-Na ki akar először?-kérdezte Niki.

-Én!-mondta Tubbo, miközben a szája tele volt jégkrémmel.

-Oké, felelsz vagy mersz?

Vár egy picit, elgondolkodik.

-Felelek.

Um, oké... Tommy, vagy Ranboo?

Tubbo meglepettnek tűnik a kérdés hallatán, és a két fiú között cikázik a tekintete.

-Ne-nem tudok választani.-mondja ki végül.

-DE KE-

-Semmi baj, mehetünk tovább.-szakítja félbe Tommyt Niki, miközben Tubbora mosolyog.

-Oh, oké. Uh, Wilbur! Felelsz vagy mersz?-mondta most már boldogabban, és megkönnyebbülten.

Wilbur nagyot sóhajtott.

-Merek.-mondta ki kicsit félve.

-Nyald meg a földet.

Egy óra. Úgy elröppent, hogy senkinek fel sem tűnt. 

Karl kérdezett George-tól.

George eddig még csak felelést választott, de mivel már nagyon kezdtek belemelegedni, merést mondott.

Észrevette a kis önelégült vigyort Karl szája sarkában. Megbánta, hogy merést választott? Igen.

Nick megtapogatta Karl vállát, majd a fülébe súgott valamit. Karl a szemébe nézett és bólintott, majd újra George felé fordult.

-Ülj Clay ölében a játék végéig.

George ettől tartott. 

Clay felé nézett, aki felhúzta a szemöldökét, és megvonta a vállát.

Tudta, hogy valami ilyesmit fognak mondani, ha merést választ. Nagyot sóhajtott, majd felállt, és megállt Clay előtt, aki szétnyitotta a lábait, hogy George beülhessen közéjük. (help ez rohadt kínosan hangzik oh noo) 

George próbált minél messzebb maradni a mögötte ülőtől, ő azonban ezt megunta, és a vállánál fogva közelebb húzta magához, így a feje a mellkasának dőlt.

Nem kicsit lepődött meg, de sokkal kényelmesebb volt, és tudta, hogy fölösleges lenne ellenkeznie, így úgy maradt.

-Te jössz.-mondta Karl, ahogy gyorsan csinált róluk egy képet.

-Oké.

A játék már egy ideje véget ért, már csak beszélgettek és próbálták megenni a maradék nasikat.

George megnyitotta a Discordját, hogy megnézze, hogy Dream elérhető volt e, vagy küldött e neki valamit.

Se elérhető nem volt, de még üzenetet sem küldött neki. Elég szomorú lett, amit gyorsan el is felejtett, ugyanis Clay elvette a telefonját, amit még éppen az utolsó pillanatban sikerült kikapcsolnia.

-CLAY!-morogta idegesen, majd felállt. Esélytelen volt, hogy elérje a telefonját, Clay egy fejjel nagyobb volt, és még lábujjhegyen is állt, sőt, a karjai is hosszúak voltak.

-Visszaadom, ha elteszed.-súgta George fülébe, mire amazt kirázta a hideg. Miért reagált így erre? Hiszen idegesnek kéne lennie, de ez az érzés közel sem olyan volt. 

Megállt egy pillanatra, hogy felfogja, mi is történt. Egyrészt, ha Clay közel hajolt a füléhez, teljesen ugyanúgy hangzott, mint Dream... Másodszor pedig a gondolatait is próbálta elkergetni.

"Mi volt ez az érzés? Csak nem... nem nem nem nem nem..."

És tovább ismételgette, ahogy visszafordult Clayhez, aki nevetve odanyújtotta neki a telefonját.

-Tessék Georgie.

George kínosan érezte magát a becenév hallatán, de egyben tetszett is neki. Persze mástól nem szívesen hallotta volna, de Clay szájából tetszett neki... Miért kivételez vele? Mi ez az egész? Ez az érzés?

Georgenak hiányozni kezdett az az érzés, amikor a fiú ölében ült, amikor átölelte a derekát, amikor a vállára tette az állát, és a közelsége...

-Fáradt vagyok.-mondta Nick, miközben ásított egyet, amit több is követett, pár másoktól.

-El kéne osztanunk a helyeket.-mondta Niki szintén elég fáradtan.-Van két vendégszoba, mindkettőben egy egy ágy, aztán ez a matrac, és a kanapék.

Mindenki egymásra nézett, és elkezdték megbeszélni a felosztást.

-Én alszom az egyik kanapén, Tommy és Ranboo alhatnak a matracon.-mondta Tubbo.

Nick és Karl egymásra néztek, majd csak a szemeikkel megbeszélték.

-Nick és én osztozunk egy ágyon.-mondta egy kis szerény, elfolytott mosollyal a szája sarkában.

-Enyém a másik kanapé.-jelentette kis gyorsan Wilbur, majd rá is ugrott, és majdnem el is aludt, amin mindenki nevetett.

-Oké, akkor... Clay, George, nektek oké, ha egy ágyban alszotok?-kérdezte Niki.

-Nekem megfelel.-vont vállat Clay.

-Ugh, oké, de csak addig, amíg figyelsz a kezeidre.-felelte George, miközben az ujjával Clay mellkasára mutatott.

-Majd meglátjuk.-vigyorgott, majd kacsintott egyet, George pedig csak megforgatta a szemét.

Clay és George elhelyezkedtek az ágyban, mindketten az ellenkező irányba fordulva, annyira messze egymástól, amennyire csak tudnak. Vagyis, eleinte így volt, majd George felriadt. Nehezen vett levegőt, az arca kipirult volt, teljesen leizzadt.

-G-George?-kérdezte Clay, miközben a szemét dörzsölgetve felé fordult.-Hé, jól vagy?-kérdezte aggódva.

George visszacsöppent a gondolataiból, gyorsan Clayre nézve.

-Jól vagyok, csak egy rémálom...-mondta, miközben próbálta rendezni a légzését.

-Akarsz róla beszélni?

Felült, és a kezét a másik fiú hátára tette, majd simogatni kezdte, remélve, hogy az segíteni fog lenyugodnia.

-Nem.

Csöndben ültek, amíg George át nem öleli a másikat. Clay meglepődött, de gyorsan vissza is ölelt.

Visszafeküdtek, továbbra is egymás karjaiban. George Clay mellkasának nyomta a fejét, míg a másik a kezével húzta őt még közelebb magához. A szabad kezével megsimogatta a fejét, és a hajával kezdett játszani.

-Jóéjt, Georgie.

Válaszul csak hümmögött. Mindketten gyorsan elaludtak. George és Clay is biztonságban érezték magukat. Mintha lángolt volna a mellkasuk, a szívük gyorsabban dobogott. 

De egyikük sem értette ezt az érzést...

Harmadik fejezet ma, tejóég... Mindegy, most már kezd izgalmas lenni, úgyhogy élvezem írni is :)

Most jöttem rá, hogy talán azért indult be ennyire a KarlNap szál, mert ugye most Sapnap Karl-nál van... Azok a stream-ek is... Elég... Fruity-k. Mindegy, hagyjuk is. 

Vigyázzatok magatokra ! <3