Clay és Nick megérkeztek George házához.

Leparkolták a kocsit. Clay ránézett a barátjára, ahogy pár mély levegőt vett, hogy lenyugtassa magát. Nick bíztatóan elmosolyodott.

-Írsz Kalr-nak, hogy itt vagyunk?-kérdezte.

Úgy tervezték, hogy bent találkoznak, de biztosak akartak lenni benne, hogy készen vannak, és bemehetnek.

Nick csak bólintott, elővette a telefonját, és gyorsan gépelni kezdett.

Pár pillanattal később Karl válaszolt, hogy kész vannak, jöjjenek az ajtóhoz. 

Kiszálltak az autóból, és megálltak George ajtaja előtt.

Clay Nickre nézett, mielőtt háromszor kopogott volna az ajtón.

Ott álltak, és vártak. Karl lassan kinyitotta az ajtót.

Nick szeme azonnal nagyobbra nyílt, ahogy meglátta a gyönyörű embert előtte. Lila öltönyt viselt, kékes-zöld nyakkendővel. Halkan kuncogott egyet a párja reakcióján. Odaállt mellé.

-Tetszik a nyakkendőt.-mondta, és rámutatott a kis láng mintára a Nick nyaka köré fűzött kendőn.

-Köszönöm. Nagyon jól nézel ki.

Karl elpirult, és nevetve nyomta neki a homlokát Nick vállának.

-George le fog jönni?-kérdezte Clay, amikor már kezdte magát kínosan érezni. Újra visszaálltak rendesen egymás mellé. Karl bekukkantott a fiú mögé, és elvigyorodott. Nick füléhez hajolt.

-Ezt le kell videózni.-súgta.-Felmegyek érte!-jelentette ki hangosan, majd gyorsan felment az emeletre.

Amikor visszaért, már nem volt egyedül. Vele volt ő is. Clay tekintete összekapcsolódott George-éval. Leesett az álla.

Nick telefonja már vette az egészet. Kicsit hátrébb léptek, hogy a két fiú tudjon beszélgetni.

-Szia.-köszöntötte Clay halkan.

-Szia.-válaszolta George mosolyogva.

Clay megnézte, mit viselt George.

Egy fekete öltöny volt rajta, alatta egy kék felső, fehér nyakkendővel. Nagyon jól állt neki.

-Csodásan nézel ki.-mondta.

-Te is.-tette hozzá George, miközben az ujjaival játszott.

-Készen állsz?-kérdezte Clay megtörve a csendet.

George bólintott, majd lassan megfogta a fiú kezét. Az ujjaik öszefonódtak, mintha a két kéz egymásnak lett volna teremtve. 

-Végre kész vagytok?-kérdezte Nick egy unott kifejezéssel az arcán.

-Igen.-mondta George-

~ugrás, Nick p.o.v.~

Mind a négyen beléptünk a terembe. Zene és beszélgetés töltötte be. 

Karl és én elindultunk megkeresni a csapatunkat, hogy csináljunk képeket. 

Csináltunk egyet kettőnkről, majd mire nehezen összeszedtünk mindenkit, velük is csináltunk rengeteget. 

Tényleg rengeteget.

Mindenki szétszéledt azután. Karl-al elmentünk a kajás asztalhoz, és ott vártuk, amíg kevesebben lesznek a tánctéren. Nagyjából egy órával később Karl megszólalt, hogy most már akkor is menjünk oda, ha tömeg van.

A zene egy lassúra váltott. Kinyújtottam a kezemet, és megkérdeztem, hogy akar e velem táncolni. Halkan kuncogott egyet, majd bólintott.

Gyengéden a derekára helyeztem a kezemet, míg ő vállamra az övét.

-Lennél a barátom?

Mi? Miért kérdeztem ezt csak így meg? Mondjuk... ennél sokkal jobb alkalmat nem találhattam volna.

-Igen.

A mosolya még nagyobb lett. A  fejét a vállamra hajtotta. Nagyjából egy magasak voltunk, ő kicsit magasabb, így könnyebb volt.

~George p.o.v.~

Kiléptem az üvöltő zenével megtöltött teremből, és bementem a mosdóba. Nem kellett használnom, de szükségem volt egy kis csöndre. 

Ding!

Jött egy üzenetem.

Dream?

Dream: Tudod, erre a napra vártam már elég rég óta.
Dream: Biztosan össze vagy zavarodva, de ha nézted volna, hogy merre mész, értenéd
Dream: Csak gyere a bejárati ajtó előtti folyosóra :)

Kikapcsoltam a telefonomat, és belenéztem a tükörbe. Kifújtam a levegőt.

Találkozni fogok Dreammel.

Eltettem a zsebembe, és elindultam kifelé. Valaki állt a falnál. Tudtam is, hogy ki.

-Clay?!-kiáltottam vagy hat méterről tőle.

-Szia Gogy.

A zene lassan elhalkult, azonban a szívem egyre hevesebben vert.

-T-te vagy Dream?-kérdeztem nehezen lélegezve. Végülis akkor... Az is lehet, hogy nem csak olyan volt. Ha ő Dream... Clay... Discord... Minden stimmel.

-Mhm.-hümmögte halkan.

Egy könny hullott a szememből. Ahogy meglátta közelebb jött, és szorosan átölelt. A lábaink feladták, és a földre zuhantunk. 

Clay Dream.

Clay Dream?

Clay Dream?!

CLAY Dream?!

CLAY DREAM?!

-Te tényleg Dream vagy.-mondtam, továbbra is elképedve.

-Igen.-felelte szimplán.

Annyira boldog voltam. A két kedvenc személyem a világon... Igazából egy. Clay Dream, Dream pedig Clay.

~Extra~

Elmosolyodtam, mire megcsókolt. Egy lágy, szerető csók volt.

Éreztem, ahogy vigyorog közben, és lassan beletúr a hajamba.

Percekkel később elengedett.

-Ez most tényleg megtörténik.-nevettem hitetlenkedve. Clay csatlakozott.

Lassan összeszedtük magunkat, és leültünk, a hátunkat a falnak támasztva.

-Mióta?-kérdeztem.

-Már régóta... Elmondtam Nicknek... Ó, Nick Sapnap, egyébként.

-MICSODA?

Mi fog még kiderülni ma?

Clay nevetni kezdett.

-Ja...

-Ennyire vak vagyok?-kérdeztem, miközben a vállára hajtottam a fejemet.-Akkor mi most együtt vagyunk, vagy...

Féltem a választól, még az után a rengeteg dolog után is, ami történt.

-Szeretnéd?-kérdezte, miközben abbahagyta a hajam simogatását.

-Milyen kérdés ez?-mondtam, majd megforgattam a szemem.

-George.

Komoly volt a tekintete. Elvárta, hogy én is úgy kezeljem a helyzetet. Nagyot sóhajtottam.

-Szeretnék a barátod lenni.

-Akkor igen. Együtt vagyunk.

Ez volt eddig a leghosszabb Manhuntunk. Dream, vagyis Clay már hónapok óta a nyomomban volt, és csak most kapott el... 

Ezúttal azonban örültem neki.

:( Kicsit szomorú vagyok, ugyanis nagyon megkedveltem ezt a sztorit... De ne aggódjatok, már van egy ötletem egy következőre, úgyhogy lehet készülni! Ha kitettem az első fejezetet, akkor szólok itt, hogy mindenképpen lássátok, és tudjatok róla!

Nagyon nagyon szépen köszönöm ezt a rengeteg megtekintést és szavazást, arra számítottam, hogy nagyjából 100 lesz rajta, de már 2.2K-nál tartunk... Nagyon remélem, hogy a következő könyvem is tetszeni fog nektek! 

Szeretlek titeket, vigyázzatok magatokra! <3