Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

15.

1 nap!

De most úgy komolyan honnan volt neked fegyvered Deku?!
Maradjunk annyiban hogy mióta vissza kerültem azóta hordok magamnál.
Kész csoda hogy nem lőttél le!-panaszkodott Kacchan ahogy a mezőn voltunk és a fűben egy pokrócon feküdtünk.
Nem vagyok béna!
Jól van na! De az durva volt hogy hogy ölted meg azt a...-mondta mérgesen.
Megérdemelte amit tett velem az... szörnyű volt!-mondtam amire magához ölelt.
Tudom de már vége van. Mostmár csakis az enyém vagy!
De nem sokáig tudod...-ahogy ki számoltam lehet már csak 2 hetem lehet hátra. A többiek és az egész iskola meg tudta és mind nagyon feldúltak hogy nemsokára meghalok. Midorinak még nem mondtam el de majd úgyis rá fog jönni magától is szerintem.
Igen tudom...
Kacchan...
Igen?
Nagyon szeretlek téged!-néztem vörös íriszeibe amire csak le nézett rám.
Én is téged Deku!-mondta majd adott egy puszit fejemre.
Naa! Azt hittem hogy a számra kapom!-mondtam durcisan amire egyből magához is ölelt és megcsókolt jó hosszasan.
Mostmár örülsz?-kérdezte rám mosolyogva amire adtam egy puszit szájára.
Nem tudok betelni veled!
Én sem veled!-mondta majd mászott fölém és csókolt meg amit egyből viszonoztam is.

2.nap!

Bátyi!!
Igen?
Örökbe fogadtak!-mondta boldogan ugrándozva Midori.
Tényleg? És milyenek az új szülők!
Nagyon kedvesek és képzeld kettő férfi az!
Micsoda?!-lepődtem meg nem is kicsit majd be is jött Aizawa Sensei meg Mick Sensei.
Apa! Papa!-mondta ugrándozva Midori amire csak rájuk néztem ők pedig elmosolyodtak.
Igen örökbe fogadtuk Midorit hisz azt akartuk hogy ebben a pár hétben sokkal többet tudjatok talállkozni ja meg persze eleve gondolkoztunk egy gyereken is.-mondta Aizawa Sensei amire felálltam majd oda menve a két felnőthőz meg is öleltem őket.
Köszönöm Sensei!-mondtam sírva amire rögtön vissza is öleltek mind a ketten majd Midori is megölelt minket.
Mostmár sokkal többször fogjuk egymást látni!-mondta rám mosolyogva Midori amire csak boldogan bólintottam.

3.nap!

Midoriya!
Igen?
Izé...én...szeretlek!-mondta Todoroki.
Nagyon sajnálom Todoroki de tudod mi a helyzet ugye?
Igen tudom csak már nem bírtam magamban tartani. Ha te boldog vagy Katsukival akkor legyetek boldogok erre a pár hétre még.
Rendben köszönöm hogy megértesz Todoroki!-mondtam majd öleltem meg óvatosan amit viszonzott is.

4.nap!

Annyira sajnálom Midoriya fiam hogy régen olyan keményen bántam veled!
Nem baj All Might megértem hogy min kelledt keresztül menned és nekem is min kelledt keresztül mennem ahhoz hogy hős legyen belőled!
Köszönöm hogy megtanítottál hinni az emberekben és hogy tisztelni kell mindnekit még akkor is ha kicsit más vagy másokhoz képest is!
Mosolyogva mentetted meg az embereket és most is mindig csak mosolyogsz All Might! Az emberek mindig tisztelik a másikat még akkor is ha nem látszik vagy nem úgy fejezik ki magukat ahogyan kellene! Az emberek azért néztek fel rád mert mindig megvédted őket a rosszban és mindig nyugalmat,bizalmat árasztottál feléjük!
Ez most valami beszéd akart lenni?-kérdezte kicsit könnyezve.
Nem csak azt akartam mondani hogy köszönök mindent!-mondtam és öleltem magamhoz amit egyből viszonoztam is.

5.nap!

