és morogtam egyet neki.-még mindig csak álmodok Katsuki! Nincs itt egy farkas sem csak képzelődök!-mondta amire közelebb mentem és óvatosan megharaptam a kezét amire el is vette-na jó ez biztos hogy nem álom!-mondta majd ott is maradt és a szemeimbe nézett-olyan....nem ez másmilyen csillogás...olyan mint Dekué!-mondta amire csak lefeküdtem és hallgattam tovább-tudod...nem szoktam állatoknak beszélni főleg nem egy farkasnak de most csakis neked tudom kiönteni a lelkemet.-mondta amire szép lassan rá is tettem mancsom a kezére majd behunytam a szemeimet és erősen koncentráltam hogy sikerüljön átadnom neki a One For Allt- nemtudom hogy hogyan kerültél be és azt sem hogy hol van Deku de remélem nem rabolták el mert akkor én meghalok.-mondta majd hírtelen el is ájult én pedig vissza változtam és át adtam neki a képességemet rendesen. A testén csíkok jelentek meg amik világítottak de utána egyre csak halványodtak én pedig nem sokkal később vissza is aludtam.