Mindenki összegyűlt a nappaliban, s én részletesen ismertettem velük a helyzetet, amire mindenki csak síri csenddel reagált.

- így hát kétlem, hogy eddig túl sok szabadidőtök lett volna, de ezúttal 8 élőhulla leszünk. Nem vagyok a mestere ennek, és ezalatt azt értem, hogy gőzöm sincs mihez kezdjek, azonban maximum két hónap alatt össze kéne hozni egy új albumot. Tudom, hogy ez elsőre durván hangzik, de nincs választásunk. Még ma kiválasztjuk együtt a számokat. Ahhoz, hogy újabb gyakornokaink legyenek, valamit alkotnunk kell.
- Két hónap? Ezt nem durvának, hanem inkább lehetetlennek mondanám. -nézett értetlenül Namjoon-
- Meglehet, de  ha jól tudom két hónap múlva lesz az igazgató ügyének tárgyalása a bíróságon. Ezért, ha kell a beleteket húzva lesz meg. Ha nem csitítjuk el a dolgokaz ezzel, akkor esélytelen, hogy rendbehozzuk a céget. -hadonásztam, hitelességet színlelve-
- ... Úgy se tehetünk mást, csak csináljuk. -mormolta Jungkook, szelíd mosollyal az arcán-

Ezzel az ügy úgy tűnt le is zárult. Mindenki bőszen válogatott a számok közül, végül sikerült kiválasztani pár mindenkinek tetszőt. Hoseok rögtön felajánlotta, hogy a koreográfiákat vállalja, mivel egyébként is van pár ötlete. Mivel az alapok természetesen mindnél megvoltak a gépemen, egyből helyet is foglaltunk a hangstúdióban, majd kiosztottam a mindenkihez leginkább passzoló részeket. Mindenki apait anyait beleadott, ami mosolyt csalt az arcomra. Látszott rajtuk a küzdeni akarás, azt gondoltam, hogy ezek a fiúk aztán igazán megérdemlik az elismerést. Rengeteg munka van abban, hogy idáig eljutottak. A hatalmas lelkesedést egy tíz centis magassarkúban betoppanó, tetőtől talpig rózsíszínbe bugyolált lány váltotta fel. 

- Yoongiii! Úgy hiányoztál! -tipegett oda hozzá, széttárt karokkal-
- Most nem érek rá, dolgozunk. -hagyta figyelmen kívül-
- Elnézést, de tudnál kint várni? Eléggé elfoglaltak vagyunk jelen pillanatban. -kértem meg szívélyesen, hátha Suga változata nem válik be, tudjátok jó zsaru vs rossz zsaru taktika-
- Vagy inkább otthon? -hangzott a mellettem ülő Jin hangja, mire mindenki egyetértően bólogatott-
- Nem megyek sehova, ma Yoongival terveztem randizni. -tette keresztbe kezeit a lány flusztráltan-
- Ez esetben, nem tudnál, itt a stúdióban randizni vele? Csendben? -vakargattam meg a tarkómat, nem igazán értem, miért csinálja ezt, látszólag mindenki utálja, még Yoongi is, pedig a barátja-
- Te ne feleselj nekem, tudod egyáltalán ki vagyok én, hogy ilyen hangnemben beszélsz? -rikítozott rám-
- Sajnálom, de nem. Azonban, ha végeztem a dolgommal, szánok időt arra, hogy érdekeljen. -közöltem vele higgadtan, majd a többiek felé fordultam, és elindítottam a dalt-
- Chö, mégis mit képzelsz magadról, te ocsmány liba?-vágott rá egy hatalmasat a gépemre, amitől leállt a zene-
- Drágám! Nem, ezt nem teheted! Kérlek maradj életben! Nem hagyhatsz magamra! -öleltem át a gépem, mire mindenki hatalmas nevetésben tört ki- Fuhh hála égnek, csak kimentél belőle. Jól vagy életem?
- Yoongi, inkább ezzel az idiótával vagy, mint velem? -bújt oda hozzá-
- Eltaláltad, folytassuk. -hagyta figyelmen kívül ismét-