Akkor meg fogsz halni?-kérdezte sírva Midori amire bólintottam.
De nyugdoj meg mindig veled leszek idebent!-tettem kezem szívére amit egyből meg is fogott.
De hiányozni fogsz nagyon!
Te is nekem de nézd! Kapsz tőlem valamit!-mondtam majd vettem elő a nyakláncot amit neki csináltam. A nyaklánc egy szétnyithatós vas képtartóból állt amit ugye bár szét lehetett nyitni benne pedig az én képem és anyáé szerepelt benne a monogrammunk meg egy szivecske a vasba gravírozva amit igen én csináltam teljesen egyedül.
Ezt te csináltad?
Igen! Igaz nagyon sok isőmbe telt de remélem tetszik!-mondtam majd pár perc csönd után egyből magához is ölelt és el kezdett sírni.
Köszönöm Midoriya bátyus!
Nem kell megköszönni Midori!
De köszönöm!
Én is hogy vagy nekem!-mondtam és öleltem magamhoz majd fejére adtam is egy puszit.

6.nap!

Deku!
Ig...-kérdeztem volna de ajkaimra hajolt majd el kezdett csókolgatni.
Akarlak Deku!-mondta Kacchan szemeimbe amire szájára hajoltam és hosszasan megcsókoltam-Akkor ez egy igen?-kérdezte meg végül.
Talán! Az attól függ mit szeretnél kérni tőlem!-néztem rá perverzen és tettem kezem óvatosan nadrágjához.
Téged szeretnélek nem is kicsit!-mondta majd markolt fenekembe és dőltött el az ágyon és mászott fölém.

Ahh Kacchan~
Ah Deku~
(Nincs energiám leírni a részleteket!😅)

Tetszett Deku?-kérdezte Kacchan mellém feküdve.
Igen~
Hallodtam! Remélem a többiek nem hallodtak meg minket mert akkor nekem végem!-mondta Kacchan amire csak el mosolyodtam és magamhoz öleltem jó szorosan.
Nekem az sem baj Kacchan ha hallodtak minket! Nekem csak az a lényeg hogy vagy nekem!
Nekem is Deku!-mondta és puszilt meg majd aludtunk is el.

7.nap!

Kacchan!
Igen?
Tudod már használni a képességedet?-kérdeztem izgatottan amire el kezdett narancs villámok megjelenni körülötte majd lett hirtelen melledtem.-Azta!! Nagyon menő vagy!Te vagy az én hősöm Kacchan!-mondtam és pusziltam fejen ő pedig el kezdett ölelgetni.
Te vagy az enyém Deku!

Következő hét:
Hétfő 8.nap!

Midoriya fiam!-szólt valaki amire oda is forultam a hang irányába és kicsit meglepődtem.
Igen All Might?
Mondanom kell valamit!
Rendben!-mondtam majd ültem is le a parkban lévő kis padra.
Tudom nem most kellene elmodnanom de...az apád vagyok!-mondta amire csak rá néztem.
Tessék?
Az apád vagyok!
Az nem lehet...
Tudom hogy nem hiszel nekem de...-mondta majd vett elő egy papírt és mutatta felém. Egy kép volt amin anya All Might és még én voltam kicsi baba ként. Anya a karjában fogott All Might pedig anya fejét puszilgatta aki sírt- Ez a születésed után készült pár órával.
Akkor...maga az apám?
Igen fiam!
Akkor azért mondta mindig hogy fiam?
Nem az nem azért volt! Nekem az már megszokott szöveg hogy mindenkinek ilyesmit mondok!-mondta kicsit nevetve amire karjaiba ugrottam és megöleltem.

9.nap!

Egy nagyon átlagos napnak indultam elébe amikor is hírtelen szédültem meg és ájultam el.
Deku!-rohant hozzám Kacchan és kapott el még pont jókor mielőtt a földre estem volna.
Jól vagyok nyugi! Csak hírtelen meg szédültem és ennyi!
Akkor ezért véres a szád?-kérdezte amire egyből oda is nyúltam és tényleg véres volt.
Nem de...-és el kezdtem vért köhögni.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro