*telefoncsengés*

- Huh?
- Ne "huh"-ozz itt nekem. Elindultál már?
- Nyugodj lefele, mindjárt csörög az ébresztőm és már repülök is...
- Fél óra múlva ott kéne lenned! Mégis miért csinálod ezt minden egyes alkalommal? 
- Talán benne van a DNS-ünkben. Nyugi apa 2 perc felöltözök, a kocsiban meg majd megfésülködök.
- Mit csináljak veled te gyerek? ... Sok sikert az első munkanapodhoz, ne lustuld el rendben? 
- Ne aggódj, nem tervezem magam kirúgatni már az első napomon. Nagyon királynak érzem magam most, hogy engem vettek fel dalszövegírónak a BigHit-hez. Nem akarom elrontani az kialakult képemet magamról, magamban.
- Ahhh... Tudom, tudom. Sokat dolgoztál ezért és büszke vagyok rád. 
- Jól is teszed, na jó éjt.
- Hé Lee Soo-Yun, le ne---

Ahogy az előbb hallhattátok, a mai nap kezdem a munkám, Korea egyik legnevesebb cégénél, a BigHitnél. Rengetegszer próbálkoztam már, és 2 nappal ezelőtt végre felvették velem a kapcsolatot. Mindig is tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni így, bár még csak a 19. életévemet töltöttem be, elértem azt amiért annyira epedeztem. 
Most épp álmaim munkájának színhelye felé tartok. Igaz nem látszik túl sok érzelem az arcomon, de ez már ilyen volt mikor megszülettem. Anyukám meghalt, mikor 1 éves voltam, és így az apámmal és az 5 bátyámmal maradtam. Ezért van az, hogy kételkedem benne, hogy valaha is szobrot emelnek nekem nőiességből. Szabadidőmben a dalszövegíráson kívül az edzőteremben izzadok két bátyámmal együtt. Mivel a szekrényem többnyire melegítőkből áll, ezért most egy női öltönybe próbálom fésülgetni normális formára a hajam, az ujjaimmal. Egyébként, megemlíteném, hogy az álommunkám mellett, elsősorban animálni fogok. Nagy szerencsém volt, hogy a nyári szünetben unalomból elmentem egy kurzusra, különben most nem repeszthetnék ezerrel az idol tanya felé. 

Megérkeztem, és a megbeszélt találkozóig még maradt tizenöt percem. - Khmm példát vehetne rólam az emberiség. -
Felbaktattam a hulla fáradt gyakornokok között a második emeletre, ahol a két napja választott 'kedvenc emberem a világon' üldögélt egy tipikus, 'itt én vagyok a főnök' asztal mögött, névtáblával, ha nem lenne egyértelmű kihez jöttél. 

- Jó napot kívánok! Örvendek a találkozásnak! Lee Soo-Yun vagyok. Két napja küldtek értesítést a mai találkozónkról. -hajoltam meg, amilyen mélyen csak tudtam-
- Igen, igen. Üdvözlöm, foglaljon helyet! -fogadott hatalmas mosollyal az arcán-

És az öreg még jófej is, mindjárt lepacsizok vele.

- Köszönöm! -viszonoztam a kedves fogadtatást-
- El kell hogy mondjam lenyűgözött a munkája. Ledöbbentem az animálási képességein, és a dalai is kitűnőek. De van egy nagyon fontos kérdésem magához. -váltott hirtelen komolyra. 

Ó jajj, ezt most vagy nagyon beszoptam, vagy kinevez aligazgatónak.

- Ehh, igen? - vigyorogtam tovább, aggódva-
- A videóiban az énekes ön volt? -tette rá az asztalra a kezeit, majd közelebb hajolt-
- ....Igen....Miért? -kerekedtek kétszeresére a szemeim-

OMG én csak azért énekeltem belé, mert senkit nem tudtam rávenni. Inkább elkezdem nézni hol olyan puha a parketta, hogy sírt ássak magamnak...

- Lenyűgözött! -pattant fel a székből-
- Hogy mi? -bámultam pókerarccal-
- A hangszíne csodálatos, cseppet mély és van benne elég erő. Egyszerűen lenyűgözött. -áradozott boldogan-
- Elnézést, de jó videót nézett? Én dalszövegírónak jelentkeztem. - értetlenkedtem fapofával-

Az öreg túl sokat ült a napon, vagy elkapta attól a Kim Taehyung nevű sráctól az agyhalottságot?...

- Igen, tudom. Persze írhat szövegeket is, mondjuk a saját bandájának, vagy szóló énekes szeretne lenni? -ült vissza a helyére bezsongva-
- Na....de...én.... -toporzékoltam tanácstalanul-
- Nemsokára jön az egyik tánctanárunk. Kövesse őt, ha megkérhetem. Holnaptól reggel hétkor kezd. Legyen pontos, és hozzon kényelmes ruhát. -fogta meg a vállam, majd mikor megérkezett a tánctanár átpasszolt neki, én pedig megkukulva követtem-

....

- A vezérigazgató nagy reményeket fűz hozzád. Tetszik neki az egyedi stílusod, és ha jobban megnézünk nem is vagy olyan csúnya. -magyarázta a tanár- Bár mindenkinek leesett az álla mikor a videóklippedbe lámákon lovagoltál, és feleségül vetted magadat. Viszont az a precizitás és élethű megjelenítés... Őszintén szólva lenyűgöztél. -vihogott fel nagyokat-
- Lámák? -lepődtem meg- ....Az a buzi... Kicserélte a linket, mikor magamra döntöttem a kávémat és kirohantam a mosdóba... -keltem ki önmagamból hirtelen. Nem hittem el, hogy ezzel vettek fel- 
- Ehh ..te aztán ... mindegy is, itt vagyunk. -vezetett be a zsúfolt táncterembe-
- Ezek itt szaporodnak? És miért gyűlt mindenki egy helyre?- muttattam a tanár felé fordulva, a hüvelykujjammal a tömeg felé-
- A BTS tagok lejöttek meglátogatni az újoncokat, egyébként külön szoktak próbálni. -nézett feléjük elismeréssel-
- Nos igen, nem csodálom, hogy oda van értük mindenki. Attól eltekintve, hogy megütik a retardáltsági szintemet, rendkívül tehetségesek. Biztos keményen dolgoznak, nehéz lehet nekik... -tettem keresztbe kezeimet hasonló arckifejezéssel a mellettem állóhoz- 
- Jó kislány. -borzolta össze a hajamat, vigyorogva- Hagyjuk a többieket rajongani, megnézem a mozgásod. -indult meg előre-

Kétlem, hogy azon van mit nézni. Az egyetlen mozgás amit végzek a súlyok tologatása és emelése.

Hamar kiderült, hogy nincs túl sok tehetségem a tánchoz. A tanár szerint úgy mozgok, mint egy partra vetett hal. Bármennyire próbáltam, csak annyit értem el, hogy már alig bírta levegővel a röhögést. Már egy órája próbált nekem betanítani egy tíz másodperces koreográfiát úgy, hogy jól is nézzen ki, sikertelenül. Annyira belemerültem, hogy azt sem vettem észre, hogy tulajdonképpen mindenki a hátam mögött ül és bámul. Mindenki próbálta visszafogni a nevetést. Egy valaki volt, aki pókerarccal nézte az egészet. Pontosan tudtam, hogy ki az. Suga a BTS-ből. 

- Ez rohadt jó ötlet! -csaptam össze a kezeimet- Mi lenne ha írnék egy dalt a partra vetett halakról, és összeállítanám rá a koreográfiát? Ez életem ötlete! -csillogtak a szemeim- Hiába még a saját példaképem is én vagyok. -poroltam le a vállamat- 
- Te beteg vagy a fejedre... -szólalt fel nyugodtan Suga-

Erre mindenki hangos vihogásba kezdett, majd a hasukat fogva odajött hozzám mindenki és ők is próbálták nekem betanítani a tíz másodperces kis részletet. Bár eredetileg nem ez volt a tervem, de nagyon jól éreztem magam a srácokkal. Nem is tűnik ez olyan vészesnek, mint ahogy először gondoltam. Elégedetten indultam hazafele, amikor megállított a menedzser. 

- Lee Soo-Yun várjon! Szeretném, ha holnap reggel először engem keresne fel a munkáival. Ha jól tudom, már több is van. -váltott munkaüzemmódba-
- Igen, persze, mindenképpen! -nyíltak tágra a szemeim az örömtől-
- Rendben, akkor várom.
- Öhhh.. Főnök... Köszönöm! -mosolyogtam rá-
-nem válaszolt semmit, csak viszonozta, majd odébbállt-

Mikor hazaértem, mindenki várta, hogy vajon mi is történhetett.

- Na mi volt hugi? -rontottak rám rögtön-
Megvakartam a tarkómat, majd átgondoltam a mai napot.
- Hát... Először is, egyikőtöknek úgy látom erős halálvágya van. A linkért még valamelyikőtöket kinyírom. -vizslattam végig őket ördögi tekintettel- Egyébként meg.. hmm hogy is fogalmazzak? Elmentem, felvettek énekesnek, dalszövegíronak, animációs szakembernek, és holnap kezdek. Szerintetek mennyire lesz rövid életem? 

Miután megtárgyaltuk, hogy ha én idol leszek, akkor a jövő nemzedékei mind agyhalottak lesznek, elmentünk videójátékozni, majd mindenki kidőlt és reggel már szólt is az ébresztőm. 
Az elrejtett, kincsként őrzött USB-n tárolt összes munkámat felkaptam és már indultam is. Még mindenki aludt, mikor én már rohantam ki az ajtón,  félig nyitott szemekkel, hatalmas karikákkal. 

- Megjöttem! Jó reggelt kívánok! -rontottam be az igazgató ajtaján-
- Remek, üljön le, beszélnem kell magával! -nyomkodta sebesen a büllyentyűzetet-

Ugye nem az eszményi tánctehetségem miatt...

Egyenként átnézte mind a 33 videómat. Egy arcizma se rezzent miközben vizslatta őket. 

- Van bennük fantázia. Látom tényleg érti a dolgát. Őszinte leszek magával. Felmondott pár itt dolgozó... Történt egy-két dolog és estek a bevételeink. Sürgősen kéne pár új szám a fiúknak. Minden reményem bennük és legfőképpen magában van. -szegezte nekem konkrétan, abbahagyva a billentyűk ütögetését-
- Úgy érti, hogy olyan híres banda fogja énekelni a számaimat, mint a BTS? -látszott az arcomon a boldogság, hiszen nem gondoltam volna, hogy egyből ilyen magasan kezdem-
- Ugh.. Örülök, hogy nem bánja, ezt meg fogom magának hálálni, mindenképpen! -fedeztem fel a nyugodtságot a szemeiben- Akkor ma be is költözhet a fiúkhoz, hogy tudja nekik minnél hamarab betanítani a szövegeket.  Három óra elég lesz, hogy összepakoljon? -hadarta el boldogan a kérését-
- Hogyan? Miért kell odaköltöznöm? Nem elég, ha találkozok velük a stúdióban? -hökkentem meg-
- Így sokkal egyszerűbb lenne, és a fiúk felügyelője is felmondott, szóval elkéne oda pár női szem.. Persze nem muszáj elfogadnia de ebben az esetben, kérem távozzon a cégtől... -zsarolt meg tudván, hogy úgy is beleegyezek-
-Értettem... Három óra elég lesz. -válaszoltam azonnal-

...