Erre a lány elrángatta, mi pedig csak értetlenül néztünk. Ötletem sincs, hogy csak ilyen vézna, vagy ennyire érdektelen ez iránt, de nem repestem a helyzettől. Viszont a munkának folytatódnia kellett. Senki nem lazsálhatott, Suga pedig majd biztosan megoldja valahogy. Éjfél előtt járhattunk, mire leállítottam a zenét, és mindenkit a konyhába utasítottam. Jin két másodperc alatt dobott össze valamit. Nem csoda, hisz a gyomorkorgásaink szinte egy szólamot alkottak, már órák óta. Mindenki kimerült volt, egyesek már énekelve szólaltak meg, vagy reppelve beszéltek, amin hatalmasat kacagtunk. Megérkezett Suga is a lány nélkül. Megállt a konyha ajtajában, bűnbánóan. Láthatóan a srácok nagyon pipák voltak rá. Persze én sem örültem a döntésének, de biztosan nagyon szereti a lányt. Rajtam és Jin-en kívül mindenkinek elment az étvágya és elindultak a szobáik felé. 

- Ne foglalkozz velük, holnapra úgy is elfelejtik. Inkább gyere és egyél velünk. -invitáltam elnézően-
- Inkább menj és aludjad át azt a két hónapot. -szórt szikrákat a szemeivel Jin, majd a tányérjával együtt ő is elindult, hiszen a kaja az első-

Yoongi csak csendben, lehajtott fejjel állt még mindig az ajtófélfa alatt. 

- Ne emészd magad, csak holnap tedd oda magam, most pedig tedd le ide a segged. -csapkodtam a szék ülőkéjére-

Nem akart megmozdulni, ezért én magam helyeztem el a széken, majd tettem neki Jin speciális rámenjéből.

- Bocsi. -suttogta, szinte alig hallhatóan-
- Ezt inkább a többieknek mondd, úgy érzékelem, hogy ők épp most terveznek ellened merényletet. -súgtam oda neki, féloldalt takarva a számat-

Bólintott egyet. Nem tudom elhinni, hogy a fiú, akinek egész nap pókerarcban áll a feje, tud ilyen aranyos képet vágni. Ránézve akarva akaratlanul elmosolyodtam. Szóval mindenkinek van ilyen oldala...kivéve nekem. Végezve az étellel, a főnöktől kapott számon felhívtam az aligazgatót, hogy ismertessem a helyzetet vele. Nem túl szimpatikus illető. Úgy hangzott, mintha őt ez az egész hidegen hagyná. Nagyjából annyira érdekelte a munkánk a fiúkkal, minta Sugának akarnék beszélni a szivárványokról. De talán ő csak ilyen fajta ember, lehet belül haldoklik, vagy hasonló. Miután végeztem a beszélgetéssel, bementem a Yoongi által felajánlott szobába, ahonnan hangos ricsajok hallatszódtak. Reméltem, hogy nem épp akkor égetik el mágián Sugát. Viszont beérve hat párnacsatázó egyed fogadott. Pontosabban öt, mivel Jimin inkább csak rögzítette az egészet. Az áldozat úgy látszik már el lett kapva, mivel csak békésen aludt az ágyán. Nem különösebben zavarta, hogy a fejénél ugrálnak, vagy ha nyakonvágták párnával. Amint észrevették, hogy beléptem a szobába, egy óriási fehér párna közeledett az arcom felé, ami tíz pontos lövést eredményezett. Én is azonnal csatlakoztam a háborúba , viszon nem különösebben emlékszem a végkimenetelre. Elég kevés kávét ittam aznap, és tekintve, hogy a függője vagyok, az energia szintem mínusz egy volt. Nem is volt rá szükség, hogy emlékezzek. A reggeli földre landolásom Yoongi ágyából, és a srácok képe, amin együtt alszunk, ők pedig pózolnak mellettünk, tökéletesen ismertette velem a helyzetet. Természetesen egyből kérleltem őket, hogy töröljék ki, mondván: "Ha a barátnője meglátja, élve fog kibelezni a cipősarkával és felköt a rózsaszín sáljával a próbaterembe." Erre mindenki nekem egy kicsit sem tetsző mosolygásba kezdett.

- Nem vagy teljesen véletlenül féltékeny? -löködött meg a vállával Hoseok- Ilyen csinos lány és Yoongi. Nem kell titkolnod. -vigyorodott el, látszólag élvezte a helyzetet-
- Igen, talán egy kicsit... Nem értem hogy lehet valakinek ilyen hibátlan arca. Lehet az edzőterembe arcpakolásban kéne járnom. De úgy is csak a talajt fejelgetném, ha ilyeneket vennék fel. -dörzsölgettem az államat-
- Pfff. Úgy értette, hogy szeretnéd Hyungot a fiúdnak. -fogta a hasát Tae, mire én elvörösödtem, mint egy rák-
- Csak ezt ne, már megint a paradicsom üzemmódom, túlságosan vizuális vagyok. -takartam el az arcom a többiek elől- Egyébként, bármennyire is szeretném, én boldog házzaságban élek. Nála szeretetteljesebb és csodálatosabb embert nem ismerek. Legszívesebben minden időmet vele tölteném. -csuktam be a szememet álmadozva, mire a többiek meglepődött arccal, egyszerre kérdezték ugyan azt-
- Férjnél vagy? -esett le mindenkinek az álla-
- Igen, bár nem régóta vállaltuk csak a közösség előtt. A bátyáim és apukám ellenezték, szerintük egy antiszociális retardált vagyok. -biggyesztettem le számat-
- De hisz csak 19 éves vagy, miért kötelezted el magad? Mióta ismeritek egymást, nem korai ez? -pattant fel hirtelen Yoongi, fura mód ő is elképedt-
- Azóta ismerem, mióta megszülettem, mindig is tudtuk, hogy egymásnak teremtett minket a sors. 
- Ki az, mutass róla egy képet! -mindenki közelebb húzódott hozzám, mire én oldalra mutattam és egyszerre odakapták a fejüket-
- Igen, ott egy tükör. -közvetítette Jungkook mindenki gondolatát-
- Pontosan. -vigyorodtam el- 

A reggeli közbeni csevegésünk után, amibe nem túl sok értelmes dolog szorul, mindenki keményen dolgozott. Senki még csak egy pillanatra sem állt meg, ezért nem csoda, ha este mindenki úgy pottyant bele az ágyába, mint egy vizihulla. Ezúttal én is a saját ágyamba kuporodtam bele. Yoongi valamilyen furcsa oknál fogva nem dőlt ki rögtön, miután lefeküdt. Úgy vettem észre, hogy még állva is képes elaludni, egy építkezés közepén.Végül is az volt az oka ennek a nem mindennapi jelenségnek, hogy elmagyarázta nekem, ki az a lány. Azt mondta a gyerekkori szomszédja és mindig rátapad. Ő viszont úgy érzi gondoskodnia kell róla, mivel a lány nem ismeri az igazi szüleit. Nem képes magára hagyni őt, mivel valamiért az ő felelősségének érzi. Fogalmam sincs miért hozta ezt fel magától, de megértem amit érez. Én is megsajnáltam a lányt, biztosan nehéz ezzel együtt élni és szüksége van valakire. Sajnos jelenleg nincs idő a személyes problémák megoldására, viszont amint némileg rendeződik a helyzet megbeszéltük, hogy rögtön felkeresi őt. 

Ennyi lett volna ez a rész. Kicsit rövidebbre sikeredett, mint az eddigiek, de ha majd nem leszek ilyen rohadt lusta, alkotok valami hosszabbat. 
Köszönöm, hogy ide tévedtél! :D 
UI.: Egyébként tényleg házas vagyok. Pár hónapja unatkoztam és csináltam egy másik féjszbúkot, ugyan azzal a névvel, majd a műbajszos, szemet gyönyörködtető képemet odapattintottam és voalá, kész a tökéletes férj. Aztán romantikus dolgokat társalogtam saját magammal. A barátaim pedig egy kicsit sem lepődtek meg. (szerintük tőlem már az lenne az ijesztő, ha normális lennék (nem tudom miről beszélnek O_O)) Nem értem mi ezzel a baj, nálam tökéletesebb ember úgy sem létezik. *_* :3