- Már otthon is vagy? Kirúgtak? -viccelődött az egyikük-
- Költözök... Hét fiúra fogok vigyázni... -néztem kétségbeesetten-
- Hogy pont te? Te meg a felelősségtudat? Hisz még a kaktuszt is kidöglesztetted, amit a suliban kellett nevelned! Ja és feltűnt, hogy alig múltál 19 éves? -ostorozott, fetrengve a röhögéstől-
- Én is tudom, oké? De mit tehettem volna, ha nemet mondok kirúg... Mondjuk, ha meghalnak akkor is... Csak vizet meg napfényt kell nekik adni ugye? -fogtam a fejemet- 
- Hugi.... Sok szerencsét... -simogatta meg a fejemet, majd megpöckölte a homlokom- 
- Köszi Shin oppa! Most megyek rakodni, két és fél óra múlva jönnek értem. Mondd meg apának és a többieknek, hogy megyek kaktuszokat gondozni! -azzal elviharoztam-
- .... Remélem vigyáz majd rá az a hét kaktusz...-vetette utánam aggódó tekintetét, amit én már nem láthattam-

Miután összepakoltam a legfontosabb holmijaim, ami egy utazótáska ruha, három utazótáska videójték, és egyéb, a munkámhoz szükséges technikai felszerelések voltak, láttam, hogy már lassan letelik az idő. Felpakoltam magamra a bőröndjeim, majd elindultam a fekete terepjáróhoz, ami már a házunk előtt várt rám. 

- Lee Soo-Yun? -kérdezte a sofőr, mintha nem lenne egyértelmű-
- Igen...

Kitett egy hatalmas épület előtt, majd el is hajtott szélsebesen. 

- Oké, képes vagyok rá. Végül is, én is csak valahogy túléltem eddig. Az a kaktusz biztos csak elromlott, tönkre ment az akumulátor benne, vagy valami ilyesmi... -megindultam az épület bejárata felé, ami előtt sorban álltak az őrült rajongók-
- Ehh.. Elnézést!
- Mit képzelsz, mit tolakodsz? -mordult rám az egyikük-
-megálltam egy pillanatra halál nyugodt arckifejezéssel, majd- -Botanikus vagyok...

Miután mindenki értetlenül engem kezdett bámulni, a recepciósok megláttak, majd szóltak, hogy engedjenek be.

- Az ötödik emelet az. Hagyja itt a csomagjait, majd később maga után visszük. -mondta az egyik biztonsági őr-

Ahogy azt mondták, fellifteztem az ötödikre, majd ecc pecc kimehetsz-el eldöntöttem melyikbe kopogjak. Láttam, hogy ez nem egy átlagos hotel. Valószínűleg külön az idoloknak vannak kialakítva. A szobákhoz vezető folyosó is külön el volt kerítve, kicsivel a lift ajtaja után. A folyosó végén pedig egy hangyányival messzebb a fiúk lakóövezeteitől, szintén volt egy ajtó. Valószínűleg ott van a hangstúdió és a gyakorlóterem. A folyosó padlóján egyébként helyenként pár teljesen random cucc hevert, de ettől máris egy kicsit otthonosabban éreztem magam. Van egy olyan érzésem,hogy nem fogom magam különösebben kényelmetlenül érezni.

Bekopogtattam az ecc pecc által kiválasztott középső szobába. Hallottam, hogy valaki nagyon vonszolja magát az ajtó irányába. Kinyílt, majd megláttam a kócos, és félig még mindig alvó Jungkook arcát.

- Jézusom! Te meg hogy jutottál be? Hyung, itt egy rajongó! -ijedt meg hirtelen, miközben én csak álltam, mint egy szobanövény-
- Minimum Istenem, feltörtem a zárat és nem rajongó hanem botanikus. -válaszoltam meg egyenként a reakcióit-
- Jungkook, ő az a lány akiről beszélt a menedzserünk... Nyugodj már meg... -csitította le a helyzetet a sötétből előbukkanó Rap Monster- 
- Ó, igen! Nem kértek egy kis vizet, vagy napfényt? Én Lee Soo-Yun vagyok, örvendek a tálálkozásnak! -mutatkoztam be vigyorogva-



Ennyi lett volna az első rész. Próbáltam bevezetni a történetet, illetve bemutatni a főszereplő, enyémhez nagyban hasonlító személyiségét. Most kéne még ide írnom kedves dolgokat, vagy szidni magam, de....király vagyok, minek mondanék ilyet? *peacejel meg ilyenek*
Dánke sün, hogy elolvastad! :D